Mickey webnaplója

Versegi Beáta Mária könyvéből idézek (Élet-Forrás):
„Párbeszéd akkor jöhet létre, ha jelen vagyunk egymásnak …
a pár tagjai, a beszélgetőtársak mindketten beszélnek…
érdeklődnek egymás iránt…
nyitottak a másik mondanivalójára…
felkínálom a másik embernek, hogy önmaga lehessen előttem: gondolataival, érzelmeivel, törekvéseivel...
Vágyunk arra, hogy velünk együtt örüljenek, hogy másnak is része legyen a jóban…
Létbe szólítottak vagyunk, hivatásunkhoz tartozik, hogy… a válaszadás, a hálaadás embereivé váljunk…,
akik az egész teremtett világot ajándékba kaptuk…
egyes élethelyzetekre nincsenek szavaink elmondani, de gesztusaink, szemünk ragyogása, könnyeink, mosolyunk, érintésünk kifejezi, ami szavakba nem foglalható, amit a lelkünk mélyén megélünk.”
És így tovább.
Ha van a mai nyugati civilizáció emberének gondja, akkor az elsők között említhető az elmagányosodás. Nincs társasága, akikkel megossza mindazt, ami emberségéből fakad, ami széppé teszi hétköznapjait, ami nyomja a lelkét, ami kikívánkozik belőle, s amit nem hallgat meg senki.
Közhely, hogy a főnök a „jó reggelt” után löki: :„hogy vagy”… és átviharzik az irodán, s már csak az általa használt arcszesz szagmintája árulkodik arról, hogy jelen volt két másodpercre.
Ablaküveg tisztítással foglalkozó barátom mesélte vagy tíz éve, hogy periodikusan megjelent megrendelőinél, ahogyan a városi levegő koszolása indokolta az ablaktisztítás ismétlését. Az adott alkalommal is munkára jelentkezett egy idős nőnél, aki a legnagyobb meglepetésére hellyel kínálta, és azt kérte tőle, hogy hagyja békén az ablakokat, beszélgessen vele, és a félóra-óra elteltével megkapja a szokásos munkadíjat. Az öreg néne nincs egyedül.
Szerencsésnek mondható mindenki, aki értő barátra, házastársra, kollégára, rokonra talál, s aki hajlandó is végighallgatni társát.
Ma már előadás témája, hogy a blog műfaja háttérbe szorul a videókkal, klipekkel, fotókkal szemben, mert az emberek jelentős hányada még két percet sem hajlandó olvasásra szánni.
Közhelyszámba mennek azok a fényképfelvételek, amelyek különféle társaságok tagjait mutatják egy összejövetelen. Ezeknek a képeknek az a közös sajátja, hogy az ábrázolt személyek mindegyike saját okostelefonjával van elfoglalva.
Mi ez, ha nem társas magány?
Tápászkodni kéne, hogy Aronsonnak legyen igaza, aki könyvet írt az emberről Társas lény címmel.