Mickey webnaplója

Prokop Péter sérvműtétje kapcsán számol be élményeiről.
-Orvosom beutalómra kollégám adatait gépelte szórakozottan. Mondom franciskánus barátomnak: Mehetsz, el ne utasítsd a kiváló alkalmat. Rendbe hozzák hasalji részlegeidet. Ő röhög, nem kap jószívű ajánlatomon. Az egészségesek pöknek a beteg pajtás kínálatára.
- Holtunkig pillanatról pillanatra haldokolunk.
- Jólesik, hogy fehérruhás ápolók bekísérnek a késelő orvosok karmai közé. A levágandó ökör is hiszékenyebben lépdel a vágóhídra, ha nevelő gazdája vezeti kötőféken.
- Feküdj be néhány napra egy kórházi szobába, hogy saját bőrödön is érezd a világból ki nem iktatható nyomorúságokat. Böjti magadba szállásnál többet ér, 30 napos kikapcsolódásoknak absztrakt voltuk miatt nem mérhető hozzá erejük.
- Sebészek: Gyerekjáték, észre se veszi, míg húsát vagdaljuk, estére már a maga lábán mehet az illemhelyre.
- Itt nem vagyok se pap, se festő, se író, csak egy halandó a gyógyulást várók közül. A kardinálisnak se használ, ha műtőasztalon fekszik, hogy „sua eminenciázzák”.
- Különféle stádiumban heverő sorstársaim furcsállják firkáló kedvű bogaraimat.
- A folyosón cerberusként őrködik a takarítónő partvissal és fölmosóronggyal a kezében.
- Most tolják be a műtős ágyon az imént megoperáltat. Hörög, még nem ébredt föl. Egyszer csak mozogni kezd. Sóhajt. Még egyet, jóízűen. Kezét simogatják, majd elhagyják a szobát, sietnek hivatalaik után.
- Semmi közünk nem volt egymáshoz. Most elszedelődzködik. Magára maradva nekem kínálja az itt hagyott csemegéjét. Jólesik neki, ha valamit adhat.
- Gyerekek, kiált be reggel és este az ápolónő, tegyétek be a hőmérőt! Sosem esett vidámítóbban a hasonló biztatás, habár mind a négyen túl vagyunk már a hatvanon.
- Mellettem békés talján monologizál: Nem hiszem, hogy van odaát. A koporsóban minden befejeződik… Felesége elment, hiányzik neki. Sóvárgását kihasználom: Nem örülne a viszontlátásnak? Belenyugszik, hogy többé ne lássa? Isten nem lehet olyan irgalmatlan, hogy ez a különös vágy a semmibe semmisüljön.
- Bekukkant a kórházi lelkész. Egy tartja csak a karját, a többieknek nincs természetfeletti igényük. Bambán hemperegnek, fordulnak ellenkező oldalukra. Az egyik a pokolba kívánja: Miért nem dolgozik hasznosat, menne el szénbányába!
- Milyen jó, hogy nem tudják, hogy én is a csuhások közé tartozom.
- Operációra öltöztetik a mára kiválasztottat. Ujjas, hátul nyitott, pertlivel összeköthető zöld papírruhát adnak rá. Fanyarul tűri a koma. Fontos, hogy elöl takarja a szeméremrészeit, míg az ápolópribékek sietnek vele a folyosón a liftig.
- Szomszédomnak gumicsővezetéket szereltek a testére. Fölkelhet, mozoghat, ha vonszolja magával az állványt. Rabok járnak így a lábukra bilincselt ólomgolyóval.
Úgy ír, hogy „ott vagyok”.
Hasonló tapasztalataim bőven voltak magamnak is.