Mickey webnaplója

Amikor én még kissrác voltam, nem értettem, hogy
miért nem elég jó nekünk das Kredenz szó, amit ismertem és szükségképpen értettem, használtam, és
miért jó a pohárszék, amely magyarul van, s amelyet sohasem ejtettem ki a számon és nem használtam.
Miért jó nekem a Liebe Schwester, tanz mit mir, és miért nem akartam soha életemben megtanulni táncolni.
Miért jó nekem a némettanulás, amikor a betűket éppen csak silabizálva szembe kerültem a német tankönyv Umgekehrte Steigerung című leckéjével. Megtanultam, de nem értettem a címet magyarul sem. Mit jelent egy kisgyereknek az a magyar kifejezés, hogy fordított fokozás?  
Pedig az utóbbi nagyon is életszagú.
Mintha az idős embernél sokkal többet tudna a számítástechnikai alkalmazásokról a felnőtt generáció. És
mintha a gyerekek többet tudnának a digitális technikáról, mint saját szüleik, esetleg mint tanáraik.
Amit a közelmúltban már pedzettem, most megismétlem.
A zsebre vágott információdömping (okos telefon) megnehezíti a generációk modellezésen alapuló nevelését.
Sőt. nagyjából el is lehetetleníti.
Az isteni tekintélyen alapuló rend világában a szülő mintegy elé élte gyermekének a követendő modellt, mert azt akarta, hogy gyermeke felnőjön és életben maradjon. Ma legfeljebb fizikai ereje nagyobb egy szülőnek, és persze a tömege. Amit a gyerekek nem tudnak (és nem számolnak vele), a szülőknek élettapasztalata van.
Mindenesetre a gyerekek nem biztos, hogy őket kívánják utánozni. Mintha inkább saját korosztályuk vezérürüjeit utánoznák. Azok pedig nem biztos, hogy jó példát diktálnak.
Még szerettem volna hangsúlyozni, amit évtizedekkel korábban Czakó Gábor.
Ma a gazdaságkórban
a rút a szép,
az ocsmány a jó,
a könyörtelen a menő.
Példaképpen Cz G az Auto-Nerót emlegette. Néró, a római kor sötét figurája. Miért kell egy autós cég nevéül éppen őt választani?
Figyelem magam is ezeket. Hell feliratú energiaital, Pokol sör vagy paprikás kolbász, démon sör…
De nem különbek a t-sortok jobbára angol nyelvű szövegei sem. Itt mindenki Boss - főnök, mindenki a legerősebb. Minden apró gyerek a keleti küzdősportok rúgássorozatát imitálja, mintha az volna az üdvözítő magatartás.
Én szeretnék mindenkit óva inteni attól,
hogy beálljon a sorba…
hogy kedvenc állata a pók, a denevér, a skorpió legyen.
Hogy a követendő példa a rabló, a kalóz, a haramia legyen.
Hogy támadjon mindenre, ami mozog,
Hogy a csúnya szavakban gyakorolja magát.           
Hogy a durvaságot tartsa menőnek, a szelídséget pedig eredendően nyálasnak bélyegezze.
Hogy gonosz tartalmú krimiket kedveljen.
Hogy zombikról álmodjon, és kedvelje a halálfejes matricákat.  
A gyerekeket ezektől távol kell tartani, hogy ne durvuljanak el.  
Vallom ugyanis, hogy minden jelenség, amelynek kiteszi magát az ember, hat rá: roncsolja vagy építi… elraktározódik a lelkében. S nem mindegy, hogy miket égetünk „gyökérkönyvtárunkba”.  
Nincs több életünk, hogy majd a másikban vagy a harmadikban helyrehozzuk szamárságainkat.
Achtung, Achtung!