A lapra szerelt komód most 30 000ft. Áll léckeretekből, 164 facsavarból, vékony rétegelt lemezből, némi dekorból. Az összeszerelési utasításon szerepel, hogy a fiókok terhelhetősége max. 3 kg, a tetejére pakolhatsz max. 40 kg-t. Az utasítás még kéri, hogy kézi csavarhúzót használj, ne csavarozó gépet. Gondolom, túl erősnek találja a gépi csavarozót. (Mi gépi csavarozót használtunk, hogy még ma elkészüljünk a munkával, és nem kérte ki magának egy elem se.)
Még azt is javasolja, hogy az összeszerelt komód csavarjait háromhavonta húzd utána.
Itt aztán megáll az ész.
Eszerint ez a bútor nem tekinthető tartós fogyasztási cikknek.
Elképzelem, hogy a bútortulajdonos szervizelést kér negyedévente, hogy az építőkockaelemekből összerakott bútor csavarjait valaki beljebb tekerje.
Azt hittem, hogy vége már a szoc. reálnak.
Miért is?
A panelházakban alkalmazott MN-kábelek alumíniumból készültek. Egy alkalommal nálunk szerelt az az illető, aki annak idején a ház villanyszerelését végezte. Elmondta, hogy jó ez a kábel, csak az a baj, hogy évente a konnektorok stb. minden csavarján húzni kellene, mert valahogyan az alu lassan elfogy. (Helyi elem keletkezne? Szublimál?) Mi nem szoktuk évente utánhúzni, és eddig még semmi baj se keletkezett.
De hogy mit hoz a jövő? Ki tudja? A lakáshoz egy rajzot se kaptunk, ami mutatta volna, hogy egyáltalán merre mennek a falon belül a vezetékek, s egy sort se arról, hogy évente tekerjük beljebb a csavarokat, míg csak el nem fogynak.
***
Ami még eszembe jut. Ahogy haladunk előre az idő egyirányú utcáján, érezzük, hogy nem ártana, ha valaki egyre kopottabb tagjain csavarna egyet, hogy újra jól működjenek. Szervezetünk karbantartása sem állandó, nem is kielégítő, nincs hozzá elég szakember.  De hát ez is rendben van.