Vannak elvont s vannak konkrét fantáziájú emberek. Utóbbiak, ha azt olvassák, hogy épületes a poszt, várják, hogy épületről szóljon az írás. Nos, legyen. Ezúttal épületes lesz. Eddig hat helyen laktam. Kelenföld, Zugló, aztán immár házasként Kispest, Józsefváros, Zugló, Óbuda. Utóbbi lakásunkat harminc év óta lakjuk.
A ház a házgyári paneles épületek utolján készült szocialista első osztályú kivitelben. Azért mondom, mert amikor beköltöztünk, minden szűzi érintetlenségű volt, tiszta, új, ragyogó, hibátlan. Úgy éltünk benne, mint új házasok a mézes hetek során. Hamar kértek tőlünk esetleges hibajegyzéket a kivitelezők, s mi alig találtunk hibákat. Nem volt rá szemünk. A hibák korrigálására jött egy asztalos, kezében kalapács, zsebében néhány szeg. A rendetlenkedő lécrészeket odavarrta, és kész. Évek teltek el, mire rájöttünk, hogy az egyik szoba paneljét fordítva emelték a helyére, emiatt két ajtó kissé útjában áll egymásnak. Azon is csak sokára akadt meg a szemünk, hogy az egyik szoba vízszintes párkányához képest szöget zár be az alá szerelt radiátor síkja.
Mindenesetre lakni tisztességesen lehet benne immár jó egy emberöltőnyi ideje, s különösebb problémákat ma sem tudnék ellene felhozni. Amikor a ház készült, alumínium MN-kábeleket húztak mindenhova. Ma vörösréz a divat. Elismerem, hogy sokkal praktikusabb, de nálunk még dolgozik az eredeti alu. Kicseréltük a toilette-et, mikor a régi öblítőtartály felmondta a szolgálatot. Gyenge pontja a rendszernek a flexibilis nyomócső. Akkor lyukad ki, amikor akar. Eddig egyszer okozott grimbuszt. Nagy szerencse, hogy itthon voltam, s hamar elzártam a stangon lévő csapot.
Egyik radiátorunkat cserélni kellett, mert csepegni kezdett. Egy másik is mintha, aztán abbahagyta. Lehet, hogy a meszes víz eltömte?
Volt patkányinvázió, amikor Demszky nem fizette Bábolnának a patkánycsapdák feltöltését irtószerrel.
Egy nagy szárazság idején öt egeret tettem tönkre emeleti lakásunkban. Megmászták a panelt a jobb ellátás reményében. Amióta szúnyogháló van a nyílászárókon, azóta nem kísérletezetek a lakásba való betöréssel.
Kétszer áztunk el jelentősebb mértékben, és másik két alkalommal a fürdőszobánk kapott egy-egy adagot a felsőktől. Minden esetben hárítottuk a biztosító igénybevételével.
Kocsitárolónk ajtaja Moszkvics-méretre készült. A Skoda és a Wartburg simán befért, a Colttal nem kísérleteztem. Cipőkanállal ugyan az is beférne.
Az elmúlt 30 év során két közepes erősségű földrengést értünk meg. Csőtörést nem okozott. Néhány helyen a panelek összefutása mentén jelei mutatkoztak, de veszélyt nem okoztak.
A nagy dunai árvíz nem törte át a nyúlgátakat, sem az Aranyhegyi-patak homokzsákjait.
Az épület szilárdan áll, teljesíti a hozzáfűzött reményeinket, s reméljük, hogy ez még sokáig így lesz.
Lift elkelne, bár állítólag a lépcsőzés elejét veszi az infarktusnak. Térdízületeim mást sugallanak.
Bármilyen épületesre sikerült posztom, ennyi elég volt belőle.
***
Nézzünk zenét. Mivel épületről szóltam, legyen a 127. zsoltár. Nagyon szeretem Halmos László kórusfeldolgozásában. https://www.youtube.com/watch?v=KQgzVFYxyjE
Utolsó kommentek