Mickey webnaplója

Tegnap felkerekedtünk, és meglátogattuk a piliscsabaiakat. Információcserére bőven volt lehetőségünk. Csináltam a kertjükből egy fotót a Nagy-Kopaszról. Kivehető rajta a helyi új kilátó teteje, s inkább egy zászló, amely ott lobog rajta. Ezt nem tehettem mobillal, elcipeltem hát a kilós kamerát. A vonaton a társaság egy része, minket is beleértve maszkot viselt. A kaller is, aki lehúzta az orra alá. Rézsút velünk egy fiatalember ült, s kő-papír-ollót játszott a kisfiával, aki minduntalan üdvrivalgásban tört ki, amikor ő nyert. A fiatalember nekünk háttal ült. Nem tévesztett meg, hogy napszemcsijét a tarkójára tolva viselte, hogy ne süssön a kopaszára a nap. Haja csak a feje búbján volt igen művészies hajszobrászi munkával elrendezve. Sem rajta, sem a fián, sem pedig a hozzá tartozó négy süldőlánykán nem volt maszk. Jóhiszeműen annyit rögzíthetek, hogy valamit nem értettek meg. De ha már napszemcsi, akkor az obligát rövidítésekből ideemelem még a délutáni pihit, ami után a vacsi következik ubisalival, csokis palival.            
Bolondozni én is szeretek. Főleg a dalok szövegeivel szórakozom. Tegnap Dominak nagyon megtetszett az Esik az eső általam elővezetett változata.
„Eeesik az eeső, hajlik a vessző, haragszik a katoNATO, csak bújjatok rajta.” Próbálta elképzelni az abszurdot.
Volt nekünk egy hétig nyuszink, tegnap pedig részünk az unokázásban. Mivel minden gyerek eljött hozzánk, hogy fényes kíséret övezze a nyuszi hazatérését, nálunk hangicsáltak egy fél órát. Távozásuk előtt értésükre adtam, hogy hiányozni fognak, és rohadt nagy csönd támad utánuk, ezért sajnálom, hogy nem vettem fel társalgásukat, hogy olykor-olykor megtörjem a nyomukban beálló csendet. Megígérték, hogy két nap múlva visszatérnek, mert a szülőknek valamiféle elfoglaltága lesz. Ennyi időt kibírunk nélkülük.
Most, hogy visszaemlékezem a tegnapra, még megemlítem, hogy az este szembe jött velem egy láttatóan klassz Lackfi-vers, benne ez a két sor. / Egyensúlyban billegünk mérleghintán, / ha leszállnék, az űrbe kirepülsz. / Kommentáltam: „Szerintem éppen nem. Lezuhansz a földre.” Remélem, nem veszi zokon a költő. Hisz már Arany megírta: Hazudj, költő, csak rajt ne fogjanak.
***
Zene. Egy Abba-slágerre ébredtem, s még mindig az szól a bennem. Most megosztom mindenkivel a Chiquititát.  (A mexikóiak becézgetik így a kisgyerekeiket: Chico, Chiquito, Chiquitito, Chiquiritillio, Chiquiritito,  Chiquitita stb…)  Hadd szóljon akkor most ez.  https://www.youtube.com/watch?v=p4QqMKe3rwY