Gyermekkoromban olvastam J. Verne (Verne Gyula) könyvét: Utazás a föld központja felé.
Annak idején két idegen szót találtam benne, amelyeket nem tudtam sem megérteni, sem rájönni, miféle fogalmakat takarnak. Csak az egyikre emlékezem: festenysavanyos haméleg.
Hát az meg miféle valami?
Ma többoldalú próbálkozásaim sikerre vittek. Igénybe vettem a Czobor-Fogarasi szótárt, és az elektronikus könyvtár fenti című kötetét. Összeállt a kép.
A festenysavanyos haméleg elfogadott mai neve Káliumbikromát. K2Cr2O7.
Hú, ez nem volt egyszerű.
De ha már…
Verne könyvei fantasztikus mesék, a szerző fantazmagóriái.
Rég elhunyt osztálytársam szavait veszem kölcsön: egyféle „zuzmós felbizsergések”.
Avagy ép ésszel ki képzelheti el, hogy a derék kutatócsoport fatutajon evezget a lávafolyamon? (Idézem: valami erő megpörgette a tutajt. Imbolyogtunk a lávahullámokon)
Summa summarum a föld alatt egy másik világra bukkanak, ahonnan épkézláb módon visszatérnek a valóságba, amikor is a Stromboli tűzhányó kiokádja őket. Természetesen nem égnek meg, és még nyakukat se törik ki e művelet folyamán.
Ez esetben a Stromboli
a tudományba vetett hitemet otrombamód romboli –
– vagy tán nem is a Stromboli, hanem J. Verne.
Utolsó kommentek