Gyerekkoromtól fogva szívesen olvastam az útleírásokat. Sven Hedin tibeti kalandjait, Magyar László Afrikai útinaplóit, Kittenberger vadászkalandjait, Széchényi Zsigmond szafáriját, Molnár Gábor amazóniai vadászatait, Balázs Géza világ körüli utazásait. Utóbbi legérdekesebb megállapítása, ami széles körben hasznos lehet azoknak, akik tudomásul veszik: a pidzsin-inglis a legpraktikusabb. A primitív nyelvet sokan értik, a választékos nyelveket viszont egyaránt nem.
Most viszont kezembe került a tegnap már emlegetett H. Tazieff-kötet: Víz és tűz. Tegnap írtam a vízről (Vörös-tengeri kutatóút). Ma a vulkánok szakértője mutatkozott be, két afrikai vulkán megkutatásával. Közben megismerkedünk a hetven éve még gyarmati életét élő Afrikával. Amikor még Belga-Kongó néven futott az egyik gyarmat. Megismerkedünk a Niragongo vulkánra vezetett szafárival, s néhány helyi szóval is. Muszulu – libasorban haladás, panga – bozótvágókés, matabisi – borravaló, oldonya – hegység, tembo – elefánt…
Megismerkedünk a helyi nyelv néhány furcsaságával. Pl. a fehér ember müzünyü, többes száma buzungu. (Nem ismerem fel a nyelv logikáját).
A műfordító elemes mágneses hangfelvevőről beszél. Még nálunk nem ismert a magnó szó, pláne a nem a riportermagnó.
Megismertet bennünket a bennszülöttek, főleg nomádok életével, s a fehér telepesek, gyarmatosítók között kialakult feszült viszonyukról. Mint írja a szerző: „Lelkiismeret-furdalásom volt amiatt, hogy mi is azokhoz tartozunk, akiket inkább az erőszak, mint a jog tart itt uralmon: a bűntudat, amiért fegyveresek vagyunk a lefegyverzettekkel szemben. Olyan érzést támasztott bennem: mintha kiéhezett emberek szeme láttára kellene ebédelnem… Általános itt a faji gyanakvás…”
Bemutatja a mau-mau lázadás mibenlétét. Ugyanakkor azt is, hogy a fehérek sokakat megmentettek az éhhaláltól, s megtanították a helyieket írni-olvasni, megkereszteltek sokakat. Ez majd öntudatra ébreszti őket, ami majd visszafordíthatatlan társadalmi átalakuláshoz vezet.
Látjuk az évtizedek múltán azt a sok jót és rosszat, ami az évszázados beidegződések felborításának a nyomában jár.
Mindent összevetve érdekes kirándulást tettem a félmúltban Tazieff könyvének elolvasása révén.
***
öreg száj
öreg fej
öreg fül
öreg szem
= öregszem
2021.03.09. 17:42 emmausz
Én és az útleírások
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr7116455698
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek