Ma reggeli után négyórás böjtöt tartottunk, mert covid-tesztelésre fizettünk elő. Hogy sajátos tenyészetünk háborítatlan maradjon a szájba-orrbapiszkálásáig, azért kell az ételtől-italtól való megtartóztatás. Piliscsabán M. L, és D. is pozitívek lettek, mi náluk voltunk, ezért éltünk a teszteléssel. Eredmény tán holnap. Minden esélyünk megvan rá, hogy pozitívek legyünk. Bár a lappangási idő már lejárt, és nem érzünk negatív elváltozásokat.
De ha már az Auchan mögötti konténerben történt vírust illető feltérképezésünk, megragadtam az alkalmat és visszavittem az üvegeket a visszaváltóba, a többit a szelektív gyűjtőbe. Közben T. megvette a „plafonig érő” fát, amit együttes erővel betuszkoltunk a Coltba. Vettünk egy karton tejet is, hátha ebzárlatra ítélnek kettőnket. Hazatérve kipakolás után megkentem zsírral az autóajtók gumirészeit, mert fagy idején a pára úgy beragasztja őket, hogy lehetetlenség kinyitni. Ugyanezért olajat csöpögtettem az autózárakba is. Még az ablaktörlő folyadékot kell télire cserélni, mert reggel óta szemereg a jeges eső, s időnként hó váltja fel az amfoter jellegű csapadékot. Gondolom, éjjel hóesés várható.
Fehér karácsonyunk lesz sok éves kihagyás után?
Ki tudja.
Mindenesetre a pápai ácsok szellemessége munkál bennem ilyenkor: „Az idei hó hidegebb a tavalyinál.” Hát ez igaz.
Ma kaptam egy versparódiát. Lackfi János készítette a Cirmos cica, haj c. mondókára különféle költők stílusában elővezetve. Én is csináltam anno egy hasonlót, más és más aspektusokból vizsgálva az orosz répamese szövegét.
Ma egy ilyen ráébredős nap volt. Történt ugyanis, hogy idén először a fenyőárusnál láttam egy működésben lévő faragó gépet. A beletartott fenyőtörzset hengeresre faragja az elektromos masina. Jó tíz évvel ezelőtt magam is kitaláltam egy hasonlót. Az én ötletem ceruzafaragóhoz hasonlóan kúposra faragta volna a fenyőtörzset. Módszerem lényege az lett volna, hogy egy kúphüvelyt alkotó karácsonyfatalpat kellett volna konstruálni, amelybe csak bele kell állítani a bármilyen átmérőjű, kúposra faragott törzset és kész. (Az ötlet attól is érdekes, hogy mindenkinek egyszer meg kellett volna venni a kúpos fém- vagy fatalpat.)
Egyelőre nem kaptak a találmányomon, de amit ma láttam, kísértetiesen hasonló, csak tökéletlenebb.
***
Varga Péter barátom kapta ebben az évben a Pro Regno Mariano-díjat. Egy élet munkássága áll mögötte. Jó helyre ment az elismerés, ha csak igen jelképes is. Isten fizesse meg neki aktivitását -stul, -stül.
2021.12.09. 16:43 emmausz
Történések
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr4716779264
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek