Mickey webnaplója

Meglehet, hogy túl sok könyvet olvasok (most éppen a Belső utakon címűt), ezért saját véleményem helyett szívesen osztom meg mások kutatási eredményeit, élményeit.
A könyvbe szerkesztett előadásában Czeizel Endre a magyar talentumokról értekezik. Megállapítja, hogy a kreatív emberek jelentős része felismerte a magyar titkot: „időben kell innen lelépni”. Klebelsberg Kuno rájött erre, és némelyeket eredményesen hazaédesgetett külföldről.  
Czeizel érdekes életrajzi adalékokat oszt meg Adyról, Semmelweisről, Radnótiról, József Attiláról. Ki hitte volna, hogy a Semmelweis-film nem a valós életet rajzolja a néző elé. Semmelweis nem volt forradalmár, viszonylag rabiátus ember volt, de nem bolond. Felesége felvetése nyomán kivizsgálás nélkül tévesen mégis bolonddá nyilvánította őt a gyermekorvos Bókay. Az ausztriai fürdőhelyre, Gräffenbergbe hívták. Útjukba esett Bécs, ahol az összeesküvők egy új eü. intézménybe csalták. Azt ajánlották neki, hogy pihenjen le. Ébredése után felvilágosították, hogy elmegyógyintézetben van. A marasztalásnak ellenállt, de a túlerővel nem bírt. Végül is ott halt meg, de nem, mint elterjesztették (vérmérgezésben) hanem egyszerűen agyonverték.
Két dolog mocorog bennem ezek olvastán.
Egyik, hogy statiszta szerepre válogattak kamaszfiúk közül a filmesek. Az egyik próbafeladat az volt, hogy a gyereknek a filmrendezőt fenékbe kellett rúgnia. Aki erre nem vállalkozott, az kevéssé kreatívként nem felelt meg.
A másik egy Karinthy-novella.
Talán ismerte Semmelweis valódi sorsát, talán nem, mindenesetre leírja, hogy előadásra kérték a tébolydában. Majd együtt vacsorált az őt meghívó intézményvezetővel, aki felajánlotta neki, hogy aludjon ott, mert már nagyon későre jár.
Lefeküdt az emeleti szobában.
Talán rá is zárták az ajtót. Egyszer csak felrémlett benne: Mi van, ha őrültnek nyilvánítják, és örökre bezárják?  Azonnal felpattant.
Mivel szobájának ablakán nem volt rács, és mivel a közelben esőcsatornára talált, éjnek idején lecsúszott az ereszcsatornán, és fellélegezve szabadon távozott.
Ady, Radnóti, József Attila sorsa hasonlóan izgalmas életút, amire Czeizel szintén kitér. Itt, most terjedelmi okoknál fogva nem térek ki tragédiájukra, noha az ő sorsuk is hasonlóan alakult.