A zeneszerzők életművének a sorsa évszázadok óta a legkülönbözőbb változatokat mutatja. J. S. Bach hatalmas tömegű zenét írt, s műveinek egy részét a fáma szerint kivitték a piacra, s csomagolópapírként enyészett el. A mester jószerével ismeretlen maradt volna, ha Mendelssohn nem bányássza elő, ami még előbányászható volt az opusokból.
J. Haydn kompozícióiból nem egy és nem kettő hajcsavaróként végezte. A felesége bodorította velük fürtjeit. Neki azonban egy Hoboken nevű fickó jegyzékbe foglalta a jegyzékbe foglalhatókat. Ezért van a Haydn opusok mellett a Hob. szám.
Mozartét ugye volt szíves Köchel lajstromozni. Leopold Mozartét nem. Máig vitatéma, hogy a gyermekszimfóniát ő vagy Haydn írta-e.
Számos műfajban alkotó számos művész szembesült műveinek a nyilvántartási gondjaival. A ma élők között alighanem a legprecízebb Váli Dezső. Elég csak beletekinteni a deske.hu oldalba, s azonnal nyilvánvalóvá válik, hogy itt a véletlennek nincs helye. Ami a katalógusban benne van, az létezik, ami nincs benne, az nincs is. Plusz hab a tortán, hogy a festő a Sugár-hagyatékot is igyekszik felkutatni, és katalogizálni.
A témához kapcsolódhatnának a diszkográfiák, hiszen technicizált világunkban erre elég nagy hangsúlyt fektetnek az arra szakosodottak.
Egészen érdekes két szerző eljárásmódja. Czakó Gábor naponta írt legalább egy oldalnyi szöveget. Mivel egymásra épültek felsorakoztatott gondolatai, az év elteltével kötetté álltak össze, amelyet azután kiadott. Lényegét tekintve ugyanezt tette a pap-festő-író Prokop Péter is, s évente kiadta a napközben megformált és leírt gondolatait egy-egy könyvben. Összesen 18 kötete jelent meg ezen a módon.
Nagyobb bajban vannak a bloggerek. Hamar tetemes terjedelmet hoznak össze, a számítógép ezt lehetővé teszi. De úgy vélem, hogy a legtöbb úgy enyészik el, ahogyan keletkezett. Ha másképpen nem, egy-egy szerver meghibásodása maga után hozhatja az el nem mentett posztok összességét. Ugyanígy járhat akkor is, ha a saját gépe anyagát nem menti külső tárhelyre.
Mivel a fotózás gyermekjátékká aljasult a megapixelek világában, hatalmas számban keletkeznek képek. Az előzők miatt ugyanúgy meg is semmisülhetnek, mint az el nem mentett szövegek.
Ezen lehet bánkódni, de lehet hálálkodni is. Ez a világ elmúlik, mert efemer. Nem egyféleképpen az. A méh néhány hét alatt elpusztul, az állat, az ember tovább bírja. Egyes fák évezredeket átélnek. Néhány ősi város még többet. És aztán?
Erről A. de Mellónál olvastam. Ő azt írja, hogy aztán a városok is romba dűlnek. Hány város lett a dzsungelek, a sivatagok martaléka? S milyen nyomai vannak annak, hogy ott emberek éltek, individuumok.
S hogy Berzsenyit is idecitáljam: „csak jelenés; minden az ég alatt, / Mint a kis nefelejcs, enyész".
***
Zene. Mi más illene ide, mint a Gyermekszimfónia. Zenekarunk játszotta.
https://www.youtube.com/watch?v=kmBE0_40pn4
Utolsó kommentek