Mickey webnaplója

A viccbeli bevonult újoncok közül egy „megőrült”.
Dilinyósan a kezében tart egy papírfecnit, és egyre azt mondogatja, hogy „ez nem az”.
Jelentik társai a tisztnek, aki a dilinyós kezébe ad egy cédulát, hogy próbára tegye.
A baka kitart amellett, hogy „ez nem az”.
Mutatja is a tisztnek:
- Látja? „Ez nem az”. 
A tiszt csóválja a fejét, elküldi pszichiátriára, a hol megismétlődik néhányszor e jelenet.
Végül leszerelik a bolond újoncot. 
Kilép a laktanya kapuján. Kezében tartja elbocsátó papírját, a kerítésen túlról látják újonctársai, ahogy leszerelt társuk jobbra-balra ugrándozik és kiabál:
- Ez az! Ez az! S lobogtatja obsitos papírját.
Naponta többször megnézem a beérkező leveleket.
Naponta többször meg kell állapítanom, hogy ez nem az, és ez sem az.
Még mindig nem az.
Az az igazság, hogy igen régen regisztráltunk a védőoltásra, s egyre több ismerős, meg ismeretlen mesél arról, hogy megkapta a védőoltás első vagy mindkét adagját.
Mi hetek óta azt vagyunk kénytelenek megállapítani, hogy ez nem az, és ez se az.
Vajon mikor jön el az a nap, amikor az új levelek egyikére ekként reflektálhatunk:
EZ AZ!!!
***
Immár tizenöt éve írom csaknem napi gyakorisággal posztjaimat, s a FB elterjedése óta fel is teszem erre a felületre. Ez nagyjából ötezerötszáz posztot jelent.
Ennyi anyag gyűlt a blogomban össze.
Alighanem együtt több ezer A/4-esen férne el.
Kitelnék belőle néhány könyv, egy füveskönyv is akár.
De már látom, semmi se lesz belőle.
Megélnek a neten, vagy elenyésznek.