A mai olvasmány is a Prédikátor könyvéből való, éspedig a 3. fejezet elejéről.
„Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt:
Van ideje a születésnek és a halálnak;
ideje az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének.
Ideje az ölésnek és ideje a gyógyításnak;
ideje a bontásnak és ideje az építésnek.
Ideje a sírásnak és ideje a nevetésnek;
ideje a jajgatásnak és ideje a táncnak.
Ideje a kő eldobálásának, és ideje a kő összeszedésének;
ideje az ölelkezésnek, és ideje az öleléstől való tartózkodásnak.
Ideje a keresésnek, és ideje az elveszítésnek;
ideje a megőrzésnek, és ideje az eldobásnak.
Ideje az eltépésnek, és ideje a megvarrásnak;
ideje a hallgatásnak, és ideje a szólásnak.
Ideje a szeretetnek, és ideje a gyűlöletnek;
ideje a háborúnak, és ideje a békének.
Mi haszna van a munkálkodónak abból, hogy fáradozik? Elnéztem a vesződséget, amit Isten az emberek fiainak ad, hogy bajlódjanak vele. Mindent ő tesz, a maga idejében. Adott ugyan nekik (némi) fogalmat az idő egész folyásáról is, de anélkül, hogy az ember elejétől végig fel tudná fogni, amit az Isten tesz. Ekkor megértettem: nem tehet jobbat az ember, mint hogy örüljön és élvezze az életét. Mert hiszen az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik és kedvét leli a munkájában.”
Már megírtam, hogy a nagyon is emberi, olykor kifejezetten pesszimista megközelítése ellenére is kedvelem ezt a könyvet. Ma én olvastam fel. Ez néhai osztálytársam, plébánosunk ajándéka, aki a misét is értem mondta.
Különösen is kedvelem ezt a szakaszt, mert a Turn, turn, turn, turn c. sláger éppen erről szól (a the Byrds együttes és a the Seekers is előadja. Egyik kedvesebb, mint a másik, amit már szintén megírtam).
PS Judith Durham, a Seekers énekese idén hunyt el, 79 éves korában.
Amit most ki szeretnék emelni, az az a mondat, amely az újabb időkben foglalkoztat. „Adott ugyan nekik (némi) fogalmat az idő egész folyásáról is, de anélkül, hogy az ember elejétől végig fel tudná fogni, amit az Isten tesz.” Nevezetesen, hogy a hittételek stabilak, mert kinyilatkoztatottak, s a világ végéig érvényben maradnak változtatás nélkül. A tudásunk viszont folyamatosan változik. Korábban kevesebbet tudtunk, mint most. Száz év múlva többet fogunk tudni mint most, de sose lesz e világon 100%-os a tudásunk.
A hit igazságai ezért alapvetőbbek és meghatározóbbak a tudásnál. Másképpen fogalmazva a hitnek prioritása van a tudással szemben. Erre mondta egy ezotériában jártas kortársam, hogy könnyű annak, aki hisz.
Bizonyos szempontból könnyebb, viszont szembe megy azokkal, akik a tudásra alapozzák életüket.
Ez kettősséget okoz, és alkalmanként súrlódáshoz vezet.
Utolsó kommentek