Mickey webnaplója

Ha könyvmegálló mellett visz el az utam, nem állom meg, hogy az állományt át ne vizsgáljam.
Hátha akad olyan kötet, amelyet még nem olvastam, s amelyet szívesen a kezembe kapnék.
Immár többedszer fordul elő, hogy gazdag választékot találok a polcokon.
Vagy százkötetnyi könyvből emelhetném ki az engem érdeklőt.
Saját kudarcomként könyvelem el, hogy ismételten könyv nélkül távozok.
De biztos, hogy bennem van a hiba?
Talán igen, talán nem.
A szoc. időkben dívó három té lenyomatai az általam felkeresett könyvkuckók?
Aczél György szűrte az irodalmat.
Amit ő támogatott, nem biztos, hogy olvasásra serkent.
Amit tűrt, azt talán én is tolerálom, vagy talán nem.
 Amit tiltott, az nem jelenhetett meg, ennél fogva mindmáig hiányzik a könyvfelhozatalból.
Mivel a könyvkiadás évtizedekig az ő gusztusa szerint alakult, és mivel gusztusa eltért az enyémtől, talán ennek is köszönhető, hogy nem mindig találok érdeklődésemnek megfelelő könyvet.   
Azért nem adom fel.
A könyvmegállók ugyanazt a vadászösztönt tartják bennem ébren, mint fiatal felnőttkoromban az antikváriumokban tett látogatásokét.
Hogy mindenek ellenére hátha…
És néha sikerélményben volt részem!
***
Ma a sikerem inkább abban áll, hogy a Lackfi János által meghirdetett tréfás nyelvi szórakozásban eredménnyel részt veszek.
Örülök, ha a költő tetszését nyilvánítja hozzászólásaim kapcsán.
És van ilyen.