Ma hajnalban már nem jött álom a szememre, gondoltam, hogy megírom mai posztomat, ha már így esett.
Engem a piaristák némi igényességre oktattak (több-kevesebb sikerrel). Nem szerették az olcsó megoldásokat, a közhelyek pufogtatását, a levél helyett néhány szóban megírt képeslapok küldésének a szokását. Ők jelentették ki, hogy kellemes a lábvíz, de nem a karácsonyi ünnepek. A kegyelem teljes pedig mekegő szó. Tehát vagy készültünk valami frappánssal, vagy jobban tettük, ha el se kezdtük a mondókánkat. Gonddal kellett készülni, ha valakit fel akartunk köszönteni.
Hajnalban néhány felnőttkori köszöntő jutott eszembe. Zömmel a jezsuita időszakból, ahol gondosan készültünk egy-egy névnapra, születésnapra. Ebben is élen járt Kékes Jóska (RIP), aki nyugdíjas telefonközpontos volt a Sodrás utcában, és megrögzött rímfaragó. Néhány csasztuskája máig megvan, de a legérdekesebbet nem őrizte meg emlékezetem.  Sajnos csak néhány kitételére emlékszem. Ilyenek voltak benne: / Magam írtam e verset, /a Jóisten éltesen engem, /… /ti elég, ha mondjátok:  Ácsi! / Éljen soká Jóska bácsi! /
***    
Írtam én is Gyurkovics névikéjének a stílusában Mari-verset, aminek a hátterében az áll, hogy a Mária nevet sokféleképpen becézik, s ezekhez kell csak valami rémes rímeset kitalálni.
Írtam aztán népdal-parafrázist is. Ez elég rövid ahhoz, hogy idemásoljam. A horgosi csárda nótájára készült.
 / A kolhozi konyha feldíszítve. / Ide jár a Pepi bá, a Feri bá, a Jóska bácsi minden délben. / Szabó Feri assziszi, neve napja van neki, / de csak néki. / Lábjegyzet: A külső helyről hozott ebéd minőségét nevezte SzF kolhozkosztnak, így a helyiséget kolhozkonyhának. Az ő névnapja Assisi Szt F. napján volt, szemben Nagy F. vel, akié Xavéri Szt. F. napján. Innen, hogy SzF assziszi (azt hiszi, s helyesen), hogy csak neki van névnapja.
***
Babos István SJ (RIP) emlegette, hogy amikor elöljárójuk 94 éves lett, szerzetestársai köré sereglettek jó kívánságaikkal. Isten éltesse kedves tartományfőnökünket!  Mire az ünnepelt: Ti a barátaim vagytok. Látjátok, hogy milyen rozoga lettem, ha szeretnétek, nem kívánnátok nekem, hogy még hosszasan éljek és szenvedjek.
***    
Egy alkalommal N. Péter névnapját ünnepeltük. Péter-Pálkor már megfogyatkozik a dolgozói létszám, lévén kora nyári időpont. A neves teológus szerzetes megszokta, hogy méltóképpen ünneplik, szép felköszöntővel. Ám ebédkor csak hárman voltunk rajta kívül. Még álltunk az asztal körül, amikor feltette a kérdést: Na, ki lesz az ünnepi szónok?
Mondom neki, én: Isten éltessen Pepi bácsi!
De ha már róla esik szó, egy alkalommal említette, hogy mit hallott egy idős vidéki bácsitól: Hetvenöt évet megérni nem érdem, de teljesítmény! Egyet kellett érteni vele.    
Én eddig 73-at töltöttem be, és ez is valamiféle teljesítmény, ha nem is érdem.
Végül is ki kell bírni élve.