Mickey webnaplója

1. Volt, aki csak a misére jött, agapéra nem.
Volt, akit felismertem, volt, akit nem.
Volt, aki felismert, volt, aki nem.
Volt, akikkel beszélgettem, s sokkal többen azok, akikkel nem.
Voltak felolvasók, s voltak, akik tapsoltak.
Volt, aki lecövekelt az italok, ételek előtt, volt, aki türelmesen várt.
Volt, aki megette, amit választott, s volt, aki a tálcán hagyta.
2. Volt, aki korán jött, volt, aki későn.
Volt, aki autón érkezett, volt, aki gyalog.
Volt, aki levette szandálját, s volt, aki nem.
Volt, aki tudott angolul, volt, aki nem. (Ez mindig nehéz. Mert feszélyező csendekhez vezet.)
Volt, aki vegán, s többségben azok, akik nem.
Volt, aki sokféle gyümölcsöt hozott, volt, aki nem.
Volt, aki nagyothalló köztünk, én is, s csendben maradt, félreült, s volt, aki fesztelen társalkodott.
Volt, aki büszkén mondogatta, immár magyarul, hogy egészségedre, meg viszontlátásra.
Volt, aki próbálkozott a feleség és egészség párhuzamot kibontani, kevés sikerrel.
***
Érdekes kérdés, hogy mikor fordul meg a sorrend: a helyesírás élvez-e elsőbbséget vagy a régmúlt tisztelete. A Mária utcai templom mennyezete alatti félkörben jól olvasható mondat található, mely a mai helyesírást figyelembe véve négy ékezethibát tartalmaz:  „Tanuljatok tölem, mert szelid vagyok és alázatos szivü” (sic!). Felújításkor nem foglalkoztak vele érdemben.    
Lám, még mindig feltör bennem a korrektor hibavadász megrögzöttsége.
Érvelni lehet pró és kontra. Szerintem érdemes tökéletességre törekedni, teljességgel úgysem sikerül.