Napjaim eseménydúsan teltek.
Két napja testvérek találkozója volt születésnapok okán.
Nem mondom, hogy fiatalodunk, de sebaj.
Ketten is hallókészülékkel vesszük fel a harcot az elmúlás ellen.
Jó hangulatban telt a nap pazar vendéglátással, finom itókákkal, oldott légkörben.
Tegnap Rózsaeső imaestet közvetített az EWTN csatorna.
Mivel sokan vonultak fel, a képernyő előtt ülve felismertük egyik miselátogatónkat, de M. egyész – hattagú – családját is örömmel láttuk viszont a filmes videós ember jóvoltából.
Már a virtuális találkozás is megmelengette a szívünket.
Lélekben együtt voltunk velük.
Az estét megkoronázták a születésnapunkat ünneplők megjelenése.
Jót kortyintottunk a körtepálinkából, a ribizlipáleszből. (Sose gondoltam, hogy ebből a savanyú bogyóból is készítenek pálinkát.)
A találkozások általános tapasztalatom szerint jót tesznek az ember egészségének. Nemhiába adta könyvének Aronson a Társas lény címet.
***
M.-nak jó napja lehet, mert kisütött a nap.
Déli fekvésű, műteremszerű lakásának nagy ablakai vannak.
Zavartalanul napozhat, ha éppen felhőtlen az égbolt.
***
Eddig a halókészülékkel a fülemben időztem.
De, hogy Á. egyetemét, T. volt munkahelyét kereste fel, egymagamban töltöm időmet itthon – csendesen.
Nincs szükségem rá, hogy a csendet felhangosítsam.
***
Jut eszembe: a béka munkahelye UNKAHELY. nemde: )
Utolsó kommentek