Mickey webnaplója

Mivel szeretem a humort, és mivel valaki Deáknak tulajdonította a FB-on megosztott anekdotát, miszerint a román ember ugató nyelvnek nevezte a magyart (Deák arra kérte, akkor mondja románul, hogy adj kilenc tojást. Persze nem tudom idézni, de meglehetősen ugatós a lefordított mondat.), megpróbáltam utánanézni, hogy csakugyan Deáktól származik-e a fenti poén. Nem találtam a nyomára, így el kellett fogadnom, amit úgyis tudtam: ha egy történetet el kell adni, legjobb, ha a haza bölcsének a szájába adják.   
Ilyen közismert sztori a következő: A távozó vendég majdnem Deák kalapjában búcsúzik. Ám észreveszi, hogy nem az ő kalapját tartja a kezében, ezért így szabadkozik: Azért fordulhatott elő, mert körülbelül egyforma fejünk van. Deák erre azt válaszolta volna: Lehet, hogy körül egyforma, de belül nem.
Nos, a román poénra nem találtam rá, de egy Deák-anekdotákról írt elemzésre igen: Deák Ferenc és az anekdoták világa (in: 2000 c. lap. 2003/10 szerző: Voigt Vilmos). Innen szemezgetek.
Egy pesti újság 1870-ben az itt következő tréfás történetkét közölte. „Deák Ferenc a tavaszi napok beállta óta ismét rendes vendége a Városligetnek. Legújabban azonban az állatkertet látogatja, s különösen egy új vendég, a bozontos medve nyerte meg hajlamát. Deák Ferenc fölzsemlyézve szokta fölkeresni a medve-ketrecet: esernyője végére szúr egy-egy darabot, s úgy nyújtja be pártfogoltjának. A minap ismét egy nagydarab zsemlyét tűzött az esernyő végére; hanem a mackó ezúttal nagyon udvariatlanul viselte magát, mert nemcsak a zsemlyét, de az egész esernyőt is bekapta a ketrecbe, s darabokra szaggatá. Az „öreg úr” jóízűt nevetve mondá: – Ejh, ejh, hát a medvevilág is tud hálátlan lenni! És esernyő nélkül távozott.”
Eddig a történet. Deák Ferenc, mikor baráti körben felolvasták előtte, ezt mondta rá: A dolog igaz. Magam láttam. Csak az a kis különbség van benne, hogy nem annyira velem történt, mint egy öregasszonnyal. Aztán nem is medve volt a ketrecben, hanem majom. Aztán nem is az esernyőt kapta el, hanem az asszonyság kalapját. Az asszonyság nagyon sajnálta a kalapot; de hogy valamit szólt volna, azt nem hallottam… Egyéb részleteiben az egész történet való – végezte alig észrevehető mosolygással.
Ez ugye egy közismert, nemzetközi vicc-konstrukció. (Legtöbben így ismerjük: „Megkérdik a jereváni rádiótól, igaz-e hogy Moszkvában az utcákon Mercedes-autókat osztogatnak…”)
Az anekdoták hitelességére vonatkozik Deák Ferenc e mondása: „Úgy vagyok a Deák Ferenc-adomákkal, mint a Deák Ferenc utcával. Enyim az egész utca; de egy ház sem az enyim belőle, aztán meg a Deák Ferenc keserűvízzel, a melyet se nem csinálok, se nem iszom.”
Neki tulajdonítják, a következő történet csattanóját is. Amikor társaságában a többiek élcelődtek Gyulai Pál kis termetén, Gyulai végre felcsattant: – Ej, látni nálam kisebb termetű embert is!
– De nem ingyen! – szólt közbe az öregúr nagy gonoszul a bajusza alól.
Álljon itt még Orosz István anekdotája, amelyet édesapjától hallott. Ő maga is hozzátette, hogy Deák nem járt Párizsban, ám ez mit sem változtat az anekdota érvényén:
Deák egyszer Párizsban járt. Szokott, kissé kopott, pecsétes, kirojtolódott mellénye volt rajta. Az utcán felismerte egy ifjú magyar, odament, és azt mondta:
– Hát tekintetes úr, ön, aki a legtiszteltebb ember, a haza bölcse, miért jár ilyen ócska ruhában?
– Hagyjad, fiam! Itt engem senki sem ismer!
Máskor Deák Pesten sétál, ugyanez a kopott öltözet van rajta. Az előbbi ifjú magyar itt is arra jár, odamegy hozzá és azt mondja:
– De hát tekintetes úr, miért ez az ócska ruha megint?
– Hagyjad fiam! Engem itt mindenki úgyis ismer!”
***
Zene. A zenei humornak számos esete ismert. Haydn búcsúszimf.-ja, Mozartnak szánt zongoradarabja, amelynek eljátszásához kellett a muzsikus orra is. legyen itt újra Rossini, ezúttal A sevillai borbély nyitánya, de a King’s Singers előadásában. https://www.youtube.com/watch?v=SrXJnMvg9uI