Vásáry Tamás gondolatai egy tegnap hallgatott interjújából:
- A bölcsességnek együtt kell járnia a szeretettel.
- Az izgulás a legnagyobb adó azért, hogy az ember zenész lehet.
- Olyasvalamit is megfogalmazott, hogy az elszámolásnál nem az számít, hogy milyen sikeres zenész volt valaki, hanem hogy mit adott másoknak. Ő pl. alapítványt hozott létre gyerekek megsegítésére.
- Meg olyasmit is mondott, hogy a művész mivolt nem tanítható. Az egyénre szabott isteni ajándék. Megtaníthatatlan.
***
A Tanú c. filmet ki tudja hányszor vetítették a tévében. Magam is sokszor láttam. Utóbb rájöttem, hogy a műfaját az egyik epizódszereplő mondja ki. A logopédusnő párbeszédet folytat Virág et.-sal, és eközben hagyja el száját a kérdés, ti. hogy milyen beállítottságú legyen tanúként a gátőr, Pelikán: „Milyen legyen a figura? Csináljunk naivat, csodálkozót, a nép egyszerű gyermekét?”
Mintha Bacsó Péter kérdezné a forgatókönyvet megismerő Aczél Györgytől: Milyen legyen a film? Csináljuk naivra, csodálkozóra, a nép egyszerű gyermekeként bemutatva a diktatúrát?
A diktatúra gonoszsága, kegyetlensége és a téma könnyed feldolgozása, nyelvi leleményei okozzák azt a kettősséget, amely az embert eluralja a film láttán, különösen is azokat, akikkel kegyetlenül elbánt a Rákosi-rezsim.
***
Itt járt M. unoka, aki lassan jobban ismeri hazánkat, mint mi, akik elég régóta itt lakunk. Ott forgat, ahol a programjuk szerint filmeznie kell. Benne van a közélet pezsgésében. Most pl. egy aktuálpolitikai faviccel rukkolt elő. Lakonikusan megjegyezte, hogy a fiú férfi, az infláció nő.
És még engem figyelmeztetett az anyja, hogy ne mondjak szóvicceket, mert igen keserves megpróbálni idegen nyelven visszaadni.
A műfordítóknak persze sikerül. Milyen lehetett az angol eredeti szöveg (Nem félünk a farkastól), amit így fordítottak magyarra: Előre, majd még előbbre, így jutunk a legelőre.
Utolsó kommentek