Mickey webnaplója

„Jobb a buta valami, mint az okos semmi” nótájára: Jobb az okos idézet, mint a saját okoskodás. A magam élményanyagai ellenében hozok idézetet mástól, s kommentálom – nem először. Mivel Prokop-kötetet olvasok rendületlenül (Fügefám alól), hát onnan. Pap létére meglehetősen éles hangon bírálja felszentelt társait. Pl.:
- „A liturgiát végző mossa a koldusok lábát, de nem folytatja tovább, hogy a templomajtón túl ez milyen következményekkel jár. Odakint már elfelejti megalázni magát.” Igaza van a szerzőnek, és nincs igaza. Ilyen is, olyan is a klérus.
- Lejjebb hozzáteszi: „A szentírás zsonglőr ügyességgel félre gyakorolt állapotából visszatérni a katakombarajzos színtisztaságig a szentek bátorsága. Élő vértanúsággal felér.” Itt a farizeizmust ostorozza. Nincs vele egyedül. Ferenc pápa szintén a gyökerekig leásva törekszik radikálisan vissza az őskeresztények sallangmentességéhez. Egyszerűség, átlátszóság, a cafrangok lebontása. Roppant nehéz feladat, ha nem is lehetetlen.
- PP született forradalmár: „Rémült a főhivatalnok. »Vegyél magadra kabátot, mégis csak nagykövet érkezését várjuk.« Szemtelenségem nem ismer határt. – »Nekem csak a belső érték számít: milyen a jelleme és mi van a fejében. Ha van benne, intelligenciája mértéke szerint nem akad fönn a ruhámon. Ha meg nincs, úgy kell neki. Az aztán az ő hibája.«” Nekem a Petőfiről és a gazdag uraságról szóló Kevély Kereki c. novella jut róla eszembe. Hogy ki mennyire megy el toleranciában, az meglehetősen személyre szóló. Alázat kell a mások más mivoltának elviseléséhez.
- „A francia forradalom is szép végre jutott: kiirtva a fentlevőket, a mindenütt bujkáló reakció ellen harcolva fölfalta önmagát is.” A sárga tengeralattjáró c. rajfilmben találkozhatunk egy kígyó figurával, amely körbe-karikába mozogva bekapja saját farkát, és addig tömi magába, amíg el nem tűnik teljesen. Igaz ez minden túlfűtött alakra, közösségre is, amely képtelen leállítani szamár gyakorlatait.
- Hosszabb távon (az indiánok után) a fehér európai ember is eltűnőben van. Végre tán egymás gyilkolásába is beleununk. Szent II. János Pál is baljóslatúnak vélte az európai civilizáció sorsát, amikor a „halál kultúrája”-ként aposztrofálta divatos, őrült törekvéseit. Nem látom a jó irányú, átfogó változást.
Ne legyen igazam.