Mickey webnaplója

Olvastam, megosztom:
A moszkvai professzor Szibériába megy medvére vadászni. Kap maga mellé egy helyi vadászt is. Nézi a helyi vadász a professzort, majd megszólal:
– Maga professzor. Akkor maga okos, ugye?
– Igen-igen.
– És tud lőni?
– Nem először vagyok medvevadászaton, csak Szibériában még nem jártam.
– És gyorsan tud futni?
– Hosszútávfutó versenyző voltam.
Kimennek a terepre. Meglátják a medvét, azt mondja a helyi vadász:
- Fussunk!
Futnak visszafelé, a medve trappol utánuk, közben gondolkodik a professzor, hogy mi a francnak, mikor van nála puska. Azzal megfordul, céloz, lő – medve eldől, többé nem mozdul. A helyi vadász odamegy a tetemhez és csóválja a fejét:
– Professzor, professzor, maga tényleg tud lőni. Meg gyorsan futni is, de maga egy barom.
– Miért?
– Most hogy a fenébe visszük el a medvét a faluig?
***
Mennyire kell egy kis humor, az élet egyik fűszere. Mert lehet élni humor nélkül, de igaza volt Varga Joákimnak, aki így fohászkodott: Csak a humor és a nyomor el ne hagyjon!
Mennyire kell egy kis zene. Zene nélkül lehet élni, de nem érdemes.
Mennyire kell egy kis költészet. Szabó Feri szerint költészet nélkül a föld élhetetlen (lakhatatlan?). 
Mennyire kell még sok minden.
Víz, levegő, étel, ital, érzékszervek, társak, közösség, intimitás, világkép, jellem, tudás, erkölcsi támaszok… nem is folytatom.