Mickey webnaplója

Ahogy a longitudinális (pl. hang)-hullámok ritkulásból és sűrűsödésből állnak, ugyanez zajlik azon az egyirányú utcán is, amelyet időnek, életnek szoktak nevezni.
Hol kettesben kummogunk, hol hirtelen összejövünk, s program programot követ, esemény eseményt, tervek terveket.
Most a hétközi ritkulást hét végi sűrűsödés követte. A „kettecsként”-et felváltotta a többecsként. Tegnap reggel már látszottak a sűrűsödére utaló jelek. A bevásárlóközpontból két szatyor helyett hárommal megrakodva érkeztünk haza, és még volt egy negyedik csomagunk is.
Próbálok a lényegre összpontosítani.
Bl. unoka a piaristákhoz jött Pestre énekelni az énekkarosokkal. Ők külön busszal érkeztek, külön programban vettek részt, s külön busszal is tértek haza vasárnap. Anyja, Zs, és Bl. húga, A. eljöttek hozzánk rokonlátogatni, de meg meghallgatni Bl.-ék előadását (egyik Mozart-mise).
P.csabáról érkeztek a többiek. Ebédkor kilencen voltunk, majd a felnőttek el. Aztán ugyanők vissza, de Zs. el. A. nem akart vele menni, viszont így T. nem tudott velem tartani anyánk 20. évfordulós gyászmiséjére. Ott aztán a másik rokonságból jelentek meg rajtam kívül heten, s felmentünk egy beszélgetésre I. hez. Míg mi ott, itthonra megérkezett M. és E. s hazavitték a három unokát. Majd megérkezett Zs. is, és én is.             
Én beszámoltam róla, hogy az amerikai ág B.Bogláron talált egy szállóhelyet augusztusra, ahol ey szűk hetet töltenének ők kb. tízen, s szívesen látnák mindazokat, akik hajlandók abban az időben ott balatonozni. Vannak érdeklődők, és vannak, akik már otthon szeretnek csak aludni. Mindenesetre aug. 15-re tervezve van egy közös születésnapozás valahol az óbudai Szőlő utcában.
Ma agapét készítettünk elő. Családilag megoldottuk a rákészülést, és lezajlott az esemény is. Nem voltak se sokan, se kevesen. Viszont akik ott voltak, jól érezték magukat. Az idő meg ezúttal is ellenünk dolgozott, mivel Zs.ék a kora délutáni vonatra vettek jegyet, igyekezni kellett az ebéddel.
Sikerült.
Most ők el, a többiek még itt, négyen, várják az ötödiket, a papát, aki hazaszállítja majd őket.
A nap híre mégsem ez.
Ivan, a medjugorjei látnok imát kér, mert olyan üzenetet kapott, hogy a küszöbön egy háború, amely világméretűvé akar lenni.
Szeretném, ha nem lenne igaza annak ellenére, hogy késes fiatal férfiak fel- és bevonulása a kontinensre meglehetősen intenzív és folyamatos, és elég izgalomra ad okot, továbbá a Közel-Kelet térsége is úgy viselkedik, mint egy kitörés előtt álló vulkán. A különbség az, hogy ezt a kitörést érdekcsoportok vezérlik, gerjesztik.
Nap, mint nap imádkozom, hogy „az ellent törje meg kezed, testünket hogy ne rontsa meg”. Továbbá, hogy „ez új esztendőben, új szívekkel, dicsérjük Jézust énekekkel. Pl. ezzel az énekkel: „hogy ez új esztendőben, minden ügyeinkben lehessünk Jézus drága kedvében”.
Ám ma szó esett róla, hogy ketten, osztálytársak megyünk holnap egy harmadik társunk temetésére, továbbá kaptam a hírt, hogy két további osztálytársunk haldoklik.
Nem vágyom hasonló hírekre. Most tartunk ott, hogy gimis osztályunkból kilencen elhunytak és az említett kettő halálán van.
És aztán hogyan tovább?   
***                  
Ma kidobjuk a karácsonyfát. Én dobom le az ablaknál, lent álló fiunk jelére. Nehogy valamiben kárt tegyen.
***
Az első bi.-i  Eucharisztikus Kongresszus 1928-ban volt, sok ezer hitvallóval, 200 000 áldozóval. Ugyancsak a harmincas években kapta látomásait Faustyna Kowalska az irgalmas Jézusról. 1939-ben kitört a világháború.
Úgy rácsodálkoztam: Hogy is lehet, hogy ezeket a szépséges eseményeket olyan gyalázatosak követik.
A második bp.-i  Eucharisztikus Kongresszus idén lesz. Óhatatlanul felrémlik bennem az előzőre emlékezés.