Mickey webnaplója

- Itt van pl. a számítógép. Ha nyaralni megyünk, tudatosan itthon marad minden elektronikus dolog. A számítógép is. Persze. Mi tagadás, nem is nagyon hiányzik. Hazajővén azonban elég gyorsan leülök elé zenét hallgatni, fotókat bevinni, blogot írni, FB-on tájékozódni, ismerősök oldalait megnézni.
- A FB újabb szolgáltatása, hogy fotóimból az év azonos napján készültek egy részét megmutatja. Naponta várom őket, annak ellenére, hogy kb. 100 fotóalbumomban kedvemre turkálhatnék ugyancsak a számítógép jóvoltából.
- Vannak rendszeresen felkeresett blogok. Várom, hogy újabb anyagokat olvashassak. Ha szükséges, véleményemet is megírom a posztolóknak.
- Karóráim egyikét olykor felcsatolom, noha tudván tudom, hogy a mobilról bármikor leolvashatom a pontos időt.
- Napjában háromszor iszom egy-egy kávét vagy nescafét. Tudom, hogy egyáltalán nincs rá szükségem, és ha nem jutok hozzájuk, éppúgy jól érzem magamat, és mégis…   
- Nem állítom, hogy naponta, de meglehetős rendszerességgel kalapálok a billentyűs hangszeremen. Nem nélkülözhetetlen cselekvés, de talán nem is egészen pótcselekvés. (Vö. …belefújja búját a birka bőrébe, szélnek ereszti belőle.)
- Kutakodom jó olvasmányok után. Teszem ezt saját könyvtárunkban, s valahányszor elmegyek egy-egy könyvmegálló előtt, keresem ott is „AZT”. Ha elolvastam, újra keresek egy másik „AZT”.
- Naponta megnézem a tévében a híradót. Majd később is megnézem, és méltatlankodok, hogy folyton ismétlik ugyanazokat a híreket.
- De mert hosszan kommentálnak a tévében egy-egy hírt, közben elolvasom a futó szalaghíreket is. Ezek elég szörnyűek szoktak lenni, csupa gyilkosság, veszteség, természeti csapás, áldozatok, háború. Kell ez nekem? Nem hiszem. Azért mindig elolvasom.
- Este meghallgatom a híreket rádión is, és meglep, hogy sokszor szóról szóra a tévé szövegeit ismételik.
Biztos vannak egyéb függőségeim is, de egy posztba untig elég belőlük ennyi.