Mickey webnaplója

Urunk színeváltozásának ünnepe van ma. Máté így írja le: „Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, s fölment külön velük egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük: Arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a fény.” (Mt 17,1–2) Megjelenik Mózes és Illés…
A helyzet egyedülálló, magával ragadó és időn kívüli. Egy magyar sláger némiképpen a szituációra hajaz, ha akarom. „Megáll az idő, / az égen néma álló csillagok. / A Földön csak te vagy és én vagyok. / Hallgatsz és hallgatok... /  Vagyis
az idő megszűnt,
a tapasztalat földönkívüli,
múlt nincs, hiszen jelen vannak
Mózes és Illés.
Jövő sincs, csak
a jelen és
a jelenés.
Aztán megszűnik az időtlenség, visszaszürkülnek a dolgok e világi dimenziókba, amit egy másik slágerrel illusztrálhatok.
/Rohan az idő, elmúlik az ősz, /évek múlnak el, / megállítanám, de nem lehet, / mert az idő könyörtelen vonatán fut minden tovább. /
S a folytatás még kiegészítheti az e világi képet egy szenvedélyesen keresztény módon élő ember látásmódjával.
János apostol a Jelenések könyvét így fejezi be: Marana tha! Jöjj el, Uram, Jézus!  
Bródy slágerét pedig így: / Jöjj el hát, ne várjak rád! / Amíg lehet veled leszek, és úgy szeretlek én, mint senkit se még. / Igaz, hogy ő emberre vonatkoztatja a szöveget.
***
Elhoztam tegnap a dedikáló sorokat tartalmazó Balázs Géza-könyvet. Szép kiállítású album számos képpel és gazdag tartalommal. A szövegét a nyelvészprofesszor írta, s saját fotói díszítik a kötetet. Mégsem ezt olvasgattam a metrón és HÉV-en hazafelé, hanem a mellé csúsztatott népszerűsítő szaklapot, az Édes Anyanyelvünk legfrissebb számát. Lebilincselte figyelmemet néhány nyelvi játék. Alig vettem tudomást a dunsztos 32 fokos melegről.