Nem tehetek róla, baromira utálok orvoshoz menni. Ne kérdezzétek, hogy miért. Magam előtt se egyértelmű az oka.
Mivel két hónap késéssel rászántam magam a féléves kontroll időpontkérésére, és mivel az időpont a mai napra szólt, hetek óta esz a fene: közeledik az időpont. Ma aztán utol is ért.
Sokat gondolkoztam rajta, hogy kinek milyen szerepe van egy kontrollvizsgálatban.
Az asszisztens lebonyolítja az EKG-t, a vérnyomásmérést, megkínál tenziominnel, s úgy bocsát a szakorvos elé.
Aztán az orvos vagy elfogadja a műszerek kimutatta adatsort anélkül, hogy különösebb beavatkozásra akarna rábeszélni, vagy ellenkezőleg.
És mi a szerepe a páciensnek? (Jelen esetben nekem.)
Próbáltam beleélni magamat abba, hogy az orvos a munkáját végzi. Ha megjelenek előtte, akkor rajtam, ha nem akkor máson. Óvatos empátiával foglalkozik velem, veled, vele.
Én meg a beteg vagyok, a tűrő, a páciens. Várom az ítéletét.
Utólag A tanú c. film egyik mondata alapján fontolgattam a szerepemet: „Milyen legyen a figura? Csináljunk naivat, csodálkozót, a nép egyszerű gyermekét?” Milyen legyen saját figurám?
Mivel nem esznek meg, nem érdemes nagyon beleélni magamat valami „tűrő” szerepbe.
Vagy azt állapítják meg, hogy találkozunk félév múlva, és nincs több tennivaló, vagy azt, hogy változott az állapotom, de akkor se kell azon nyomban döntenem a további hogyan felől.
Ez rendezi valamelyest állapotomat.
De tovább megyek a megfontolásokkal.
Nekem nem kell megfelelnem semmiféle elvárásnak. Jogom van olyannak lenni, amilyen vagyok. (Mustó P.)
Segítségemre jönnek mások is.
Kellermayer M, aki sokszor fogalmazza meg: Minden más ember törvényfüggő, az ember viszont istenfüggő élőlény. Azaz az ember felette áll a fizikai törvényeknek. A transzcendensre nyitott lény, a szerető Isten jelene előtt folyik élete, és ez ad biztonságot – „egytelen hajszál sem esik le a fejünkről a Gondviselő tudta nélkül”.
Pio atya mondása: „…ne gyötörd a lelkedet”.
Emődi: „Minden úgy van jól, ahogyan van…”
Ezekkel a megfontolásokkal vonultam a rendelőbe: Lesz, ami lesz.
Ők mértek,
nem kínáltak tenziominnel,
mondtak,
írtak,
fogunk még találkozni, ha Isten is úgy akarja,
szedjem a pirulákat…
Itthon megmértem a súlyomat.
Nem rettenetes a látott eredmény, de jót tesz egy kis önmérséklés. Próbálok fogyni.
2022.11.14. 15:22 emmausz
Megöregedve
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr2717978414
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek