Mickey webnaplója

Nem minden unokánk került egyforma közelségbe hozzánk. Egyikük, a ma 11 éves Levi ilyen közelkerülős. Itt cseperedett fel nullaéves korától, amíg el nem költöztek innen. Máig örömmel jön hozzánk: haza. Isten éltesse!
Reggel szédültem. Próbáltam vizet inni. Aztán később rájöttem, hogy a hidegfront hatása öregedő magamra. Olyan érzésem volt, mint amikor valaki „elaludta a nyakát”. Lassan múlik. A meleg jót tesz neki. Kabátom gallérja jótékonyan takarja nyakamat.
Madocsai Beát kitüntették, Váli Deskét pedig a helyi önkormányzat méltatta. Éljen és éljen!
Elolvastam egy kisebb terjedelmű könyvet (A Szentlélek iskolájában). A 76. lapon többek között ez áll: „Legfőbb gondunk nem annyira az kell, hogy legyen, hogy lelki könyveket olvassunk, hanem hogy nagy figyelmet szenteljünk az isteni sugallatoknak.” Értem én, bár kétségtelenül meglapul benne némi komikum.
Szent Pál is megírta 2000 éve, hogy a betű öl, a Lélek pedig éltet (2Kor 3,6) Igen, megírta. Az Újszövetség Pál tizenhárom levelét közli.
Vannak más hasonló paradoxonok.
Pl. amikor az interneten olvasok arról, hogy a szörfözés nemcsak felesleges, hanem egyenesen káros is.
Hogy az okostelefonozás hihetetlenül káros, amennyiben ellehetetleníti az emberi közösségeket, felcserélve azokat egy virtuális világgal.
Hogy erőfeszítés nélkül juttat a legkülönfélébb információkhoz.
Hogy ezeknek az információknak jelentős része hamisság, torzító trükközés, becsapás, megismerésük minimum felesleges időpocsékolás stb.
Igaz.
Mégsem vágyok a néprádióra, sem a sarki telefonra, vagy éppenséggel a még ezeket is nélkülöző régi világba.
***
Több mint ötven rigmust, mondókát és csúfolódót szedtem össze, amelyeket vagy hatvan-hetven éve mondogattunk. Még gondolkozom rajta, hogy közzétegyem-e a blogomban.
Kétségtelen tény, hogy néprajzi ismereteinket „gazdagíthatják”, de az is tény, hogy retrográdoknak minősíthetők.