A Via crucis, a keresztút hossza egy forrás szerint másfél kilométer, más forrás szerint kb. 1800 méter. A kereszt vízszintes szára kb. 30 kg lehetett, amit a meggyötört istenemberrel cipeltettek hóhérai. Azért érdekes ez, mert a lakásunktól a templomig tartó út szintén kb. 1800 méter. Ameddig nincs kocsink, gyalog tesszük meg ezt a távot oda és vissza. Igaz, hogy nem vagyok meggyötörve, bár a koronavírus fertőzés miatt kissé csökkent a terhelhetőségem, és van rajtam 30 kiló felesleges súly is, amit cipelnem kell, de össze se lehet a terheket hasonlítani Jézuséval. Pusztán az út hossza az, ami emlékeztet az övére.
***
Szombaton nem egészen csak puszta szemlélői voltunk M. házátalakítása soron következő szakaszának, hanem némileg be is szálltunk a munkafázisokba a magunk módján, a magunk teljesítőképességével számolva. Ez némi testmozgással járt, de mindenképpen visszahozta azt az élményt, hogy a munka értelmes dolog, a munka kapcsolatteremtő, a munka szolidaritást fejez ki, ha úgy tetszik: a munka éltet.
Amikor a kabinet évtized óta azon fáradozik, hogy a lehető legtöbb embernek legyen értékteremtő elfoglaltsága, akkor azt hiszem, a legtöbbet teszi, amit a társadalom életéért tehet.
Olvasom a migránspolitika európai ide-oda rángató értékeléseit. Egyfelől kevésnek mondják a munkáskezet Nyugat-Európa szerte, másfelől a munkanélküliség %-aránya magas, ami érthetetlenné teszi az idegenek iránti affinitást. Hiszen az őslakosok is nélkülözik az értelmes tevékenységet.
Magyarországon létezik a nyári diákmunka intézménye (már az én tinikoromban is létezett). Szomorúan vettem tudomásul, hogy Ny.- on ez egyáltalán nincs így, a tinik sokszor program nélkül tengenek-lengenek. Szamárságokat találnak ki, el odáig, hogy esténként autókat gyújtanak fel. Meg kellene ízlelniük az értelmes alkotás jó ízét, de egyes országokban el vannak tiltva ezektől nagykorúságuk eléréséig.
Márpedig nincs ez így jól.
***
Az MTVA archiválási munkára keres kitanítható utolsó éves bölcsészeket. Közülük akarják kiválasztani azt a néhányat, akit megtanítanak e munka minden fázisára. Gondolom digitalizálni kell különféle adathordozók anyagait. A mi unokánk, Mátyás, aki Fr. o.-ban a filmes szakmát kitanulta, és vonzódik ahhoz, hogy hazaköltözzön anyaországába, talán beférne egy ilyesmi munkakörbe. Ami bennem elindította a vezérhangyát, az pl. az, hogy a munkát a közeli Kunigunda utcában kellene teljesíteni.
Ki tudja, mit hoz a jövő?!
S mit tehetek én ebben a szituációban?
2021.06.02. 02:42 emmausz
Felvetődő témák
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr1216579484
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek