… legalábbis a nyaralásunknak.
Immár 17 év óta nyaralunk együtt a gyerekeinkkel és a gyerekeink gyerekeivel. Az első közös nyaralás körülményei a maihoz képest felejthetők. Akkor sem szúnyogirtót, sem hosszabbító kábelt nem kaptunk a környéken. (Bár a magyar puma topon volt a korabeli reklám szerint.) Ma már minden van, vagy szinte minden.
Ami azonos az első és a mostani nyaralásban, az a déli part és a hallatlan hőség. De csakúgy, mint akkor, rendelkezésre állt a hűsítő víz. Víz, amely nemcsak hűsít, de az általam kiszorított víz súlyával könnyebbé tesz is a saját súlyomat. Amikor csak tehettem, mentem a strandra. Egykor majdnem a partra nézett a bérelt házikónk, most meg autó vitt ide s oda.
Mentem és fürödtem.
Vízben való mászkálásom során megmentettem a vízbefúlástól egy méhecskét. Amint megszáradt, köszönés nélkül elstartolt. Ha meggondolom, hogy az élethosszuk mindössze három hét, hosszú életet így se garantálhattam neki. Másodjára meg egy szöcskét láttam az életéért kapálózni a vízben. Sikerült élve kihalásznom a napszemüvegemmel. Szárítkozása után elrepült. Hogy elérte-e a partot, vagy sem, nem tudom. Remélem.
Láttam egy vízbe borult vitorlást is. Azt nem én mentettem ki, hanem hozzáértő szakemberek, akik hamar ott teremtek a helyszínen.
Hétközben részt vettünk Kocsi György miséjén. Induláskor megkérdeztem: Még mindig az „öreg” szolgál Zamárdiban? Igen. Ő volt az. Utóbb megtudtam, hogy nálam kilenc évvel fiatalabb az öreg, aki teológus pap. Immár éppen 25 éve szolgál a településen. Érdekes volt hallani tőle, ahogy imájába foglalta László püspököt, aki viszont a sógorom. Kicsi ez a világ, ahol ki tudja hányadik ágon, de testvér lészen minden ember.
T. jól szervez, sokat is fáradozik, de hogy meddig képes helyt állni, csak a jó Isten tudja. Nem vagyunk már mai gyerekek.
Magam sokat fotóztam, közülük 370 felvételnek kegyelmeztem meg. Rá kell jönnöm, hogy ha ugyanazokat a helyeket keressük fel, akkor igen hasonló képek születnek.
Szép fiatal unokáinkról sok felvétel készült, de hát nem szeretik, ha a FB-ra teszem fotóikat. Én meg respektálom ebbeli kívánságukat. Ide írom inkább: szépek a gyerekek.
És legyen itt most elég ennyi.
2023.07.17. 14:34 emmausz
Vége a nyári szünetnek
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr7218168963
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek