Mickey webnaplója

Bekapcsolom a rádiót és nézem. Minek? Olyan érdekes formája van?
Bekapcsolom a rádiót és hallgatom. Ez normális.
Bekapcsolom a tévét. Nézem és hallgatom a műsort. Ez igaz. Jut eszembe fiunk szava, amikor gyerekei nyúzzák, hogy hadd nézzék a tévét: Nézzétek, de ne kapcsoljátok be!
A tévét lehet hang nélkül is nézni. Magam is szoktam, különösen az ostoba reklámszövegeket mellőzöm egy gombnyomással. Lehet csak hallgatni is. Ez afféle háttértévézés volna, amikor lehet, hogy csak arra várok, kezdődik-e vajon a számomra érdekes műsor, vagy még nem. Mást csinálok, de ott a fülem a tévénél.   
Azon gondolkoztam, hogy olyan friss még a televíziózás, hogy nem keletkezett új szó, amely egyszerre fejezi ki a hallást és nézést. Mondhatom ugyan, hogy tévézek, de ez nem okvetlenül jelenti, hogy a készülék előtt ülök, s figyelem a műsort. Aki tévézik, az lehet, hogy a televízió munkatársa, ezért hát tévézik. De lehet egy szakbolt tévéosztályának a munkatársa is, aki tévék bemutatásával, eladásával foglalkozik: nem rádiózik, hanem tévézik.
Amire én gondolok, az egy olyan, nem létező fogalom, amely egyszerre utal a nézésre és a hallgatásra. Ilyen csakugyan nem létezik.
Mint ahogyan az egyes nyelvek fogalomalkotásai is eltérnek egymástól. Nálunk létezik határozatlan névelő (egy…), de többes száma nincs. A franciában van (des). Nekünk furcsa, hogy ők ily módon is kifejezik a határozatlanságot.
Nálunk van személyválogató, személyválogatás fogalom. A francia szótárban nem találtam. Ők körülírják. Nem is folytatom.
Csak csodálom a műfordítók bátorságát, mert a lehetetlenre vállalkoznak. Különösen is nehéz a nyelvi poénokat átültetniük.
Kíváncsi lennék, hogy Albee: Nem félünk a farkastól c. darabjában eredetileg hogyan szerepel az a szójáték, amit a műfordító így formál meg:
Előre, majd még előbbre, így jutunk a legelőre.