Mickey webnaplója

Az ember már annak is örül, ha végre valaki nem a koronavírusról mesél, s nem a katasztrófa-sújtotta vidékek emberveszteségeiről kap híreket. Egy ilyen jóízű bejelentés egy érdekes könyvforgalmi statisztika volt. A pontos számokra nem emlékszem, ezért inkább csak a trendekről kívánok megemlékezni. A könyvkiadás és az olvasási igény feltámadásáról szólt a hír.
Ami meglepett, hogy a pandémia idején az emberek olvasási kedve meglódult. Lényegesen több könyvet vásároltak, mint a járvány kitörése előtt.
A folytatás is érdekes.
Az találták az elemzők, hogy a korábbi kiadású, használt könyvek iránt erősebben nőtt a kereslet, mint az új kiadásúak iránt.
Utóbbit próbálom megérteni.
Akik korábban olvastak, ma is azok olvasnak szívesebben. Azoknak ismerősek lehetnek azok a kiadványok, amelyeket annak idején nem állt módjukban elolvasni. A régi olvasók feltehetően nem vonzódnak a sci-fi irodalomhoz, a technikai irodalomhoz, a fikciós fantázia-szüleményekhez. Azokat tán nem érdekli a számukra túl „modern“, esetleg nihilista irodalom. Ráadásul a korábbi idők kiadványai alkalmasint olcsóbbak lehetnek a maiakhoz képest.
Hozzátehetem – alighanem bízvást –, hogy az olvasók köre nem igazán bővülhetett.
Amit pedig nagyon remélek, hogy támadnak jó humorú és jó tollú (billentyűzetű) írók, akik értelmet, emberi minőségeket, vidámságot hoznak mindennapjainkba.
lég volt a horrorból, elég a gyilkosságokból, elég a tragédiákból, elég a hamisságokból, a pc-beszédből, a nihilizmusból.
Több kell az embernek, mert méltóságának csak az igényes irodalom felel meg.
Adja Isten, hogy ilyenek betörjenek a könyvpiacra, mert nagy szükség van rájuk.               
***
Amikor a kevesebb több
Rövid út végén kiszállunk a még hideg kocsiból, fel az emeletre, be a jó meleg lakásba. Rajtam még a télikabát, amely maga is jó hideg. Gyorsan megszabadulok tőle, hogy körbevehessen a jó meleg levegő. Bár a kabát a nagy hideg ellen védett, nélküle hamarabb átmelegszem idehaza.
   

Azt hittem, hogy a Világatlasz névkeresője tele van karácsonnyal kapcsolatos nevekkel, de nem. Christmas-völgy létezik, Karácsony-szigetek is, no meg Karácsond nevű település, de csak ez a három. Nem találtam többet. Lehet aztán, hogy Noël és társai még hoznának néhány találatot, de itt abbahagytam a keresést.
Én egy nyavalyás szóviccért félbehagyok minden értelmes tevékenységet.
Itt adódott ugye a település szó. Arra gondoltam, hogy a ceruzaelemek helye a ketyerékben a telep-ülés.
A pattern továbbiakban ilyenekkel bővülhet:
A nemzetiségi tanácskozás neve lehet zend-ülés.
A fakír karosszéke lehetetlen-ülés, 
az új autóé: ép-ülés
a német szék: der Ülés
a fapad: tömör-ülés
az aranytrón: becs-ülés
a szék egyes-ülés
a helyjegyet váltóé: érvényes-ülés
a gyerekszék kis-ülés
a bárszék fel-ülés
A pad közös-ülés.
stb.
***
O Mister Postman jeah jeah jeah – énekelte a Beatles együttes. Napjainkban mi is énekelhetnénk, mert megannyi postai szállítással rendelt ajándék miatt ülünk itthon jegyben-gyűrűben (ültetvényesek vagyunk), és várjuk, hogy Mr. Postman je-jejj-je akkor szállítson, amikor itthon vagyunk, különben elfáradhatunk a postára a küldeményért. Nem is biztos, hogy olyan komfortos a házhozszállítás.
Persze ez a fajta röghöz kötöttség sokkal inkább az állattartók sajátos élethelyzete. Mert a vicc szerint „amikor eljön az ideje, akkor a gazdának mennyi kő a jószágnak ennyi annyi”. (A vicc ugye az, hogy a gazdaképzés során egyik nyelvtanórán hangzik el a kérdés: Tudna-e valaki határozatlan számneves szavakkal mondatot alkotni.) 
***
Ma az üzletközpontnál az autóból kiszállván mellbe vágott az erős szél. El is énekeltem a vonatkozó nótát. „Hideg szél fúj, édesanyám, adja ki a kendőt. Még az éjjel fölkeresem a régi szeretőm.
Kiállok a kapujába, kibeszélgetem magamat véle utoljára.”
Kérdem az asszonytól: Hallottad? Azt a csúf szót énekeltem, hogy kaka?
Mire ő: Bolond vagy.
De nem: Kiállo kaka pujába…
Erre Hacsek hangján hallom: MARS KI!!! 
 


 

Megérkezett a könyvesboltba a rendelt Földrajzi nevek etimológiai szótára. Több mint 31 oldalon sorolja a forrásműveket. Kellő részletességgel tárgyalja a földrajzi neveket s eredetüket, szócikkenként megjelölve azokat a forrásokat, amelyekre támaszkodva fejti ki az elnevezések vélelmezhető eredetét.  A kötetet karácsonyra kértem-kaptam, egyelőre csaknem tilos belekukkantani.
Nem is nagyon tettem, de hát Gyöngyöspatánál nyílt ki, s ha már, akkor megnéztem. Mindkét tagját elemzi.
Ezután már csak Aquincumot néztem meg, ha már egyszer itt lakunk. Stimmel a kelta eredet, amellyel csak néhány száz év óta titulálják a városrészt.
Ami érdekes, hogy a kiadása évében (1978) 175 ft volt az ára. Valaki antikváriumba vihette, mert a szokásos ceruzás ár is benne találtatott: 160 ft. Azóta eltelt jó negyven év. Most 3390 ft-ra taksálták. Szégyellje magát a forint.
A Libri-bolt előtt állva a kirakatban többek között különféle földgömböket láttam. Némelyikük világítós kivitelű.
Az jutott eszembe, hogy a 21. század technikájához az a glóbusz volna méltó, amelyik egy központi agyhoz van kötve, amely a politikai változásokat belülről rávetíti a glóbuszra, s használója naprakészen informálódik a politikai földrajz aktuális változásairól. Bombay már nem Bombay, hanem Mumbai, Burma már Mianmar, Csehszlovákia már Cseh közt. és Szlovákia, a balkáni alakulatokról nem is beszélve. Hol volt Koszovó, hol voltak a Jugoszlávia területének feldarabolt részei. Nem is folytatom. A lényeg a lényeg. Érdekes volna, ha a fenti kezdeményezést követve megszületne az aktuális Földgömböt megjelenítő, műholdas rásegítésű megjelenítés.                  
***
Ami a covid-helyzetet illeti, évek óta itt kószál az ismeretlen vírus. Fel-feltámad, és hosszú távú hatásairól, az összes szövődményekről igazából senki nem tud semmit.
Mert igaz, hogy a maszk valamire jó, igaz, hogy az oltás a fertőzésszámot vagy a betegséget tereli, valójában mégse tudni, hogy az egyes személy teste hogyan reagál rá. Egyesek fel se veszik, vagy alig okoz nekik tüneteket, másokat meghalaszt mégpedig kínok között. S hogy kit hogyan érint, Arany János megfogalmazásával felelek: Repül a [nehézség]: Ki tudja, hol áll meg? Ki tudja, hol áll meg, s kit hogyan talál meg? Senki nem tud semmit. Marad a véletlenszerűség.  
Egy angol filmvígjáték utolsó kockái elevenednek meg bennem. A pillanat embere. Alakítója Norman Wisdom egy hasas pasast akar letaszítani a hajó fedélzetéről. Azt mondja neki:
- Na, malacka, most te következel. Csak semmi csel!
Mintha a vírus is efféleképpen szemtelenkedne.

 

Különös a Zelk Zoltán élete két végének dátuma. D.-nél olvasom: Zelk Zoltán Érmihályfalva, 1906. december 18. – Budapest, 1981. április 23.
December 18. Apám ezen a napon hunyt el 61 éves korában.
Április 23. Legkisebb fiunk ezen a napon született ZZ halála  után három évvel.
1960-ban meglehetősen télies időben temettük apámat. Lovaskocsi vitte koporsóját a fagyos földúton. Akkor még nem ismertem a nótát (Jaj, anyám, én nem ilyen lovat akartam), s azt se tudtam, hogy mit neveznek Szent Mihály lovának.
Persze igen régi emlék ez. Tizennégy éves kamasz voltam, s ministráns ruhában megyek a menet elején többedmagammal.
Ez egyebekben elég baljós időszak.
Tegnap temettük István sógoromat, aki 68 éves korára többféle kopással bajlódott.
Ma meglátogattuk Zs.-ékat MMóváron.  Szép és értelmes, tartalmas találkozás volt. Szót értettünk egymással, bár ez rám vonatkozik legkevésbé, lett légyen csak kicsit halló nagyothalló fülem. (Én is többféle kopással dicsekedhetnék, se nem teszem.) Kiutaztuk magunkat a Rail-Jet vonattal. Sokszor 160 km/h- val száguldozik és alig érezzük a tempót, mert jó a vagonok lengéscsillapítása. Reméljük, hogy az általam szájkosárnak cikizett maszkok megakadályozták a sündisznóvírusokat az ellenünk folytató támadásban.  
Még három-négy nap, és elkezdenek a nappalok szép csendesen növekedni.
Reggel fél hétkor még csupán hajnali fények villództak a Duna víztükrén. Nagyos szép fotót készíthettem volna a pesti oldal épületeinek sziluettjéről. De hát az alsó rakparton nem lehet büntetlenül megállni, magam pedig vezettem a kocsit. El kell hinnetek nekem, hogy szép tiszta kontúrok mutatkoztak a korareggeli fényben.
Mindent összevéve szép napot zártunk. remélem, hogy semmi negatív dologgal nem kell számolnunk. 
Mindenkinek adjon Isten jó éjszakát!
 

Kilátások
Egyre inkább nyomul a reklám a net felületein. Egyszer csak ki fogok szállni innen. Amikor torkig leszek a haszonelvűség túltolásából fakadó támadásokkal.  Hátrább az agarakkal! – biztatnám a reklámokkal mindent összenyálazókat. De vajon fog-e rajtuk az én kiáltásom?
***
Úgy látszik, a pandémia nem akar csillapodni. Újabb és újabb mutációk kerülnek elő a
… honnan is?
Laborból, kalapból? Avagy az elgurított szőrős labdacs maga képes immár minden aljasságra az előzetes idomítás, hatására?
A most olvasott Kellermayer-kötethez fordulok felvilágosításért. Ő ezt írja: 
A „főáramú” [mainstream] tudomány becsapta az emberiséget, karanténba zárkózunk, lélegeztetőgépre tesszük a haldoklókat, számláljuk a halottakat, tömegsírba tesszük őket, pont úgy, mint a feketehimlő-járvány idején a vakcina feltalálása előtt. És továbbra is azt kell szajkóznunk, hogy a tudomány óriásit fejlődött… A retrovírusok kutatása elsődleges célja, hogy minden korábbinál pusztítóbb változatokat állítsanak elő… A kutatások nem a gyógyítás, hanem a jelek szerint a pénz felhalmozása,  a hatalom, a bálványistenek parancsainak kielégítése, az élet felfetti uralkodás a célja. Mivel élőt nem tudnak előállítani, az uralkodásuk eredménye mindig a pusztítás, az életellenesség.
Mit tehetnék hozzá?
Ki vagyunk szolgáltatva az életellenes gazdagok zsarnokságának.
A többi néma csend.
Marad a teológusok véleménye: Az ártatlanok szenvedése a szeretet ára. Alappéldája Jézus kínszenvedése, aki joggal kérdezte üldözőitől: Melyik jótettemért akartok megölni?
Az ún. delta-variáns hazánkban csúcsra jár. Családunkat se kíméli.
Nem tudom, hogy milyen karácsonyunk lesz.
Alighanem csendes és visszafogott.
Bár ne lenne ember embernek a farkasa.
Csak remélni lehet, hogy egyszer majd így lesz.

Naiv eszközökkel és trükkökkel dolgoztak a régi mutatványosok. A Gulyás Miska történetét Kapuszta Sárival úgy adták elő, hogy közben pálcával mutogatták a megfestett aktuális jelenetek képét.
A gondolatolvasó is primitív eszközzel dolgozott: szóintarziákkal. A bekötött szemű médiumnak ki kellett találnia, hogy mire gondol a kérdező. Pl.: Na, drágám, mondd meg, mit tartok a kezemben, s közben nadrágot fogott. Vagy: Most azt mondd meg, de villámgyorsan, hogy mit mutatok a nézőknek. Természetesen villa volt a kitalálandó dolog. És így tovább.
Tegnap lefotóztam egy bögrét, amelyen egy rája látható.
A naiv kérdés ez volna:
Itt egy bögre. Találd ki, hogy mit festettek rája?  
***
Lemásoltam azt a könyvborítót is (megmutatom a FB-oldalamon), amelynek tiszteltpéldányát tegnap hoztam haza (A bravúr kötelező). Ezzel kapcsolatban érdekes következtetésre jutottam. Van olyan könyv, amelynek olvasásakor „kihagy a szemem”, mintegy ellenáll annak, hogy folyamatosan és kitartóan olvassam az írást. Van olyan is, pl. az említett kötet, amire mindez nem vonatkozik. Szelektív volna az érdeklődésem?
Hasonlóképpen érdeklődéssel hallgattam meg a Partitúra c. videóadások egy-egy részét. Ilyenkor mindig azt kerestem, hogy az általam ismert tájjal kapcsolatban megtudok-e valami érdekeset. Ha viszont tőlem idegen tájon kószált a stáb a két ismert zenésszel, otthagytam a műsort. Számomra érdektelennek bizonyult.      
Visszakanyarodva a piarista antológiára két dolog jut eszembe.
1. Mivel a szerzők tablóképe szerepel a kötet végén, a különféle korokban végzett diákok mind 18-19 évesek, bár sose voltak egykorúak.
2. A kötetet a Szent István Társulat fogja forgalmazni.
***
Ma vagy hat-nyolc füzetet-könyvet vittem a könyvmegállóba, s a „felhozatalban” nem találtam egy kedvemre valót se, amit szívesen elhoztam volna.
Talán jobb is így.
Részint sok könyv vár még elolvasásra, részint pedig megint kezd nagyon gyűlni a könyvállományunk. S ezt valahogyan fékeznünk kell (továbbítás rokonoknak, barátoknak, plébániának és a könyvmegállóba vitel).       

Igen, megjelent A bravúr kötelező címen a bp-i Piarista Gimnázium 1950 és 1991 közötti diákjainak emlékkönyve.
46 egykori diák egy-egy írása sorjázik benne a legkülönfélébb témákról. Én Prohászka és a Regnum kapcsolatáról írtam korabeli forrásanyagokból szemezgetve.
Vannak benne olyan szak-szaktudományos írások, amelyek elfütyülnek a fejem fölött.
Örömmel lapozgattam a kötet végére, ahol a szerzők életrajza szerepel: Kicsit meglepett, hogy ki-mindenki járt a piaristákhoz. Nem mindenkiről tudtam, hogy valaha piarista diák volt.
Nekem a legkedvesebb önéletírás Balás Béláé, aki regnumi neveltetésű volt, s pap, majd püspök lett. De ide járt Erdő Péter, Pákozdi István, Fábri Kornél, Bittsányszky János, Golda János, Jelenits István, Pomogáts Béla, Surján László, hogy csak néhány ismertebb nevet emeljek ki.
Ide járt kívülük még sok más ember is. Így pl. Felsővályi Ákos, aki a jelen kötetet szerkesztette, és aki életrajzában megemlíti, hogy „legfőbb munkájának a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárának létrehozását tekinti (www. ppek.hu), melyen több mint húsz éve dolgozik, hogy a katolikus irodalmat elektronikus formában közkinccsé tegye”.
Kapcsolatunk ennek a munkának a révén teljesedett ki, hiszen annak idején a jezsuita szerkesztőségben rendelkezésre álló digitalizált anyagokat szívesen ajánlottam figyelmébe, küldtem meg neki.
Érdekes volt szembesülni azzal, hogy kinek ki volt az osztályfőnöke. Szívesen nézegettem a korabeli fotók másolatát az ismerős arcokról.
A kötet egyfajta antológia, sokféle írással, melyben kedvemre lapozgathatok, mivel igen terjedelmes (380 nagyalakú lap).
Még megjegyzem, hogy 11 unokánkból 3 megismerte a piarista oktatást. Ketten jelenleg is piarista diákok.   
***
Egy régi kabarétréfa mocorog most bennem karácsony közeledtén. Arról szólt, hogy a különféle töltelékű bejglik nem fogytak el az ünnep során. „Elmúla a karácsony, de nem múla el a bájgli.” Elmúla az újév, majd a vízkereszt, de nem múla el a bájgli.
Most sanyarúbb a helyzet. Elmúla a 2019-es karácsony, és felütötte a fejét a pandémia.
Elmúla az 2020-as év, de nem múla el a covid. S most úgy látszik, elmúla a 2021-es karácsony is, de még mindig nem múla el a covid-járvány. Kísért az omikron variáns, mint egy lehetséges újabb hullám elindítója. Egyelőre nem látszik, hogy lesz-e – és melyik hullámmal lesz – vége ennek az átoknak, amely az egész világot sújtja, és amelynek a szövődményei emberfüggően és kiszámíthatatlan mértékben rombolnak mindenkit.
Nem köszönöm meg a kifejlesztőinek.       
***
Hogy mégse ilyen komor képpel zárja mai posztomat, ide teszem a dec. 21-i olvasmány részletét, amely az Énekek énekéből való. Abban pedig ez áll többek között:
„Nézzétek, már itt áll házunk falánál,
benéz az ablakon, nézelődik a rácson át.” (Én 2,9b)

Egyre inkább nyomul a reklám a net felületein. Egyszer csak ki fogok szállni innen. Amikor torkig leszek a haszonelvűség túltolásából fakadó támadásokkal.  Hátrább az agarakkal! – biztatnám a reklámokkal mindent összenyálazókat. De vajon fog-e rajtuk az én kiáltásom?
***
Úgy látszik, a pandémia nem akar csillapodni. Újabb és újabb mutációk kerülnek elő a
… honnan is?
Laborból, kalapból? Avagy az elgurított szőrős labdacs maga képes immár minden aljasságra az előzetes idomítás, hatására?
A most olvasott Kellermayer-kötethez fordulok felvilágosításért. Ő ezt írja: 
A „főáramú” [mainstream] tudomány becsapta az emberiséget, karanténba zárkózunk, lélegeztetőgépre tesszük a haldoklókat, számláljuk a halottakat, tömegsírba tesszük őket, pont úgy, mint a feketehimlő-járvány idején a vakcina feltalálása előtt. És továbbra is azt kell szajkóznunk, hogy a tudomány óriásit fejlődött… A retrovírusok kutatása elsődleges célja, hogy minden korábbinál pusztítóbb változatokat állítsanak elő… A kutatások nem a gyógyítás, hanem a jelek szerint a pénz felhalmozása,  a hatalom, a bálványistenek parancsainak kielégítése, az élet felfetti uralkodás a célja. Mivel élőt nem tudnak előállítani, az uralkodásuk eredménye mindig a pusztítás, az életellenesség.
Mit tehetnék hozzá?
Ki vagyunk szolgáltatva az életellenes gazdagok zsarnokságának.
A többi néma csend.
Marad a teológusok véleménye: Az ártatlanok szenvedése a szeretet ára. Alappéldája Jézus kínszenvedése, aki joggal kérdezte üldözőitől: Melyik jótettemért akartok megölni?
Az ún. delta-variáns hazánkban csúcsra jár. Családunkat se kíméli.
Nem tudom, hogy milyen karácsonyunk lesz.
Alighanem csendes és visszafogott.
Bár ne lenne ember embernek a farkasa.
Csak remélni lehet, hogy egyszer majd így lesz.

Lúciák! Isten éltessen Benneteket.
Valamiért csak vezetni szeretem az autót, javítgatni nem.
Valamiért csak írni szeretek és publikálni az írásaimat, dea számítógép makacskodásaira meglehetősen felkészületlen vagyok.
Ma kiakadt az email-fiókom, s kb. egy óráig tartott, mire újra magához tért. Tücsi meg azért panaszkodik, mert a FB-ja csak egy kontingenst hagy áttekinteni, aztán nincs tovább.
Ez a világ nem tökéletes, benne a számítástechnika se, de ha mégis az lenne, vírusok gondoskodnak róla, hogy ápold a gép lelkét, ami persze nincs is neki.
Most úgy áll a bál, hogy működik, aminek működnie kell.
Különösebb témáim ugyan nincsenek, hacsak az nem, hogy tegnap megszabadultam a holtertől, és az éjszaka már kedvemre forgolódhattam ágyamban. Nem kellett attól tartanom, hogy könyökömmel összeroppantom az alá kerülő ketyerét (200 000 ft az ára), s attól se kellett tartanom, hogy elnyomom a pumpa slagját.
Megszabadultam tőle, de a saját szívemtől nem. Valamiért rosszalkodott az este során, aztán a pirulák hatására megnyugodott.
Én az időjárásra fogom.
Bezzeg az én időmben…
Más volt a nap,
más volt a front,
más volt a szívem.
A ritmusnormalizáló tabletta olyannyira ráerősített az ütemekre, hogy felerősödtek a dobbanások. Mindegy. Múló rosszullét volt. Az örömvasárnap napsütését befelhőzte kissé.
Ma már minden jó – eddig. Ne is legyen ez másképpen.
A betegek gyógyuljanak,
az egészségesek ne betegedjenek le,
a rohanók csillapodjanak,
a lusták tápászkodjanak,
az emberek töltekezzenek,
a komolyak humorizáljanak,
a röhencsek szedjék össze gondolataikat.
Normalitást kívánok mindenkinek az ádventre, és aztán tovább.
Aki úgy gondolja, de még nem fogott a Luca székéhez, kezdjen hozzá.
Aki elvetette ma a búzáját, dőljön hátra nyugodtan a karosszékében.
A többit a természet megoldja.  
***
Levi (9) unoka saját fiókot kapott. Levelezünk tegnap óta. Ő ugye a családi algoritmus szerint a 1241. számot viseli. Öccse az 1242, húgai rendre: 1243 és 1244. (apám második gyerekének negyedik gyereke gyerekei.)
  

Visszavittem a holtert az egy nap értékes adataival. A kiértékelés időpontját január 5-én mondják meg. (Az egészségügy malmai is lassan őrölnek.)
Szép tiszta időben autóztam az intézményhez, de fagyos szelek járják át a kimerészkedőket. Olyan hangulat ez, mint ami a régi bakanótából árad. Apánk énekelte gyakran.
Hideg szél fúj, édesanyám
Adja ki a kendőt.
Még ez éjjel felkeresem
a régi szeretőm.
Kiállok a kapujába,
Kibeszélgetem magamat
véle utoljára.
Most csak az első két sor stimmel, amit a zord idő előhozott belőlem.
***
Tovább olvasom Kellermayer M. könyvét. Az író a Krisztus-hiten kívül minden más vallást bálványimádásnak tart. Persze nem csak a vallásokat, hanem és elsősorban a pénzimádatot. Még sok oldal hátravan, mégis feltűnő, hogy adósunk marad az Isten irgalmasságának hangsúlyozásával.
Ha utóbb emlegeti, akkor korrigálom szavaimat.
 Érdekes megállapítása, hogy a teremtett élők törvényfüggők, az emberek pedig Isten-függők. A természeti törvényeknek engedelmeskednek az anyagok, a növények és az állatok. Nem is képesek kárt okozni. Az embernek szabadsága van jót vagy rosszat tenni. Utóbbi az oka a permanens rongálásnak, háborúknak, mindenféle rombolásnak, földünk elszennyezésének.
Eredeti és frappáns megfogalmazása. Idézem: „Még egy ideig az ártás, a »halálcivilizáció« szolgálatába szegődött média harsogó hamisságaival próbálja elfedni az emberiség nagy bajbajutottságát, valahogy úgy, ahogy a zenekar tette a léket kapott Titanic hajón 1912. április 14-én, azonban minden késlekedés az igazi gyógyítás elkezdésében tetézi a bajt, mert »az igaz pillanat hamar elmúlik«, ahogy Romhányi György prof. tanította.” 
Igazsága van. Az állatok s a növények nem irtják az erdőket, nem termelnek műanyagokat, nem szemetelik tele a bolygónkat. Egyre többen húzzák a vészharangot. Pl. államelnökünk, Áder János. Ezekhez csatlakozik KM.