Reggel egy rádiójegyzet arról szólt, hogy a szerző alkalmi segítségét hárította az idős nő. Mondom a feleségnek: A meghiúsult segítségadás igazából a semmiről szól. Pusztán az író kapott egy témát az illető nő elutasító magatartása révén.
A dolog nem új.
Karinthy beszámol róla, hogy a kávéházban tollát rágta, amikor észrevette, hogy egy tolakodó ismerőse tart felé. Gyorsan a fecni sarkára írt egy nyolcast, jelezve, hogy írás közben zavarta meg az illető. Majd amaz mégis leült hozzá, és szóval tartotta. Karinthy pedig jegyzetelt. Majd leírta ezt az esetet Ő ad nekem témát címmel.
Nekem meg most a régi anyagaimban való turkálás adott témát.
Egy régen megfogalmazott anyagot kerestem először a számítógépen, majd mert ott nem akadtam nyomára, a dossziékban tárolt régi gépelt papírok között. Elég sokáig turkáltam a múltból integető szellemi konglomerátumban, mire megtaláltam a kívánt szöveget. Érdekes találkozás volt ez a múlttal. Azzal szembesültem, hogy mekkora tömeget tesznek ki az általam megfogalmazott gondolatcsírák. Az önkéntelenül feltolakodó kérdés, hogy vajon volt-e valami értelme összehozni ezt a szövegtömeget?
Isten tudja.
Arra gondolok, hogy ha ezek a gondolatsziporkák egykor nem értek célba, akkor már ezután se fognak, hiszen ugyanaz a sors vár rájuk, mint az általam ismerteké.
Kornél nagybátyám magnóra mondta a világnézetét meghatározó kapaszkodóit. Elhunyt, s amennyire tudom, kidobták ezeket a hanganyagokat.
Halász Piusz O.Cist. négy- ötkosárnyi kéziratát az ÁVO égette el az orra előtt, mert nem akart besúgó lenni.
Balás Béla püspök saját maga számolta fel jegyzeteit, mert úgy ítélte, hogy önmagukban mások nem tudnák értelmesen használni, ő meg már beépítette a gondolatait könyvekbe, homiliákba stb.
Hogy mi lett Tordon Ákos hatalmas kézirattömegével, amit lakásán összegyűjtött, nem tudom. Talán archiválta a kiadója, talán a Széchényi Könyvtár, mint ahogyan Dienes Valéria hagyatékát, ha jórészt feldolgozatlanul is, de őrzi ez a könyvtár.
II. János Pál Dziwisz érsek lelkére kötötte, hogy égesse el jegyzeteit. Nem tette. Feldolgozta.
A jezsuiták megannyi visszaemlékezései sem maradtak fent teljes egészükben az utókornak. Szerkesztett kötetek hozták életükre való visszanézésüket, de pl. a gyerekkorukról szóló beszámolók az enyészetté lettek.
Ugyanez a sors várt a hagyatékokban fellelt diaképekről. A legérdekesebb épületek fotói, kirándulók anyagai stb. mentek a kukába válogatás nélkül.
Ez vár a dossziékba gyömöszölt kéziratokra is.
Azért jó, hogy amíg élek, velem vannak. Lám, olykor még aktualizálható közülük egynémelyik írás.
***
Az a párt, amelyik az ellenfele fotóit közzéteszi, ingyen reklámot csinál vetélytársának, avagy tévedne az a kereskedő, aki azt hangoztatta: Mindegy, hogy mit mondanak, csak beszéljenek rólunk!
Utolsó kommentek