Mickey webnaplója

Amikor alkalmi felkérésre másnak írok, úgy érzem, eleget tettem a napi poszt megírásának.
Pedig nem.
Aztán törhetem a fejemet azon, hogy akkor hogy legyen. Előfordul ugyan, hogy napokig semmi, de annak alapos oka van: kórház, nyaralás egyéb. Ilyenkor huzamosabb szünet következik be. Ezeket nem szoktam előre beharangozni.
Tegnap unokáztunk.
Alig indultunk el autóval, zuhogni kezdett az eső. Aztán útközben a felhők vonulgatásához igazodva hol szemergett, hol sűrű cseppekben esett. Mindenesetre épségben megérkeztünk, s hogy a fiatalok elmehessenek szaniter áruk beszerzésére a még fiatalabbakkal szórakoztunk. Közben azonban szert tettünk arra is, hogy körülnézzünk a kertben. Sok almát levert a kitartó és ismétlődő esőzés. Még lének kicentrifugázhatók az almák – gondolom. Érik a szőlő is, de még nem érett. A naspolya is ígéretesnek mutatkozik. A paradicsom, a padlizsán és a japán fajtájú sütőtök is szépen fejlődik. A diócsemete két termést hozott. Ennyi is szép tőle.
Hazajőve a zárt lakásba a korábbi idők fülledtsége fogadott. Nosza, kereszthuzattal véget vetettünk a beszorult áporodott melegségnek. Jó hatású tud lenni a szél. Sokkal többet tud, mint egy rakás ventilátor.
Francia unokánk (M) szorgalmasan jár az intenzív nyelvoktatásra. Már képes megszólalni, és rövid mondatokba foglalni, amit értésünkre kíván adni. A magyar párbeszéd közöttünk egyre jobban alakul. Alkalmas az információcserére.
Érdekes ember M.
Kifejezetten igényes a szépre. Legyen az épület, ruhanemű, akármi.
Tegnap újra készítettem fényképeket.
Kell az utánpótlás, mert a balatoni sorozatokból lassan kifogyok, s akkor mit osztok meg? A gyerekportrékat semmiesetre sem. Nem olyan időket élünk, amikor ezt nyugodt szívvel megtehetném.
„Nem úgy van most, mint vót régen, más ez a nap fenn az égen.  Más ez a nap, más ez a hóóód, más szeretőm, nem az, ki vót” – mondja az ének, én meg dúdolom.