Mickey webnaplója

Valaha Déry Tibor – még a blogolás korszaka  előtt – öregkori jegyzeteit három kötetben adta ki
Napok hordaléka, stb. címmel. Sokszor felmerült bennem, hogy amit magam is űzök, ugyanaz. Csakhogy blogom nem a rangos író, hanem szerénységem napjainak a hordaléka. Lám nem vagyok vele egyedül. VD webnaplóját nevezi így – gondolom, DT nyomán. Mivel nem akarok idegen tollakkal ékeskedni, mégis inkább napjaim uszadékfáinak nevezném posztjaimat, hiszen az egyre folyó napok mindig kidobnak szellemem partjára valami még használhatót, valami szépet, valami érdekeset.
***
Szeptember 29. a három főangyal – Szent Mihály, Gábriel, Rafael – ünnepnapja. Magyarország védőangyala a Hősök terén oszlopon álló Gábriel. „Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak, és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!” – jegyzi meg Pietrelcinói Szent Pio.
- Ha Szent Mihály napján itt van még a fecske, karácsony napjáig legelhet a kecske – tartja a közmondás. Ám paneljeinket kerülik a fecskék, s nem is kecskék legelik le a ligetek, rétek füvét. A közmondás ettől még lehet akár igaz is, hangzása pedig fülünknek kellemes.
***
Két könyvet olvasok. Mindkettő nagyszerű a maga módján. Kertész Imre az államhatalom titkosszolgálatainak (ÁVO, ill. dél-amerikai megfelelője [a Testület] eljárási módszerei elé tart tükröt, s vágja a fejükhöz, hogy önmaguk fenntartása, létjogosultságuk igazolási kényszere igen sok ember megnyomorításába s életébe kerül. Az angol lobogó c. kötet orwelli szenvtelenséggel szól eme képződmények ördögi gyakorlatáról.
Nagyon kedvemre való Prokop Péter kötete is. A most olvasott Boldogasszony c. még Rómában adatott ki 1984-ben, s a tördelés, sokszorosítás, Ugo Detti nyomdájában készült. Dettiről azt jegyzem meg, hogy nem tudott magyarul, s mégis vállalkozott a kötet gondozására. Elég nagy valószínűséggel meg lehet különböztetni azokat a hibákat, amelyeket a nyelvet nem ismerő nyomdász ejtett, és amelyeket Prokop Péter követett el.
A pap, festő, író meglehetősen csípős hangon szól a közélet fonákságairól. Érzékenyen reagál mind a jóra, mind a kellemetlenre. Ma ilyeneket olvastam tőle:
„Egyre sötétebb lesz a világos.” 104. o. Mivel most nappali sötétség vesz körül, zuhog a zápor, dörög és villámlik, könnyen azonosulok mondásával. Igaz, hogy ő nem az időjárásra gondolt, hanem az információk dzsungelére, amelyek feleslegesen árasztják el a fogyasztókat. 
Ám szerintem ennek az ellenkezőjét is tapasztaljuk. A városok egyre erősödő fényszmogja azt igazolja, hogy egyre világosabb lesz a sötét. És ez ugyanúgy nem jó, mint a fordítottja.
A másik édességes gondolata: „Nem csak apám-anyám szeretetéből, két sejt véletlen találkozásából akadtam fönn a lehetőségek szitáján. Valaki belebirizgált, hogy pont én léphessek bele az időbe. Mennyit mért ki belőle, és mire szeretné, hogy fölhasználjam azt? (105. o.) – kérdezi, s kérdezhetjük magunktól mi mindnyájan, magunkra reflektáló lelkes lények.
***
Zene. Komoly komolyzene. Traviata 3 tenortól
https://www.youtube.com/watch?v=l7eHO_PEWLk