Az ember akkor tesz legjobbat mindenki másnak, ha a tőle telhető legtartalmasabb gondolatokat osztja meg környezetével. Erre Doráti Antal hívta fel a figyelmemet, önéletrajzi regényének (Egy élet muzsikája) mindjárt az elején általánosságban megjegyzi:
„Nem fontos, mennyit adunk embertársainknak, ha mindent odaadunk, ami bennünk van. Amit nyújtunk, annak érvényességét, értékét nem a mennyisége, hanem a teljessége határozza meg.” Azt hiszem, hogy e szavaknak hitelességéhez nem fér kétség.
Majd kicsit később a kinti magyarokról szóló szentenciákkal is megörvendeztet. Megint őt idézem:
„A Hollywoodi filmproducer irodájának a falán lógó nagybetűs felírás: »NEM ELÉG MAGYARNAK LENNI, KÉZIRATOT IS KÉRÜNK.” (Hogy megváltozott azóta a világ. Nem elég magyarnak lenni, és még kéziratot leadni sem elég, mostanság a nyomdaköltségeket is az írónak illik letenni az asztalra. Ez akadályozott meg elsősorban abban, hogy könyvem jelenjen meg, mert nem értettem vele egyet.)
Folytatom DA-t:
„A magyar olyan valaki, aki egy másik ember mögött lép be a forgóajtóba, de előtte jön ki.”
És még:
„A magyar mindennapi imáját így fogalmazta meg a külföld:
»Uram, add meg, hogy megengedhessem magamnak úgy élni, mint ahogy élek«.”
És akkor még nem is említi a kinti tudósokról szóló meghatározást, miszerint köztük élnek a marslakók, a magyarok. Továbbá: Ha az atomtudósok értekezletet hívnak össze a hivatalos nyelv a magyar lehet.
Itt ezt a felsorolást abbahagyom, azzal, hogy nagyon az elején tartok a zenész visszaemlékezéseinek. Alighanem még meg fogom idézni, mert súlya van mondandójának.
***
Most azonban VD. egyik legsajátosabb-humorosabb megállapítását hozom ide:
„Micsoda csacsiság, hogy az ellenséget le kell lőni. Meg kell kérni, üljön modellt. Munka közben megismerjük. Ő is megnyugszik azalatt.”
Szerintem látszatnaivitása kicsit a tévesen Marie Antoinette-nek tulajdonított legendás mondatra hajaz. Miszerint: „Nincs a népnek kenyere? Egyenek kalácsot!”
Persze, persze.
***
A végére hagytam saját csodálkozásomat afölött, hogy még nem alakult meg a pandémia rosszvoltából az ASTRA-ZENEKAR.
Mire várnak a muzsikusok?
2021.05.05. 00:10 emmausz
Csak a teljesség elég
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr4016522702
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek