A szoc. időkben, amikor az orosztanítás kötelező volt az iskolákban, a gyerekeket bátorították, hogy levelezzenek oroszul korosztályukhoz tartozó pajtásokkal. időről időre osztogattak a szocialista tábor iskolásaitól érkezett leveleket. Az egyik Kolja volt, tagadhatatlan orosz, a másik egy lengyel lány (Danuta) Boroszlóból (Wroclaw). Utóbbinak tört oroszsággal megírtam, hogy van egy remek zeneszerzőjük, Krzysztof Penderecki, aki az atomtámadás emlékére gyászéneket komponált. Nagyon érdekelt volna ez a korunk zenéje, hangfürtjeivel, disszonáns hangzásaival. Persze magyarul még csak meg tudtam fogalmazni tisztességesen, de gyatra orosztudásommal rettenetesen rosszul. És ezen még az Orosz-magyar diáklevelezés c. füzet sem segített. Danuta már csak a nyelvek rokonsága okán is, jobb oroszos volt, azt válaszolta, hogy nem érti, mit szerettem volna leírni. Már nem emlékszem rá, hogy megismételtem-e kérésemet.
Hogyan is képzeltem, hogy egy lány ismeri Penderecki zenéjét?.
Hogy is képzeltem, hogy van neki pénze megvásárolni a hanglemezt és elküldeni egy teljesen idegen gyereknek?. Hogy is hallgattam volna meg, hiszen gyerekkoromban nem volt még otthon lemezjátszónk?
Maradjunk abban, hogy naivitás volt a részemről ez a kérés. Később a jeles szerző, aki tanított is, és tanítványaitól megkövetelte az összhangzattan ismeretét, és Bach volt a példaképe. Írt egy passiót is (Lukács-passió). Hangvétele éppen olyan szokatlan és disszonáns, mint a hirosimai gyászéneké.
Tegnap volt a japán városra dobott atomtámadás évfordulója, s ezzel a gyászénekkel emlékezem rá, annál is inkább, mivel Bejrút kikötőjében néhány napja tonnaszám robbant fel egy ammóniaszármazék hatalmas kárt okozva emberéletben és anyagiakban egyaránt a libanoni fővárosban. Láttam a tévében százszor megismételt robbanás felhőjét. Kísértetiesen hasonlított az atombomba gombájára.
***
Ildi sok jó poént küldött emailben. Ezek jó részét ismertem, de bevallom, megragadt bennem egy filozofikus ihletettségű megállapítás, mely így hangzik: A semmi olyan valami, ami azért van, mert nincsen.
Hozzáteszem: szerintem a semmi tárgyi megvalósulása a lyuk. A lyuk olyasvalami, ami ott van, ahol nincs semmi. Szomorú aktualitás. A bejrúti kikötő raktára mint olyan nincs. Ahol állt, ott ma lyuk van. Tele tengervízzel.
***
Zene. Nem kérdés, Penderecki: Hirosimai gyászének https://www.youtube.com/watch?v=Dp3BlFZWJNA
2020.08.07. 07:28 emmausz
A föld sebei
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr5016117698
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek