Szégyellem magam és szerencsések is gondolom. A könyvmegállóban szembejött velem egy köteg National Geographic magazin. Leszámoltam. 23 különféle szám. Egy kivételével magyar nyelvűek. Annyira tele voltak a számok reklámanyagokkal, hogy csaknem kizárható, hogy valaki belenézett valaha is ezekbe a képeslapokba. Magam egy évig előfizetője voltam, amikor megjelent a magyarnyelvű változat. Aztán nem győztem elolvasni a cikkeket, és nem éltem a további lehetőséggel. Pedig a képanyaga változatlanul elsőosztályú. Nem így a leírások. Nekem jobbára unalmaskák. Azért is tántorodtam el a további előfizetéstől. Tehát magammal hoztam könyvállományunk gyarapodását előmozdítva, és bezártságunk oldására a lapszámokat. Amiért mégis szégyellem, annak egyszerűen az az oka, hogy koromnál fogva át kellene térnem már az egyoldalú adakozásra, és ez annak éppen az ellenkezője.
***
A nagyböjt az összeszedettség ideje. Ilyenkor megpróbálunk intenzívebben a szellemi-lelki valóságok felé fordulni. Az imáról azt tartottam, hogy az az eszköz, amelyen keresztül kapcsolatba lépünk Istennel. Ezen túlmegy a jezsuita P. Mustó Péter. A vele készült interjúban a következő, valamennyire meglepő kijelentést teszi. „Szavak nélkül imádkozom. A szavaknak erejük van, de nem képesek kifejezni a teljes valóságot. Mindenkiben más és más képzettársítást idéznek elő. Az egyik korban vagy közegben ezt jelentik, a másikban azt. Nem tudhatjuk, hogy a teljes valósághoz vezetnek-e minket. Amikor meditálok, a jelenben működő Istennel számolok. »Benne élünk, mozgunk és vagyunk« – olvasom a Szentírásban. Ilyesformán elsősorban nem a szavakkal jutok közel Istenhez, hanem ha a valós világunkban keresem. Épp ami a valós világban megmutatkozik, abban figyelek rá jobban. Rendtársam és mesterem, Jálics Ferenc hasonlata szerint, ha a szobámban éppen levelet fogalmazok a barátomnak, ő pedig váratlanul betoppan, akkor nem folytatom az írást, hanem örömmel üdvözlöm a jelenlévőt.”
Világos beszéd.
Mustó elismeri a szentolvasó hasznát. A Jézus-imához hasonlónak véli. Ugye amannak vissza-visszatérő szövege: „Jézus Krisztus, Istennek Fia, könyörülj rajtam, szegény bűnösön.”
Akár így, akár úgy, azt kellene megélnünk: az életünk Isten közegében folyik (éppúgy mint a halaké a vízben, vagy testünk működése a számunkra nem látható levegő közegében).
Bár a levegő a délibáb jelenséget előidézve megmutatja kicsit magát, és hőségben hajlamos a vibrálás kiváltására, ugyanúgy „vibrálhat” Isten jelenléte is alig látható közegében, pl. a művészetekben és a természet stb. csodáiban egyaránt.
***
Egy lehetséges hirdetés
Bárki megtEHETI:
E HETI menünket
megrendelHETI,
elviHETI,
megEHETI.
2021.03.23. 02:25 emmausz
Kapcsolatban?
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr6916474474
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek