Mickey webnaplója

Politikai idegkórtan még nincs, de előbb-utóbb alighanem szükség lesz rá. Több ízben kitértem blogomban arra a kutyakomédiára, amely Strasbourgban a plenáris ülésen a magyarok és a patrióták ellehetetlenítését célozták indulatos gyűlöletbeszédek útján. Nem ezt ígérték! 1988. október 11-én…

OV tegnapi beszédeihez gratuláltam. Válaszok a sok elismerő mellett: 1. Mihez? 2. Kussolt. 3. Habzó szájjal beszélt. Nos, akkor kussolt vagy habzó szájjal beszélt? Válaszom: „Magyar magyart rontja. Kár. / Bár több esze volna már.” (Szalay- Kodály) *** Nem számoltam, hogy hányszor hánytorgatták fel…

Hofi paródiájának egyik mondata köszön vissza. „Anyósom megmondta: Géza, ne politizálj!” Magamra venném, s teszem is többnyire, de teljesen nem maradhatok mentes a politikától. Nem maradhatok, mert a mi bőrünkre is megy a játék. A mai strasbourgi kutyakomédiát csaknem végighallgattam. A többségi…

Lisieuxi Szent Teréz elhatározta, hogy halála után a földiek üdvösségén fog dolgozni. Megsegíti jó törekvéseket, közbenjár a javukra.  Halálos ágyán, egyik utolsó beszélgetésében ezt mondta: „Ha a Jóisten meghallgatja kívánságomat, akkor az én mennyei életem tovább folytatódik a földön, a világ…

Ma bemutatkozott az ősz. Mondjuk, ideje volt. Nincs nagyon hideg, de köd üli meg a tájat, vagy ahogy még általánosságban mondani szokták, leereszkedett a köd. Vagy ahogy Weöres S. írta, hajnali ködfal a vára. Vagy ahogy ránézett a jelenségre Fekete István Köd c. munkájában. Vagy ahogy magam…

1. Ünnepi dalomat zengem, a jó Isten éltessen engem. Ti pedig mondjátok: Ácsi! Éljen sokáig Miklós bácsi. 2. Ünnepi dalomat zengem, a jó Isten éltessen engem. Ti pedig mondjátok: Écsi! Éljen sokáig Tücsi néni.                              († Kékes Jóskától elorozott csasztuska) Vége a napnak. Vége…

Tudom, többször megidéztem már a Zászlónkban  közölt sportbakit: „Oda rúgta a labdát, ahol ő szokott lenni. Most is oda rúgta, de most ott nem volt senki, mert ő ott volt, ahonnan rúgta…” Hát ez eléggé kacifántos. Békét is hagytam volna neki, de a vadászregényében, de Széchenyi hasonló…

Olvasom és olvasom, miként gyötrődnek Széchenyi Zsigmondék hónapokig, sokszor betegen, étlen-szomjan, feltört lábbal mindhiába a nagy agyarú elefánt trófeájának megszerzése után. Közben irtják az apróbb vadat trófeáért, csalétekként, konyhára húsként. Őket a vadászszenvedély hajtja. Én meg itthon a…

Olvasom Széchenyi Zsigmond könyvét (Csui…!), s új szót tanulok. Sose hallottam korábban, igaz, hogy még csak 78 éves vagyok. A szó pedig így hangzik: kopolya. A szó létezik az értelmező szótár szerint. Áradás utáni maradó vízzel telt gödör a jelentése. A könyvben szereplő kopolya nagyocska lehetett,…

Széchenyi Zsigmond könyvét (Csui…!) már valamikor olvastam. Most újra kézbe vettem. Miért is? Ami egyszer már jó volt, az valószínűleg másodszor is jó. Ami színvonalas és humoros volt egyszer, az másodjára is az. Aki ilyen mondatokat varázsol a papírra, hogy „derék munyamparám szavai kopognak,…