Szerdán a vakcinára várás jegyében ébredtünk. Délután részesedtünk is belőle - immár másodjára.
Mi ketten túl vagyunk tehát rajta a magunk és a társadalom hasznára.
Éva lány túl van a vírusbetegség kritikus szakaszán,
K. a betegeségen s a Pfizer-oltásokon is túl van,
ZS. kínai vakcinára vár,
M. bármelyikre,
E. túl az első dózison, s ki tudja, hogy a
gyerekek védekezésére kitalálnak e valamiféle módszert.
Vagy elég, ha a felnőttek körében leáll a fertőződöttség, s akkor vége a járvány dúlásának.
Örülök a szervezett gondoskodás e fajtájának, köszönet is jár a törődésért, a logisztikáért, az ingyenes védőoltásokért. Mostani várakozásunk annak szól, hogy álljon meg a járvány, és el ne kapják már, akik eddig szépen védekeztek ellene, de még oltásra várnak.
A betegeknek kitartást, gyógyulást, a túljutottaknak a szövődmények elkerülését.
A folyamatosan mocskolódók részére a megtisztulás kegyelmét, a tisztán látás erényét, az igazmondás kellemességét, a nemtelen gyűlölködéssel való felhagyást kérem. Remélem, rányílik a szemük arra, hogy nem illik mások kárára elméleteket dédelgetni, pláne hangoztatni.
Több szöveget olvastam az oltópontok munkájának minőségéről. Emlékezetem szerint mind a flott munkavégzést dicsérik, az eü dolgozóinak türelmes, udvarias, megértő és támogató viselkedését. Nyugodt szívvel csatlakozunk ezekhez a megnyilvánulásokhoz, mert magunk is ezt tapasztaltuk. Gyanítom, hogy csak azért tűnik fel a dicséret, mert mintegy a sok nemtelen propagandára válaszolnak.
Vége a nagyböjtnek, de nincs vége az imának böjttel összekapcsolva, mert továbbra is igaz, hogy ez a fajta nem megy ki csak ima és böjt által. Nem én mondtam, csak ismételni tudom.
É. ma már arról számolt be, hogy a krónikus fáradtság érzésén kívül nincs baja. Állandóan aludna. Az orvosok maguk is ajánlják, hogy a covidon átesett betegek – ha csak tehetik – aludjanak, amennyit csak tudnak, s amennyit élethelyzetük megenged. Legyen akkor úgy!
Tegnap fagyra ébredtünk, szép napos idő lett, majd felhősödött, délután szél fújt, és némi hó is esett.
Jégeső nem hullott, és szivárványt se láttunk.
A napi vicc szerint „Úgy tűnik, hogy a tél eljött hozzánk nyaralni”.
Késő este egy hatalmas iramú mérkőzést néztem meg. A lehetetlen valósult meg szemem előtt. Ilyen meccset még nem láttam. A Bayer München támadott fáradhatatlanul másfél órán át, a Paris Saint-Germain meg győzött 3:2-re. Mindvégig sűrű hóesésben.
Végére hagytam egy szép idézetet Prokoptól:
„A nem Láthatóval szó nélkül is, érzéseinkkel is beszélgethetünk.”
Teljesen egyet értek vele.
Utolsó kommentek