Mickey webnaplója

Két hiteles beszámoló ért tegnap. Dr. Dér Katalin professzorasszony számolt be arról, hogy hogyan tért meg, hogyan érintette meg a Gondviselés, és hogyan gyógyította meg néhány perc alatt depressziójából és mindenféle testi bajától egy húsvét hétfői élmény. Olyannyira sikerült a változása, hogy Pali (a férje) a feleségében végbement látványos változások hatására szintén heti miselátogató lett. Katalin pedig erősödő ösztönzést érzett arra, hogy hatalmas tempóban könyveket hozzon létre bibliai és egyéb témákban. A meghallgatott interjút megerősítő-lelkesítő-lélekemelőnek éltem meg.
Hasonlóképpen a Lackfi Jánossal készült írásos interjú is az örök értékekre s az abszolútum jelenlétére hívta fel a figyelmemet. A fiú (50) a saját esküvőjén lett elsőáldozó. Született hat gyermekük, számos kötetet írt, a jóéjtpuszi-verseket három éve naponta írja. Legtöbbjük jól sikerült vallomás, a hit kérdéseit mai szemüvegen keresztül láttatja.
Azt hiszem, hogy mindkettőjük úgy mutat az égre boldogan, mint a focista, aki gólt rúgott, s hálával tekint felfelé, egyértelmű jelzést küldve annak, akitől minden tehetségét eredezteti.
Így hát megvolt az igen sajátos húsvét öröme, amit csak tetézett a piliscsabaiak látogatása. Órákig itt voltak, mégis nagyon rövidnek tűnt ez a látogatás. Rita baba meg is könnyezte, hogy már mennie kell. Szeret itt lenni. Persze ez kölcsönös. Mi is szeretjük, ha itt van.
Nekem segített a keresztrejtvény kitöltésében.
Mi most megint várunk.
Mindig várunk.
Eddig vártuk, hogy megérkezzenek.
Most várjuk, hogy szerdán megkapjuk a covid-19 elleni vakcina második adagját.
Hogy aztán mire fogunk várni?
Talán a nyárigumi-cserére,
az autó vizsgaeredményére,
a negyedévi újabb gyógyszeradag kiváltására,
a járvány végére,
a nyár elejére,
a közös vakációra.
És mi tagadás – reménytelenül arra, hogy újra húszévesek legyünk.