A mai evangéliumi szakaszban Jézus példabeszédet mond a gonosz szőlőmunkásokról. A végén megjegyzi: „Sose olvastátok az Írásokban: A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett? az Úr tette azzá, s ez csodálatos a szemünkben.” (A 117 zsoltár 22. verse)
Majd hozzáteszi: „Aki erre a kőre esik, az összezúzza magát, s akire rázuhan, azt szétmorzsolja.” (Mt 21,44)
Nekem évtizedek óta nagyon fontos igazodási pont ez a traktus. Azért az, mert a szegletkő (Jézus és tanítása) az a fix pont, amelyet nincs az a csigasor, amely kimozdíthatna a helyéről, mert amit képvisel, aki ő maga, az a tévedhetetlen vonatkozási pont. Hozzá viszonyul minden, az ő megerősítése révén igaz minden, hozzá kell igazodnia a világnak, ha nem akar csalódni.
Azért érdekes éppen most, mert reggel misén elhangzott, de azért is, mert mai twitter-üzenetében Varga (Laci atya) püspök ezt fejti ki. Hogyan?
„Könnyű tenni a jót, amikor ezért elismernek, megdicsérnek. Nekünk akkor is szeretnünk kell, amikor ezért gúny, megvetés jár. Így lesz ’az elvetett kő, szegletkővé’.”
Attól kemény ez a lecke, merthogy Isten a teremtés kezdetén az embert saját képmására teremtette. Minden embert a saját képmására…
Be kell ismernünk, hogy olykor nagyon nehéz egyesekről elképzelni, miképpen tükrözhetik az istenarcot.
Mégis.
Innen van az obligát szeretet, a mindenkire kiterjedő szeretet.
Ugye a fán szenvedő Krisztusból e szavak törnek fel: Bocsájtsd meg nekik, Atyám, mert nem tudják, hogy mit cselekednek.
Olykor mi se tudjuk, hogy mit cselekednek mások ellenünk, de ez fordítva is megtörténhet.
Elég arra gondolni egyesek miként és miért úgy vélekednek rólunk, ahogy.
***
Az autónk szervizben és vizsga előtt. Rá kellett döbbennünk, hogy van lábunk, s képesek vagyunk menni a segítségével.
Itt május és június határán felhők kergetik egymást, nem akar melegedni az idő, viszont olykor esik az eső.
Utolsó kommentek