Mickey webnaplója

Volt egyszer egy tábor.
Fiú tábor.
Volt egyszer (dehogy egyszer) ott tábortűz.
Volt, hogy azt játszottuk:
Ez a, ez a nóta, ez a nóta körbejár,
ez a, ez a nóta XY-ra rátalál.
Volt köztünk egy legény, aki új nótát tudott, olyat, amilyent mi nem.
Mivel a nóta éppen rátalált, elkezdte fújni a számunkra ismeretlen leánycsúfolót:
De szeretném látni azt a csizmadiát,
aki nékem leánybőrből varrna ráncos csizmát.
Leánybőrből a szárát, anyós nyelvből a talpát,
Istók uccse, teremt uccse megadnám az árát.
A legény elhallgatott, a nóta körbejárt, de a következő fickó is ezt a nótát kérte.
És a harmadik is, és a negyedik is. Végül is az összes gyerek ezt kérte, aki csak a tűz körül ült.
Nótának még nem volt ilyen sikere (hacsak nem Dobos Attiláé nem a táncdalfesztiválon: Kövek a vízparton).
De hogy beszámolómat folytassam, adódott vegyes tábor is.
A fiúk szívesen kiabálták el a leánybőrös nótájukat, ám most már kontrával.
A lányok ugyanis nem tűrhették (nem is tűrték), hogy a fiúk rájuk öltögessék a nyelvüket. A versszak harmadik sorát visszájára fordították: legénybőrből a szárát, após nyelvből a talpát stb. Nem is énekelték, hanem rikoltották.
Rég volt, szép volt, a nóta ellenére több házasság köttetett az éneklők körében.
Az eset után vagy negyven évvel egy munkatársakkal közös több napos kiránduláson is elővezettük ezt a csúfolódót.
Nem ismerték a jelen lévők, s emlékeim szerint nagy sikert aratott.