Mickey webnaplója

Még egyet alszunk és másodjára már újévre ébredünk. Van, aki összegez. Én nem szeretem ezt a műfajt. Egymondatos összegzésem tréfára fogva így szól:
2021 a Bords Eve volt!
Egész évben ezt a margarint kentük zsemlénkre.
Az év során megírtam több mint 370 posztot, s alkalmasint több mint 500 fotót megosztottam. Hogy vajon jól tettem-e, az kérdés. Valamennyire megmutattam magamat, észjárásomat, viselt dolgaimat. Ez lehetett unalmas és lehetett építő. Úgy vagyok vele, mint mások, akiknek más a szakmájuk. Lehet, hogy nem ők sütik a legjobb kenyeret, mégis naponta megteszik, hogy dagasztanak, sütnek. Ehhez értenek, ha értenek, máshoz meg nem, vagy csak alig.
Megírtam kb. 10 cikket, korrektúráztam néhány könyvet. Ezeket mindjárt véleményeztem is. Befejeztem Prokop Péter életművének olvasását, elkezdtem Móráét olvasni.
Írtam néhány Festschrift-kötetbe és egy piarista antológiába, amely iskolájának adózik azok részéről, akik az átkosban oda jártunk.
Változatosabb fotókat szerettem volna készíteni. De ez csak úgy sikerülhetett volna, ha sokat járok sokfelé, és hagyom, hogy hassanak rám a különféle vizuális élmények. Ám ez egyre kevésbé van így. Valakinek értésére adtam, hogy koromnál fogva mostanában már egészen közeli valamiket fotózok.  Lehet persze mondani, hogy a minőség nem függ össze a látottak sokféleségével, inkább a látásmóddal, ami közelíti, vagy sem a lényeget. (Ld. VD., aki évtizedek óta egy témán dolgozik.)
***
Ma pl. a semmit fotóztam. Avagy mit lehet a ködből kihozni? Mivel az üzletközpontba mentünk a Nánási úton, mondom az asszonynak: Akkora a köd, hogy nem látom a műszerfal sebességmérője állását, ezért megyek a megengedett max. sebességnél gyorsabban.     
Egyszer hasonló lódításra vetemedtem. Egy kolleginával volt találkozásom a Batthyány téren. Köd ülte meg a Dunát. Mondom neki: Nézd, ellopták a Parlamentet. Csakugyan nem láttuk a helyén. Elrejtette a tejfehér ragyogás.
M. unokának annyira tetszik a Parlament, hogy sok fotót készített már róla. Legszívesebben olyan lakást bérelne, amelyből az Országházra lát. Ez tán a budai hegyoldal egyik lakása lehet(ne).
Tres romantique.
        

Nosztalgia
Hat évvel ezelőtt lefogytam 28 kilót. Csaknem slank lettem.
Öt éve az abbahagyatott gyógyszerek stroke-ot okoztak, a húsdiéta polipokat.
Négy és fél éve kezdtem visszahízni a leadott kilókat.
Közben a polipokat el kellett távolítani belőlem. (Vastagbél műtét)
Utána fél évig kétheti rendszerességgel kemo.
Utána két évig negyedévi rendszerességgel kontroll.
Közben félévente kolonoszkópia, ill. hasi CT.
A covid-fertőzéstől való félelem megállította a kontrollokat.
Sikerült visszaszedem a felesleges kilókat.   
Most nosztalgiázok. „Mit nem adnék, hogyha fogynék.”
De ha lehet, immár büntetlenül.
***
Az ömlesztve keresztrejtvény birkatürelmű fejtőknek való. Adva a vízszintes, és adva a függőleges meghatározások. Könnyítésül néhány betű a fix helyén szerepel eleve az ábrában. Történt pedig, hogy nekiláttam a megoldásnak. Egy ideig sikerült helyet találnom az általam elképzelt jó megoldásoknak, aztán semmi.
Arra gondoltam, hogy eltépem a rejtvényt, és kidobom a papír szelektív-tárolóba.
Mégse tettem.
Később megint ránéztem az ábrára, és a feladványokra. Sikerült újabb kockákat megtölteni.
Majd szünet.
Harmadszori nekirugaszkodásra sok minden a helyére került, némely rossz megoldás korrigálásra, de még mindig nincs kész.
Nem dobom ki.
Megvárom, amíg minden tőlem telhetőt megkap a feladvány. Végül is mindegy, hogy új rejtvénynek ugrom neki, vagy a combos rejtvényt próbálom újabb erőfeszítések árán rendbe rakni.        
***
Tegnap lefotóztam olasz kávéfőzőnket üzem közben felülről. Azért tettem, mert szeretném felszámolni őrölt kávéféléinket, a kilós maradékát és a közben kapott, de még bontatlan negyedkilósat. A két üveg nescafét ráérek utána is elfogyasztani.
Ma újabb fotózásra csábít egy csomagküldővel érkezett kávéfőző. Feleség rendelt egy német automatát karácsonyra, egy kapszulás kávéfőzőt. Háromféle kávét produkál azonos kapszulából. Sűrűt, hígat és krémkávét.
Mivel 80 kapszulával érkezett, egy ideig nem veszünk semmiféle koffeines őrleményt.    
Máris kész a fejemben a szójáték.
- Kérsz kávét, Ulla?
- Igen, kérek.
- Azonnal kapsz, Ulla. Itt egy új
  kapszula.  
  

Ma megosztottam a Szironta együttes kézi harangokkal elővezetett egyórás műsorát. Bevallom, hogy nem folyamatosan hallgattam őket. Kuriózum, tehát az ünnepi csengés-bongásban kedves lehet sokak számára. Azért mégis figyelemre méltó a teljesítményük más szempontból is. Hogy lehet ennyi, nagyjából azonos hangerősségű csengő-bongó hang között élni. Milyen lehet egy próba? Védekeznek-e az előadók füldugóval, vagy jól bírják a decibeleket? (Magamnak: egy decibeles, az kb. félméternyi vékonybeles).
Inkább hallgassátok Cseh Tamás előadásában azt a régi karácsonyi dalt, amely csaknem feledésbe merült, s amelyet apai nagyanyám még énekelt egykor nekünk kb. hetven éve. Ide csak a szövegét tudom applikálni.
Csillagfényes éjjelen
egy kis angyal megjelen,
körül repül a világon,
hogy minden lelket megáldjon.

Bár aprócska a keze,
ezer jóval van tele,
drága angyal, szórjad, hintsed
kezecskédből a sok kincset!

Hintsed ajándékidat,
kisgyermeknek babát és lovat,
a jó szülőknek jó szívére
szálljon áldás, szálljon béke!
Mivel a múlt század elején lehetett közismert a dalocska, és mivel a gyerekek babát és (hinta)lovat kapnak, polgárok köréből valónak gondolom. Akkoriban nem ment olyan jól a köznépnek. Még megjegyzem, hogy örömmel konstatáltam: Zs. lányom okostelefonján megszólaltatta a zenét, mert nagyon tetszik neki. Hasonló a gusztusunk.
Tegnap bővebb családi körben találkoztunk. Volt némi éneklés is. Én inkább csak hallgattam a többieket, azok énekét, akiknek még csengő hangjuk van.
Lecsengtek az ünnepnapok. Azt rögzíthetném, hogy csend van, de nem bennem. A fülem nonstop mondja a magáét. Kortünet, kórtünet.
JCs gimnáziumi osztálytársam igen beteg lehet, mert húga imát kért érte.
Persze megy megerősítése érdekében. Sorsa - sorsunk - emberi sors.
Egy karizmatikust ismétlek, aki szerint Isten háromféleképpen gyógyít. Imával, orvossal, halállal. Ezt némi melankóliával veszem tudomásul: és mindannyiunkra vonatkozik.     

Tegnapelőtt reggel alig lehetett a járdán állva maradni, olyan tükörjég borította az utakat. Tegnapra, mára ugyanazt jelezte előre a meteorológia. Másképp lett. Nincs jég, se a flaszteren, se az autó szélvédőjén.
Tegnap a hatoslottón akadt egy telitalálat. Hárommilliárdnál is nagyobb összeget nyert a boldog tulajdonos. De hogy boldog volt-e tényleg, ki tudja? Háromezer-millió forint az infláció ellenére is irdatlan nagy összeg, amit értelmesen nehéz elkölteni, ráadásul hatalmas felelősség is. Vajon mennyire tudja titkolni a nyertes a tényt, és ha nem, hogyan tud szabadulni a leimistáktól, akik egész biztosan rágják majd a fülét, hogy kapjanak a „zsuzsi-malacból”.
Az ötös lottó biztos ötös találatához több mint negyvenhárommillió szelvényt kell kiállítani. Ezért teljesen valószínűtlen, hogy valaki beletrafáljon az öt számba. De ha valamiképpen sikerül, akkor a nyeremény biztos. Feltéve, hogy szabályos a kitöltés, feltéve, hogy megvan a nyertes szelvény, feltéve… ki tudja, hogy még minek kell megfelelnie, hogy átvehesse az összeget.
Nemrég földrengés rázta meg Szlovéniát és Svájcot. Lényegesen gyengébb rengéseket észleltek Magyarországon is. De ki tudná megjósolni, hogy a kis rengések mikor válnak pusztító mértékűvé.
Ősszel Las Palmas szigeten szabadultak el a vulkáni erők. Házak ezrei pusztultak el. Mostanában elcsendesedett a hegy. És ha gondol egyet?
No és a covid, az átkozott. Egy éve kaptuk meg az első vakcinákat. Azóta kb. 35 000 honfitársunk hunyt el a vírus rosszvoltából. Mi kaptunk már három oltást. Egyelőre tünetmenetesek vagyunk. M. is három oltáson volt túl, amikor elkapta a fertőzést. Hetekig tartott, mire megszabadult a nyavalyától. I. nem oltatta be magát. Nem lett beteg. C. öccse sem oltakozott. Belehalt a fertőzésbe. Ki tud itt eligazodni? Még hány hullám, még hány oltás, s mi a garancia arra, hogy a szabados kísérletezők – úgy látszik, büntetlenül – nem zúdítanak a nyakunkba egy hasonló vírust vagy más szemétséget.
Még élünk.
Már nem él az engem vizsgáló egyik orvos.
Meghalt.
Én nem? mi nem?
De.
Majd.
Nem sietem el.       

Amikor én nagysrác voltam, a Regnum fű alatt karácsonyt rendezett a budai hegyek között a piktortégla barlangban. Egy darabig busszal utaztunk, majd a világ végén lelógattuk a lábunkat, és még sokáig gyalogoltunk a szűz hóban, mire a fűtetlen, de annál inkább mindenre és mindenkire ragadó budai földdel minket megjelölő bánya tárnáiban kötöttünk ki. Néhányan még gitárt is hoztak.
Ott hangzott el többek között az a karácsonyt idéző nóta, amelynek ma talán még aktuálisabb a szövege, mint egykoron, ha másért nem, mert ma ugyancsak beteg a világ.
Vigasságos, hangos, nagy örömünk támadt:
Megszületett Jézus a beteg világnak.
Felragyog immáron fényességes napja Isten irgalmának.

Örvendez a nap, hold, csillagok vigadnak,
Ô nagy örömükben fényesen ragyognak,
Hogy immár itt vagyon a mennyei váltság földi halandóknak.

Ádám, Éva egykor ízlelék az almát,
Megízleltük értük a bűnnek siralmát,
Míg e nap minekünk megmutatta Jézus mennyei irgalmát.

Fénylik az új csillag, angyalok röpdösnek,
Ékes dicséretet mondanak Istennek,
Békesség örömét, örök üdvösséget a jó embereknek.

Azért mi is néki mindnyájan örvendjünk,
Született Krisztusnak vígan énekeljünk
És az angyalokkal és a pásztorokkal glóriát hirdessünk.

Emlékezetem szerint Szilas Imre is köztünk volt már akkor, s ő rendezte az alkalom zenei részét.
Ám, ha már Szilas, akkor nem mulaszthatom el megemlíteni, hogy Karácsonyi beatmiséje korongját felteszem minden karácsonykor, és végighallgatom. Állítom, hogy hangzásvilága komplexebb, mint a későbbi törekvéseké.
Ma is teszik.
Legalább négy dala külön is megszólít.
- A Dicsőség légyen elementaritásával ragad meg.
- Az altató dal A szép szűz, Mária lírai szépségével, (Mária Klára unokát kellene vele altatni).
- Az Isten Báránya azért, mert Domi unoka kedvence, aki az óvodában is tisztán intonálta átöltözés közben, no meg azért, mert a kürthangzás a kíséret meghatározó eleme, ettől régi és mégis új egyszerre.       
A negyedik, az Istengyermek meg azért áll igen közel hozzám, mert egy alkalommal nekem kellett az orgonaszólamát eljátszani az egyetemi templomban. Nem előzte meg próba. A zenekar orgonistája közölte Tardy Lacival, hogy ő ezt az off-beates ritmust képtelen eljátszani. A szinkópák csakugyan visszatérően jellemzik a darabot, és ez tényleg az orgonistára van alapozva. Laci tudta, hogy én jól játszom ezt, s kivett a basszus-szólamból, hogy élesben játsszam az orgonán. Én úgy megijedtem, hogy nem mertem eltéveszteni a ritmust. Szépen lement a betétszám, nekem nagy örömet szerzett. Önmagáért is, meg ezért is szeretem olyannyira ezt a nótát.
 
 

Ma egyedül maradunk, holnap jönnének M.-ék, de a covid. Ha nem tudnak jönni, akkor csak 28-án. Akkor mentek volna Szombathelyre, de valószínűleg nem kockáztatják meg az utat ilyen lábadozós formán. Mi jelen vagyunk, amennyire tőlünk telik. De ez az átkozott járvány folyamatosan gáncsot vet elképzeléseinknek. Próbálunk alkalmazkodni, ahogy tudunk. Tehát ma minden képlékeny.
Gyerekkorunkban énekeltük: Jézuska, Jézuska, mi jók leszünk… De vajon sikerült-e ez a nagy jóságígéret részünkről és mások részéről, hogy két éve küszködünk s küszködik a világ a pandémiával. Valami nagyon elromlott.
Lám, valaha már Dávid király is megkapta a magáét. Eltolt élete miatt rövid ideig pestissel kellett szembenéznie. (1Krón 21,17-27) Hetvenezer ember halt meg akkor. Most sokkal többen vagyunk, és eddig csaknem hatmillióan pusztultak el a covid következtében. Mi lesz itt még?
Van tizenegy unokánk. Másoknak is van. Milyen jövőt építünk nekik?
Persze a remény… Remény és hit. Hogy van kivezető út a katyvaszból. No meg a végső remény, amiről már Arany János írt.
Legjobb még a jelenben maradni.
Most minden jó,
most, szenteste napján tevékenykedünk,
most itthon van minden hozzávaló,
most lélekben együtt vagyunk mindenkivel:
családunk tagjaival
nagyobb családunk tagjaival,
rokonainkkal,
felmenőinkkel,
barátainkkal,
ismerőseinkkel,
ismeretlenjeinkkel,
az égiekkel,
a ma születettel.
Gloria in excelsis…
…et in terra pax hominibus
Párhuzamosan adjon Isten minden Évának boldog névnapot!

Nem hagyott  békét nekem a hangzócsere a szavakon belül. Megtaláltam a helyes terminus technicust. Az ilyen szópárokat (pl. tereh – teher) hangátvetétes szavaknak írja le a szakirodalom.  Görög szóval metatézis a neve a jelenségnek.
Érdekelt, hogy mekkora szótömegről beszélhetünk, és az is, hogy hogyan keletkeznek.
Az egyik jelentkezési forma a gyerekszáj. A gyerek téveszt és ez átmenetileg rögzülhet is. Pl. fekete – feteke, virsli – zsirfli. Klári néni, - Králi néni, Kossuth Lajos - Kusut Jalos.
De a nagyobbacska fiatalokat is utolérheti a hangzócsere. Ilyet is hallottunk már: Krigli – kirgli.
A településnevek között meglehetősen gyakori. Pl. Kistenyere, Kisterenye.
A nyelvészek a Veszprém melletti település nevét is ilyennek gondolják. Eszerint Vilonya Vinyolából lett azzá, mégpedig a térség bortermő jellegével összefüggésben. A latin vinulum többes számát, a vinula szót gondolják alapjának.   
Aztán sorolhatók még
szökik, szökcse – ebből - szöcske,
a kalán - kanál páros,
a naspolya - lasponya,
a kuhnya - konyha,
a keresztény – keresztyén,
az egyenes – igenyes, 
pök – köp,
a pehely – pelyhes,
a lekció (lectio) - lecke,
az ügyvéd –üdvégy,
az emelet – elemet s a korábban már emlegetett
kultúrpalota – kurtúlpalota, de
a karalábé - kalarábé még érdekesebb. Az előző terjedt el, noha az utóbbi áll közelebb eredeti német megnevezéséhez: Kohlrabi.
Befejezésül egy Kosztolányi-szösszenetet másolok ide, mert olyan szellemes.
Bármennyit ölök rakásra, nem teszek szert egy öröklakásra.  (Kecskerím)
***
Ez már csak hab a tortán:
Anarchistaként örömöm a kitört forradalom.
Komponistaként tudom: indulatoktól forr a dalom.
Fémszobrászként látom, amint össze-forrad a lom.

PS. A magyar Algériának hívja, a spanyopl Argeliának.

Mostanában, hogy a coviddal kerültek kapcsolatba gyermekeink, unokáink, hosszabb ideig kettesben maradtunk. Sok-sok videót, inkább csak videócskát néztünk meg abból az időből, amikor unokáink még kisebbek voltak, s felnőtt gyerekeinknek is több lehetőségük volt velük együtt eltölteni az időt. Volt bőséggel videóanyag, ha másért nem, mert tizenegy unokánk van. Egyedülvalóságunkat oldotta a bennük és fejlődésükben való gyönyörködés. Mivel a felvételeket zömmel magam készítettem, megjelent előttem az egész jelenet, nemcsak az, amit a videó megmutat.
***
Örömmel olvastam Karikó Katalin kijelentését, amely a maga nemében meglehetősen ritka, én legalábbis még soha nem találkoztam hasonlóval.
Azt mondja, hogy elég volt a kitüntetésekből. Nem kíván több félét. Azt fogalmazza meg, hogy adják oda inkább másoknak.
Elképzelik, hogy egy közismertségnek örvendő ember visszautasít egy rangos kitüntetést? Én még csak a fordítottjával találkoztam. Több valakitől hallottam a felvetést, hogy egy Kossuth-díjat elképzelne magának.  Én ennél szerényebb vagyok. Amikor üres a postaláda, az esélytelenek biztonságával csendesen megjegyzem: Késik a Nobel-díjam.
***
Megakadt a szemem a Bohémélet c. opera címén. Miért van egybeírva? A helyesírási szótár is így fogadja el helyesnek. Én kettőbe írnám. Isten bocsássa meg nekem. De ha már elém került a szó, eljátszom vele. Bohémélet, bohémmé lett, bohémé lett. 
***
Lehet, hogy kettesben töltjük az ünnepet?
M. lassan gyógyulgat. Még nem jött ki teljesen az átkozott virnyák fogságából.
   

Nem tudom, hogy a nyelvészek ismernek-e valamiféle fogalmat a mássalhangzócserére. Adódna Arany Jánostól a „még nézni is tereh”. Ugye a teher a megszokott forma. Én is emlegettem egy furcsaságot, spanyolul Algéria másképp hangzik: Argelia.
Most aztán Móránál olvasom, aki a szélmolnár szájára adja a következőt: „Ű mondta, hogy ha bemönök a kurtulpalotába, ott majd odaadják a kontrektust. De ottan aszonta néköm valami pedintör, hogy maga nélkül ű ki nem adhati.” Elnézést a hosszabb idézésért, de nem volt szívem megszakítani a jóízű tájnyelvi leírást. A témánk a kultúr-, ill.  kurtúl- cseréje.       
De ha már Móra, mond ő mást is kalarábénak írva a karalábét. Biztos még nagyon sok ilyesmi van, most ezekbe botlottam bele.
***
Tegnap kezembe kaptam Till Géza: Opera kézikönyvét. A 3. kiadást a Zeneműkiadó forgalmazta 1973-ban 60 forintért. A könyv 24 000 pld-ban jelent meg 688 oldalon. Jól érthető, klasszikus megfogalmazásban ismertet kb. 100 operát a következő bontásban: a szereplők; a szöveg; a zene; a cselekmény; a mű története.
A könyv végén abc-rendben kereshetők az opusok szerzők szerint, valamint operacímek szerint. Nagyon megtetszett ez a korrekt, okos kötet.  
Azt gondolom, hogy aki nem él az operák világában, és elszánja magát, hogy egy-egy darabot mégis meghallgasson, okosan teszi, ha a cselekménnyel tisztában van, mielőtt elkezdődik az előadás. Az énekelt szövegmondás nehezebben érthető, nem ritkán nem is magyarul hangzanak el az áriák.
***
Adventről talán nem is írtam, pedig… Oka azt hiszem annyi, hogy eleve túl zajos nekem a karácsonyra való előkészület. Hogyan váltson tempót az ünnepre készülő, ha a rávezető időszak tele van ajánlásokkal, reklámokkal, hangicsálásokkal, sűrű programokkal, harsány színekkel, fénybe öltöztetett fák csilivili fényeivel.    
Nem tudom, hogy a betlehemi csillag mekkora tündökléssel járt. Mindenesetre azt képzelem, hogy a születés helyén jó esetben szövétnek vagy fáklya fénylett, esetleg néhány gyertya. A szegénységben születő azért jött, hogy bennünket gazdagítson. De nem úgy, ahogy a világ gazdagít, hanem úgy, ahogy a hegyi beszéd szónoka nyilatkoztatta ki nekünk. 
***
Nagyon tetszett viszont, hogy Zs. lány ráérzett a Cseh Tamás által énekelt régi karácsonyi dalocska szépségére: Egy csillagfényes éjjelen. Mondtam is neki, hogy nagyanyánk még énekelte, aztán feledésbe merült a nóta. Cs. T. visszahozta nekünk. Már én sem emlékeztem rá, csak egyes részeire.

December 21. a téli napforduló. Az év legrövidebb nappala. Egyben apánk temetésének 61. évfordulója. R. I. P.
***
Ami biztató, hogy innen kezdve nyárig fokozatosan hosszabbodik a nappali világosság.
A nap egyik eseménye Orbán Viktor évvégi nemzetközi sajtótájékoztatója. Lehet tanulni okfejtéseiből. Miként tegnap is lehetett tanulni az Apostol tévében megismételt előadáson elhangzottakból. Vörös Győző tartott szakszerű és mégis közérthető régészeti előadást a jordániai feltárásról, melynek a keretében Heródes Antipász palotáját rekonstruálják, azt a palotát, melynek börtönében lefejezték Keresztelő Szent Jánost. Ha még néhány kurzust tartana, mi, hallgatók képzett régészekként nézhetnénk magunkra.
***
Ma a kezembe került egy különös című könyv (Constanza Miriano: Üdvözüljön, aki akar!)
Bizony különös a könyv, mintegy felesel a jézusi kinyilatkoztatással, aki világossá tette, hogy embernek ez nem lehetséges, de nem az az Istennek.
Igaz, hogy hozzáteszi alcímében: A lelki tökéletlenség kézikönyve.
Ez az alcím azt sugallja, hogy itt valami kedves, humoros írás következik, amely azonban lényeges mondanivalót hordoz. Szövegét nem ismerem, mert nem olvastam el a kötetkét, de kerestem – mindhiába – a tartalomjegyzéket, hogy legalább a szerkezetéről fogalmat alkothassak magamnak a fejezetcímek alapján. Ám sem a kötet végén, sem az elején nem találtam.
Sebaj, gondoltam egyet, s végiglapoztam a könyvet.
A könyv öt oszlopra épülő életszabályt ígér. Ilyeneket mint ima, Isten igéje, gyónás, Eucharisztia, böjt.  A kolostor második oszlopa: az ima. Aztán jön a harmadik oszlop, majd a következő helyett: A kolostor második oszlopa: az Eucharisztia.
Ha lett volna tartalomjegyzéke, feltűnt volna ez a baki.
***
A nap kedves meglepetése a kézzel írt üdvözlőlap. Olyan ritka a kézírás manapság, hogy megőrzöm minden darabkáját. Móni, ezúton kívánok kedves családodnak áldott békés karácsonyt, vírusmentes boldog új évet!
***
Ma két tervezett megrendelést hozott a posta, a harmadik váratlanul jött. Kérdeztem Tücsit, van olyan nap, amikor semmire nem kell várnunk?