Mickey webnaplója

November 25-én a Szentatya beszédében a születő Egyház jellegzetességeiről elmélkedett. Ferenc pápa katekéziséből emelem ki a következőket:
Az Apostolok cselekedetei tevékeny Egyház képét tárják elénk. Lukács ezt írja: „Állhatatosak voltak az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyértörésben és az imádságban” (ApCsel 2,42). Az egyházi élet négy alapvető jellemzőjét találjuk itt: az első az apostolok tanításának hallgatása; a második az egymással való közösség őrzése; a harmadik a kenyértörés és a negyedik az imádság.
Arra figyelmeztet bennünket, hogy az Egyház létének akkor van értelme, ha szilárd egységben marad Krisztussal, vagyis [ha megmarad] a közösségben, az ő igéjében, az Eucharisztiában és az imádságban. Az igehirdetés tanúságot tesz a Mester szavairól és tetteiről; a közösség keresése megóv az önzéstől és a klikkesedéstől; a kenyértörés Jézus közöttünk való jelenléte, az imádság, mely az Atyával folytatott párbeszéd tere Krisztus által a Szentlélekben. Bármi, ami ezeken a „koordinátákon” kívül jön létre az Egyházban, az alap nélküli. Ami nem ezek között a koordináták között van, az nem egyházias. Az Egyház nem a tettek ricsaja. Az Egyház nem piac; nem vállalkozás, hanem a Szentlélek műve, akit Jézus küldött, hogy összegyűjtsön bennünket. Ami ezen kívül jön létre az Egyházban, az homokra épített ház (vö. Mt 7,24–27).
Szomorú, ha egy közösség úgy gondolja, hogy az Egyházat összejövetelekkel kell építeni, mintha az politikai párt lenne.
Hol van ott a Szentlélek? Hol van az ima? Hol van a közösségi szeretet? Hol van az Eucharisztia?
Ezek nélkül az Egyház merőben emberi társasággá válik, politikai párttá. Ha a Szentlélek nincs jelen, megvan-e a közösségi élet, az imádság, az Eucharisztia…
Ha hiányzik, akkor egy szép humanitárius, jótékonysági egyesület, sőt egyfajta egyházi párt is vagyunk, de nincs Egyház. Az Egyház nem toborzással nő, mint bármely cég, hanem vonzerő által. A vonzerőt a Szentlélek működteti. XVI. Benedeknek kijelenti: „Az Egyház nem térítéssel, hanem vonzerő által növekszik.”
Az evangéliumhirdetés erős motorját az imádságos összejövetelek képezik, melyeken a résztvevők élőben megtapasztalják Jézus jelenlétét, és megérinti őket a Lélek. Az első közösség tagjai átérzik, hogy a Jézussal való találkozás ott van életükben. Az ige hallgatásával az imával, a vele való közösséggel minden élővé válik. Az ima fényt és meleget áraszt: a Lélek ajándéka buzgóságot ébreszt bennük
 Jézus mondta: a Lélek tanít majd és emlékeztet benneteket. A küldetés jelenvalóvá tenni Jézust. Jézustól és az ő Lelkétől „indítást” kapnak, hogy hirdessék az örömhírt, szolgáljanak. Isten minden embert szeret, és azt akarja, hogy az evangéliumot mindenkinek hirdessük. Ő a mi békénk, „aki a megosztottságot egységgé változtatta” (Ef 2,14).
Az ősegyház életében egymást követik a liturgikus ünnepek, az összejövetelek, a közösségi és személyes imaalkalmak. Mi is ugyanezt tapasztaljuk meg. A Lélek éltet mindent. Vissza kell szereznünk az imádást! Csendben. Az ima a Lélek élő tüze, amely erőt ad a tanúságtételhez és a küldetéshez.
Erősen rövidített gondolatsor: a pápa tanításának a kivonata.