Mickey webnaplója

Vannak olyan könyvek, amelyeken hamar elalszik az ember. És vannak olyanok is, amelyeket fal az olvasó, mert nem tudja letenni, mert ébren tartja érdeklődését. Ilyenre találtam most is. Salamon Béla, Hej, színművész… c. kötete olyan vidám, olyan jól megírt, mintha a Ludas Matyi élclap legjobb cikkei sorjáznának benne egymásután. Nincs benne sallang, nincs benne Steinbeck-féle „zöngicse”, minden mondata előreviszi a történetet, a lényegre szorítkozik, sziporkázik. Ami érdekes benne, hogy amit leír, az tőle függetlenül is megtörtént velünk vagy másokkal. Néhány poén következik:
- A Normafához kirándult egyszer. „Erről a villámsújtotta ócska fatuskóról meséltek annyit nekem? – kérdi. Igen, ez a Normafa.  És azt a hatalmas másikat hogy hívják? Sehogy... Tehát ez a kis vacak tuskó ez a híres Normafa, és annak az óriási csodaszép fának még neve sincsen? … menedzselni kell tudni mindenkinek magát…” - jegyezi meg végül maliciózusan.
Egykor belőlem is csalódást váltott ki a töpszli normafa látványa.
- Egy kellemetlen természetű Rózsika nevű hölgyet a társaságában Karinthy javasolta Ödönnek nevezni, hogy feltűnés nélkül szidhassák egymás között. Ez sok komikus megjegyzéshez adott tápot Salamonnak és társainak.
Egyik nyári táborozásunkkor a vendég lányt nevének kezdőbetűjével akart megjelölni egyik unokánk. Majd – nehogy rájöjjön az illető, hogy róla van szó –, azt javasolta, hogy nevezzük őt inkább „közmunkás”-nak. Unokánk, Á. megoldása tehát kongeniális volt Karinthyéval.
- Egy faluba betör az árvíz, amikor odaérkezik, mint turnéja soros állomásához a színészcsoport. A gáton az embermentőket dirigálja a polgármester, amikor megszólítja egy színész: Kérem szépen, mi ma este „Tarka kacagó estét” szeretnénk rendezni a vendéglő nagytermében…
Az eset egy viccre hajaz. Két gyerek felszól az emeletre, Pistike, lejössz? Pistike anyja jelenik meg a kiabálásra az ablakkeretben. – Nem tudtátok, hogy Pistike tegnap meghalt.
Azért a labdát le tetszik dobni? – így a gyerekek.
- Salamon első felesége osztrák nő volt. Törte a magyart. »Ha fiam, vagy én otthon dohányoztunk, akkor ránkszólt, hogy elég volt már abból a „bagojozásból”«.
Amikor konyhájukat csempézték, felhívta Bélát, s értésére adta, hogy csempészek dolgoznak náluk. Amikor meg Béla meccsről jövet újságolta, hogy az eredmény három null volt, felesége visszakérdezett: 3:0, a mi „javárunk”?
Mica meséli, hogy a kínai büfés megkérdezte tőle a megvett adagjával kapcsolatban: „elvisz?, vagy ide megesz?”. 
Tücsi meséli: francia unokánk SMS-t küldött neki a Belvárosból: „Deák Ferenc vagyok. Haza ebédelek.”
- Az egyik színész bakija. Szerepe szerint ezt kellett mondania: Én megmentem a vállalat életét. Ezt találta mondani: „Én megmentem az élelet vállatát!”
Van ilyen. Antal Imre bevallotta, hogy egy interjúban sehogy se jutott eszébe helyesen a csípőizületi ficam. Minduntalan csípőficületi izam-nak ferdítette. Tudta, hogy téved, de nem volt képes váltani.                
Az egykori SZB titkárunk is tartott tőle, hogy az ünnepségen rosszul fogja ejteni a fasiszták szót. Így is lett.
De a legkirívóbb baki mégiscsak a rádióban elkövetett szöveg volt: Most Cimbalmi Tóth Ida tarjánozik, helyesbítek cimbolázik.