Nem sok féle autót vezettem. Saját hét verdámat igen. Ezeken kívül egyszer Éváék Diesel-kocsiját, Lyonban, amikor faelemekért mentünk egy barátjához. Egy másik alkalommal Róma felé Szabó Feri Ford Siestáját. Igaz, hogy Pápán beindítottam egy teherautót, míg a sofőr az árnyékban aludt, de az csak egy fricska volt. Egy métert, ha haladtam, aztán leálltam, nehogy még…
Majd elfeledem, hogy annak idején egy alkalommal gyakorolhattam a Skodán, s ugyancsak rá kell döbbennem, hogy Lada gk.-n tanultam a vezetést.
Minden autónak voltak előnyei, hátrányai.
A mostani Chevy sokat tud, és gyors autó. Elektromosan reteszeli a zárakat.
A sebváltója száraz. Érzem a mozgatásán, hogy kényszeríteni kell.
Nem nagy ügy. Meg kell olajozni.
Meg kell tanulnom, hogy melyik beömlőnyílás melyik folyadékot szükségeli.
Meg azt, hogy melyik egység milyen olajat igényel.
Mi az nekem, mi az nekem?
Megoldandó feladat.
***
A FülesBagolyról írtam már: egyoldalúsággal vádoltam.
Vissza kell vonnom kritikámat, mert ha nem is a megszokott rejtvényfajtákkal szembesít, meglehetősen combos feladatok várnak megoldásra.
***
A májusi eső aranyat ér.
A Szent István-könyvhét mindig ilyenkor nyit (amikor jól esik).
Két könyvvel kokettálok.
Egyik Pio atyától való, a másik Gárdonyi füveskönyve. Szeretem az előző lényeglátását és az utóbbi eredeti gondolkodását.
Pio szent volt, Gárdonyi a maga módján zseni.
***
Mikor a poszt címén gondolkoztam, egy katona-zöngicse jutott eszembe.
Katona, mozogjon, mintha élne!!!
Hogy miért???
Utolsó kommentek