Mickey webnaplója

A szoc. időkben történt, hogy elméláztam rajta: Kevés az információnk, és azok se kedvesek általában, ha világnézeti kérdésekre gondolok. Minden átpolitizálva, a szakirodalom élesen elválasztja a kapitalizmust és a szocializmust. Pl. Szocialista, ill. kapitalista közgazdaságtant tanultunk.
Mi a jó oldalon álltunk, a másik oldal meg a rothadó kapitalizmus megvalósítói.
Öcsém hangosan tanulta a verset: „Látod, nálunk kék az ég, de ott, nyugaton, sok éhes ember kétségbe esve kóborol”.   
Miközben az a vicc járta:
Hány gatyája volt azelőtt, Józsi bácsi? Hát nyolc. S mibül voltak? Gyócsbúl.
Most hány gatyája van? Egy. Mibül vannak? Abbul a nyócbúl.
***
Szó mi szó, akkor azt gondoltam, hogy milyen jó a nyugatiaknak, sajtószabadság van. Az információkhoz való hozzáférés megoldott és zavartalan.
Aztán jött a rendszerváltozás.
Nyitott szívvel reméltük az emberi méltóságnak megfelelő jövőt.
Aztán a korábbi információhiány átment információtúltengésbe.   
Sok minden változott.
Két apróság: Az első még a szoc. időkben ért. Tudományos szocializmus ide vagy oda, megjelent a napilapokban a horoszkóp. Nesze neked tudományosság.
A második már a kilencvenes években ért. Megjelent a (ha jól tudom, Svájcból importált) Blikk. Naponta egy-egy szexképpel, tele pletykákkal.  
Meg is jegyeztem: Már csak ez hiányzott a boldogságunkhoz. Mire egy magát szakértőnek tartott valaki: Ez nagyon jó. Erre van tömeges igény.
(Már hogy lehetett volna rá tömeges igény arra, amiről nem is tudtak az emberek.)
Mindegy.
Elég hamar jött az ország iparának lebontása, a piacok nyugati megszállása. És a példátlan mértékű munkanélküliség.
Lehet, hogy erre is tömeges igény mutatkozott…
***
Tegnap volt hatvannégy esztendeje, hogy apánk elhunyt.  A.† 2013. 12. 27., Maminti† 2000. 01. 05.
Isten nyugosztalja őket!
***
Még kettőt alszunk, és elérünk a téli napfordulóhoz. Attól kezdve ugye tágulnak a nappalok.
Még ötöt alszunk és eljön a szent este, vele a béke fejedelme.