„Kanadában pickeringi öregotthonukban az a szokás, hogy nagyszombat este a vigíliamisét két részben tartják. P. Eördögh András SJ részt vett az ószövetségi hétolvasmányos részen, majd visszatért a szobájába. Három nővér kísérte, ahol békésen, csendben elhunyt.” Ismertem őt személyesen. A hírt kommentálva írtam: „…kalandos életéről részletesen beszámolt a Magyar Jezsuiták vallomásai IV. kötetében. Nagyon kedveltem derűs, humoros egyéniségét. Requiescat in pace!”
Most újra olvastam a kötetben 26 oldalon húzódó kalandos életét, és néhány hívószóban emlékezem azokra a momentumokra, amelyek kapcsolatunkat meghatározták.
- Eördögh atya 1929-ben született. Akkor én –17 éves voltam.
- A Thököly úti Építő Felsőiskolát elvégeztem – írja. Sokszor jártam ott, majdnem a Dózsa Gy. útnál volt (van?).
- A domonkosok templomába jártam, mellette laktam a plébánián. Az mi eskükőnk is volt ott.
- A latint felmondtam Weissmahr Bélának vagy Nemesszeghy Ervinnek. Mindkettőjüket ismertem, már mindketten elhunytak.
- Gyulay Endre akkor volt negyedéves kispap. Vele Lillafüreden találkoztam a Pax Romana találkozón.
- Kavin Feri. Utóbb megnősült. P. Nagy Ferenccel kapcsolatban állt. Fiával (Kerecsenek regnumi vezetője) egy helyen dolgoztam Antall-időkben a miniszterelnöki sajtóirodán.
- Babos István. Utóbb NY-.ban egyetemi tanár. A Jezsuitáknál nagyon megszerettem. Szintén elhunyt.
- Makkosmárián építik a templomot. Többször jártunk ott a családtagokkal.
- Miklós Imre (ÁEH vez.) látogat hozzájuk Szegedre s agitál. Őt idézi: „Tudják tisztelendő urak, ha jól mondom, a helyzet megváltozott. Most akár a követ dobják a tojásra, vagy a tojást a kőre, mindig a tojás törik össze.” Csizmazia atya válasza: „de mi nem vagyunk tojások.” Ez úgy megzavarta Miklós Imrét, hogy kiment. Az ÁEH baljóslatú tevékenységének árnyéka jellegezte az eh. és állam közti viszonyt. Éreztük egészen a rendszerváltásig.
- András Imre. Együtt csinálják végig 56-ot. Szolgálnak, ahogy lehet. Őt is jól ismertem a Sodrás u.-ból.
- 56. Köztársaság tér. Látta az ávósok hulláit, mi is, látta a szétlőtt fővárost, mi is.
- Vácról dömperrel jött Bp-re. Tényleg dömper. Amolyan billenőserleges-tartályos teherautó volt. Kiveszett.
- Levezényeli A Szív újság egyetlen 56-os számának nyomtatását, terjesztését. Facsimiléje a kezemben volt a szerkesztőségben. Annak idején a Bosnyák téri templom szélfogójának a falára kitéve olvastam gyerekként.
Néhány humoros megjegyzés Eö. A. életírásában:
- A Bering-tenger melletti Little Diomede-szigeten húztam vasárnapi misére a harangot, tőlem hat kilométerre már hétfő volt, nem azért, mert ebben is hazudnak az oroszok, hanem itt van a nemzetközi dátum fordulásának a határa: vasárnap-hétfő.
- A háborúhoz pénzre, pénzre van szükség, és ugyanez kell az építkezéshez is. (Ahol megfordul, mintegy kötelességszerűen a felújításokat is el kell végeznie, végeztetnie.)
- A courtlandi (Kanada) három plébánosi évem után (ami inkább bádogosi volt) félév szabadságra küldtek.
- Pilisvörösvárra tettek egy lábon kihordott szívinfarktus után (1994). Igen sokszor adtam munkát őrangyalomnak, de mindig megvédett. Az atya remélte, hogy idős éveit már itt töltheti. Nem ez történt. 2008-ban a rend Kanadába diszponálja. Még tizenkét évet él Pickeringben.
Nyugodjék békében az örök hazában.
A húsvét utáni málétóság jegyében Monteverdi kórusát teszem a FB-ra.
https://www.youtube.com/watch?v=dSYq_O33Msg
Utolsó kommentek