Mickey webnaplója

Visszavittem a holtert az egy nap értékes adataival. A kiértékelés időpontját január 5-én mondják meg. (Az egészségügy malmai is lassan őrölnek.)
Szép tiszta időben autóztam az intézményhez, de fagyos szelek járják át a kimerészkedőket. Olyan hangulat ez, mint ami a régi bakanótából árad. Apánk énekelte gyakran.
Hideg szél fúj, édesanyám
Adja ki a kendőt.
Még ez éjjel felkeresem
a régi szeretőm.
Kiállok a kapujába,
Kibeszélgetem magamat
véle utoljára.
Most csak az első két sor stimmel, amit a zord idő előhozott belőlem.
***
Tovább olvasom Kellermayer M. könyvét. Az író a Krisztus-hiten kívül minden más vallást bálványimádásnak tart. Persze nem csak a vallásokat, hanem és elsősorban a pénzimádatot. Még sok oldal hátravan, mégis feltűnő, hogy adósunk marad az Isten irgalmasságának hangsúlyozásával.
Ha utóbb emlegeti, akkor korrigálom szavaimat.
 Érdekes megállapítása, hogy a teremtett élők törvényfüggők, az emberek pedig Isten-függők. A természeti törvényeknek engedelmeskednek az anyagok, a növények és az állatok. Nem is képesek kárt okozni. Az embernek szabadsága van jót vagy rosszat tenni. Utóbbi az oka a permanens rongálásnak, háborúknak, mindenféle rombolásnak, földünk elszennyezésének.
Eredeti és frappáns megfogalmazása. Idézem: „Még egy ideig az ártás, a »halálcivilizáció« szolgálatába szegődött média harsogó hamisságaival próbálja elfedni az emberiség nagy bajbajutottságát, valahogy úgy, ahogy a zenekar tette a léket kapott Titanic hajón 1912. április 14-én, azonban minden késlekedés az igazi gyógyítás elkezdésében tetézi a bajt, mert »az igaz pillanat hamar elmúlik«, ahogy Romhányi György prof. tanította.” 
Igazsága van. Az állatok s a növények nem irtják az erdőket, nem termelnek műanyagokat, nem szemetelik tele a bolygónkat. Egyre többen húzzák a vészharangot. Pl. államelnökünk, Áder János. Ezekhez csatlakozik KM.     
 

Hol terem a holter?
Mér, mert még nem holt erem.
Egyedül ülök szobámban, mely most
olyan, mint egy holt terem.
Tegnap covid-értékelés, ma 24 órás holter. Nincs kedvem semmiféle mozgáshoz. Kicsit ahhoz az érzéshez hasonlít, mint amikor rá voltam kapcsolva az infúzióra. Igen, hiszen vállamon lóg egy regisztráló szatyor a hasamra kötve. Gumislag általvetve a nyakamon a balkezemet szorító mandzsettáig. A „nyomorult” nappal fél óránként kerreg-berreg, éjszaka óránként ébreszt. Még forgolódni se nagyon tanácsos ezzel a kábelezéssel.
Mindenesetre feltaláltam magamat. Reggel a templomablakban lecsaptam egy napok óta ott lebzselő könyvre: Kellermayer Miklós írta (Az Út). Egy trilógia harmadik kötete. Az első kettő és ez a jézusi mondást részletezi: „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet.”
Most még meglehetősen az elején tartok. Mégis sok ismétlődéssel találkozom benne. Egyik mondandója kétségtelenül az, hogy – idézem: „Ő nem egy, a vallásalapítók közül, hanem Ő a Megváltó, az Út, az Igazság és az Élet, valóságos Isten és valóságos Ember. A világmindenség Ura. Az általa alapított intézmény, az Egyház nem egy vallási intézmény. Ellenkezőleg: Az emberiség számára a legfontosabb közintézmény.”
KM azt mondja, Jézus nem vallást alapított, hanem a benne hívők Egyházát (közösségét, gyülekezetét). Testamentumában hagyta az Eucharisztiát, annak vételét, mely a testet kezelő gyógyszerekkel szemben az üdvösség gyógyszere. Továbbá hívei lelkére kötötte az evangelizálást, a jóhír hirdetését. Kellermayer M. a maga eszközével teljesíti is ezt a jézusi elvárást.
A kötet súlyos mondatok, súlyos mondanivalók tárháza.
Sebtében be is fejezem a posztot, s nyugalomba helyezem magamat, mert nem szeretem, ha a masina ismételten ráfúj az újabb mérési tartományokra.  
Holter-értékelés majd csak a jövő évben.             

Tegnap elmentünk Covid pcr-tesztelésre. Kb. húsz percet vártunk sorunkra. ónos eső esett. A Konténer mellett fenyőfaárusítás volt a parkolóban. Olyan zsufi keletkezett, hogy ilyen körülmények között csak szabálytalanul tudtunk parkolni. Szerencsére ezt senki sem vette zokon.
Hajnalban érkezett meg a hivatalos értékelés. Félálmosan, kótyagosan nem foglalkoztam vele. Csak ma délben fejtettük meg a gondosan kódolt leleteket. Mindkettőnké negatív. Ennél szívmelegítőbb hírünk nem lehet. Jó volt ránézni ezekre az értékelésekre, mert bár semmilyen tünetünk nem utalt a sars-vírus jelenlétére, ki tudja, mire képes ez az aljas „sündisznó”.
Hála Istennek nem vagyunk terjesztői a ragálynak, és kimozdulhatunk továbbra is szabadon.  
Adjon Isten a betegeknek mielőbbi gyógyulást, a többieknek óvatosságot, a világnak szabadulást a pandémiától. Elég volt a zavargásából.  
***
Fél órája elstartolt M. unoka. Párizsig meg se áll a gépe. Újévben látjuk viszont. Sok tartalmas beszélgetésen vagyunk túl, s már látszik, hogy még többre van igénye. Szeretnénk valamelyest kísérni felnőtté válását, s az értékek irányában tartani továbbra is. Ő is fogékony erre. Hozzánk nőtt valamennyire, bár nyilván nem lesz évtizedes az együtt lakásunk.
Tetszik, ahogy beleáll a tennivalókba, s hogy kitart a munkákban.
A tél egyebekben itt kínlódik, itt vajúdik.
Uralkodni akar, de egyelőre inkább csak próbálkozik.
Hideg van, de nem nagyon.
Hó is esett, de nem nagyon.
Az is elolvadt, de nem mindenütt.    
Hófelhők az égen, de nem esik.
A varjak tanácstalanul üldögélnek a távvezeték drótján.
Várják, hogy mitévők legyenek, s hogy még ma mit évők legyenek.


 
       

Ma reggeli után négyórás böjtöt tartottunk, mert covid-tesztelésre fizettünk elő. Hogy sajátos tenyészetünk háborítatlan maradjon a szájba-orrbapiszkálásáig, azért kell az ételtől-italtól való megtartóztatás. Piliscsabán M. L, és D. is pozitívek lettek, mi náluk voltunk, ezért éltünk a teszteléssel. Eredmény tán holnap. Minden esélyünk megvan rá, hogy pozitívek legyünk. Bár a lappangási idő már lejárt, és nem érzünk negatív elváltozásokat.
De ha már az Auchan mögötti konténerben történt vírust illető feltérképezésünk, megragadtam az alkalmat és visszavittem az üvegeket a visszaváltóba, a  többit a szelektív gyűjtőbe. Közben T. megvette a „plafonig érő” fát, amit együttes erővel betuszkoltunk a Coltba. Vettünk egy karton tejet is, hátha ebzárlatra ítélnek kettőnket. Hazatérve kipakolás után megkentem zsírral az autóajtók gumirészeit, mert fagy idején a pára úgy beragasztja őket, hogy lehetetlenség kinyitni. Ugyanezért olajat csöpögtettem az autózárakba is. Még az ablaktörlő folyadékot kell télire cserélni, mert reggel óta szemereg a jeges eső, s időnként hó váltja fel az amfoter jellegű csapadékot. Gondolom, éjjel hóesés várható.
Fehér karácsonyunk lesz sok éves kihagyás után?
Ki tudja.
Mindenesetre a pápai ácsok szellemessége munkál bennem ilyenkor: „Az idei hó hidegebb a tavalyinál.” Hát ez igaz.
Ma kaptam egy versparódiát. Lackfi János készítette a Cirmos cica, haj c. mondókára különféle költők stílusában elővezetve. Én is csináltam anno egy hasonlót, más és más aspektusokból vizsgálva az orosz répamese szövegét.
Ma egy ilyen ráébredős nap volt. Történt ugyanis, hogy idén először a fenyőárusnál láttam egy működésben lévő faragó gépet. A beletartott fenyőtörzset hengeresre faragja az elektromos masina. Jó tíz évvel ezelőtt magam is kitaláltam egy hasonlót. Az én ötletem ceruzafaragóhoz hasonlóan kúposra faragta volna a fenyőtörzset. Módszerem lényege az lett volna, hogy egy kúphüvelyt alkotó karácsonyfatalpat kellett volna konstruálni, amelybe csak bele kell állítani a bármilyen átmérőjű,  kúposra faragott törzset és kész. (Az ötlet attól is érdekes, hogy mindenkinek egyszer meg kellett volna venni a kúpos fém- vagy fatalpat.)
Egyelőre nem kaptak a találmányomon, de amit ma láttam, kísértetiesen hasonló, csak tökéletlenebb.                   
***
Varga Péter barátom kapta ebben az évben a Pro Regno Mariano-díjat. Egy élet munkássága áll mögötte. Jó helyre ment az elismerés, ha csak igen jelképes is. Isten fizesse meg neki aktivitását -stul, -stül.

Jó paródiát csak karakteres dolgokról, jelenségekről lehet írni. Olyasvalamikről, amikről jófajta karikatúra is készíthető. Mórát olvasom, és találkozom ezzel a műformával is írásai között.  Ugyanúgy tetten érhető a paródia nála, mint Gárdonyinál, aki megírta Göre Gábor és Durbints sógor viselt dolgait. Úgy tudom, hogy ő megtagadta e könyveit, mint hozzá méltatlan opusokat. Ma meg rehabilitálják és elismerik e kötetek helyét is az irodalomban.
Visszatérve Mórához, érzékeny füle kiszűrte azokat az elhallásokat, amelyeket a Szeged-környéki szögények alkalmaztak élőbeszédben. Csőszfogadás c. jelenetében ilyeneket olvashatni:
lekvirálók, rekvirálók helyett
pállázat pályázat helyett
egzáment egzámen helyett
Molyett molett helyett
Lejöntközik jelentkezik helyett
selyömstrinflis selyemharisnyás helyett
tekintél tekintély helyett
ongora zongora helyett
milliom millió helyett
lejjebbezni a feljebbezés fordítottjaként
rafanérozottan – rafináltan helyett
ögyvez özvegy helyett
vaksol voksol helyett
Megjegyzem, hogy nemcsak az iskolázatlanok körében létezik a hangzócsere, hanem egyes nyelvekben is. Minden nyelven Algéria az illető afrikai ország neve, azaz nem: spanyolul Argelia.   
Az már csak hab a tortán, amikor Móra színtiszta tájszavakat hoz az élőbeszéd gazdagítására.
Nagyon tetszik nekem az értelmesség kifejezésére alkalmazott szó: ott eszmetöhetsége van az okos embernek.
Egy csepp szociográfia a puszták népe körében: Kifejezetten tetszett annak a leírása, hogy a pusztai embereknek kérdéseket állított az író, így mintegy megszondázta őket, hogy vajon miképpen igazodnak el a világ dolgai között. Ki így, ki úgy. Azért elég hiányosnak mutatkoztak a felnőttek ismeretei. Persze jó százéves ez a szondázás. Hol volt akkor a számítógép, és hol voltak akkor még az iskolák.
Talán akkor fogott hozzá Klebelsberg Kunó miniszter a népiskolák felállításához.   

Olvasom:  Egy férfi lihegve rohan be a pályaudvarra, és mérgesen néz a távolodó vonat után.
– Ne mérgelődjön, uram! – mondja neki a vasutas. – Maga nem lekéste a vonatot, hanem idejében kijött a következőhöz…
A magam megfogalmazása, amikor még időre kellett dolgozni menni. Barátom azt mondta: Lekéstük a villamosunkat.
- Az lehetetlen – válaszoltam. – A mi villamosunkkal mi fogunk utazni. Ami elment, az nem a mi villamosunk volt.
***
Unokánk 4. osztályos. A mértékegységekkel gyűlt meg a baja. Nem látja át a rendszert. Ezért lerajzoltam neki azt, amit harmadik általánosban odavissza kellett ismernünk. Már akkor elcsodálkoztam rajta, hogy hogy lehet az alapmértékegységek között olyan látványos különbség. Mert ugye van a gramm, amit alig érzékelünk, olyan csekély tömeg. Aztán van liter, ami viszont már egy dobozostej nagyságú. Továbbá a méter, amely megmutatásához colstokra van szükség.
Már mindegy. Semmit sem tehetünk azért, hogy arányosabb alapértékekkel kelljen számolnunk.
A rendszer lényege, hogy ezredtől felfelé ezerszeres mennyiségig mutatja a mértékeket a görög elnevezések szerint. Ezek egy részét általánosan használjuk, másokat pedig nem, vagy csak ritkán.
Mutatom:      
Mértékegységek és átváltásaik
                                    térfogat                    tömeg                            hosszúság

alapmértékegység:      liter                       gramm                          méter
                   görögül    

1000  =     kilo-            kiloliter             kilogramm                         kilométer
100    =     hekto-        hektoliter         hektogramm                     hektométer  
10      =     deka-          dekaliter           dekagramm                       dekaméter                  
   1                -                 liter                   gramm                                méter
0,1 tized =   deci-        deciliter           decigramm                         deciméter
0,01 század=centi-     centiliter          centigramm                       centiméter
0,001 ezred=milli-      milliliter           milligramm                        milliméter

Egyikből a szomszédosba való átugráshoz a váltószám mindig: tíz (10)
Az űrmértékekből általában a hektoliter használatos, (egy hektós hordó), a liter, a deciliter , a centiliter és a milliliter.
Tömegekből a kilogramm, a dekagramm, a gramm, a milligramm használatos, de mindez kevés, mert kell a 100 kilós mázsa és az ezer kilós tonna elnevezés is a gyakorlatban.
A távolságok mérésére jó a kilométer, a méter, a deciméter, a centiméter s a milliméter is.
A fel nem soroltakat nem, vagy csak az egyes szakterületek használják.
A kilót mint ezret jól érzékelteti az ezer méteres távolság.
A hektót a nagy hordó.
a dekát a dekatlonról könnyű megjegyezni (tízpróba)
a decit a pohár érzékelteti
a centit a feles pohárka,
a millit inkább a centi tized részeként ismerjük.
Nem is folytatom, így is elég bonyolult, különösen is a tanuló gyerekeknek.  

Az ember vágyakozik rá, hogy visszatérjen az élet a szokásos, rendes kerékvágásba.
De mi az, és mi tartozik hozzá?
Ha nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba, akkor elvárható-e, hogy kétszer ugyanabba a kerékvágásba térjen vissza az élet. Vagy ami megszokott volt, attól búcsút vehetünk-e egyszer s mindenkorra?
Vajon a globalizmusból visszatérhetünk-e az azt megelőző időszakhoz?
Vajon a régi festők stílusbravúrjához visszatérhetünk-e valaha?
Vajon az üzletközpontok térhódítása megáll-e, s visszatérhetünk-e a hagyományos kereskedelemre?
Vajon a digitális technikától visszatérünk-e az analóg filmes fotózáshoz?
Vajon a bankkártyák használatától visszatérhetünk-e a bankók használatára?
Vajon az okostelefonoktól átállhatunk-e a sarki telefonfülkék előtti sorbaállásra?
A megszűnt távíró szolgáltatásra visszatérünk-e?
Nem is folytatom. Persze, hogy nem.
***
Tegnap hó esett. Hamarjában készítettem egy csomó havas képet, mert ki tudja, mikor lesz újra 4-5 cm-es hó.
Tegnap ködös reggelre ébredtünk. Készítettem hamarjában ködös tájképeket, mert ki tudja, mikor látok hasonlót. Zúzmarás képeket is készítettem, mert az sincs mindennap.
Ma este már alig találni valahol hót. Az idő kiderült, délután már sütött a nap.   
Az időjárás változik, de vissza-visszatér a rendes kerékvágásba.
Nos, kerékvágásokat is lencsevégre kaptam. A hóból kanyarították ki az autókerekek.
Ma reggel magismétlődött a tavalyi műsorszám. Akkor is olyankor látogattunk P.csabára, amikor nagy hó esett. Reggel én vittem a gyerekeket iskolába, mert a téli gumik jól tűrték a csúszós utat. Ma szintúgy ez következett be azzal a különbséggel, hogy reggelre megenyhült a hideg, és latyakos lett a hó. Ebben a közegben könnyen elboldogult az öreg Colt.
Ami közös anyám gyerekkori élményével, az az, hogy messze volt az iskola. A mai is messze van. Csakhogy a kíméletlen hidegben egykor anyánk lába fagyást szenvedett, unokáink pedig segítséget kapnak általában a messzeség áthidalásához.
***
Szavak
RORATE  - KARATE      
a béke       a küzdelem
képviselői
Gyerekként nem gondoltam, hogy árt a nemzettudatnak egy ilyen nótaszöveg:
Huszár gyerek, huszár gyerek, szereti a csirkebelet, Az oldalán, az oldalán csörgeti a partvisnyelet…
Lehet, hogy nem árt neki, de nem is használ.
A hegedülésnek lehet hogy nem árt e gúnyrigmus: Cini-cini hegedű, macska lika keserű. Lehet, de nem is használ.
A zenekultúrának lehet, hogy nem árt egy ilyen csasztuska, hogy Kot-kot-kot-kot-kot-kodály, minden napra egy Zoltán. De nem is használ.
Lehet, hogy a karácsonynak nem árt, ha valaki azt terjeszti, hogy boldog karajcsont, de nem is használ.  

Ma odavissza nap van. Miért is? A mai dátum 2021.12.02. A számok tükörszimmetrikusok.
Van, aki úgy látja, hogy igen egyszerű ez, mert csupa 012-es számjegyek alkotják. Kedves Ismerősöm telefonszámát is ilyenek alkották. Mégsem volt könnyű megjegyezni, mert igen sokféle permutációja van e három számnak. Pl. hétjegyű telefonszám esetén, ha jól számolom, 720 féle, mert ugye a 0 nem állhat első számként a baloldalon.
***
A minap meghalt Csűrös Karola (85). A mai nap egyik híre, hogy elhunyt Ambrus Kyri (76). Nyugodjanak békében!
Olyan ez nekünk, kortársainak, mint a vihar a pusztában, ahol tömegesen tartózkodunk, és ahol a villám hol itt, hol ott csap le.
***
Ma megjött postai úton a jogsi kártyám. Az utolsó. Két év múlva András napon jár le.
Autóm műszakija már másfél év elteltével.
Nem is kívánok tovább autót vezetni.
Ma tankoltam is. Új rekord született: Még sose tankoltam kereken 21 000 ft értékben. Mondanom se kell, hogy nem a tank lett nagyobb, hanem a benzin ára. Igaz, hogy a hűségkártyámra levontak 43 forintot.
Micsoda parasztvakítás ez a kártya!   
***
Ma megjönnek Matyi francia barátai. Ismerkedni a főváros valóságával. Egyelőre esik az eső, és nem is kívánja abbahagyni ma. Csak remélni tudom, hogy holnap már szép városnéző idő lesz. Amíg itt lesznek, nem írok új bejegyzést a blogomba. Övék lesz a pálya.
Tegnap óta a Fő téren műjégpálya üzemel. Locsolásáról egyelőre nem kell gondoskodni. Elvégzi az esőzés.
Nagyon fut az idő. Már megint december van, és már nem is az első napja.
Eheu fugaces labuntur anni!
Jaj, elszaladnak a röpke évek!
***
Még egy apróság. A megrendelt Lázár Ervin kötet is (Szegény Dzsoni és Árnika) megjött a boltba. elszaladtunk érte.
***
PS. Beadagoltam a google fordítónak a labuntur anni latin idézetet. Akkorát alakított a program, hogy Karinthy is megirigyelné.  Szerinte magyar jelentése: CSÚSZTASSA A FOGASKEREKEKET! 

Tegnap elhunyt Kálmán lelki üdvéért mondatott a mise. Ma értesültünk róla, hogy a mindig mosolygós Sz. Kálmán az illető. Kálmán kémikus volt, és a textil szakmában dolgozott. Utolsó telefonbeszélgetésünk alkalmával egyáltalán nem gondoltuk, hogy utolsó beszélgetésünk lesz. Bár Kálmán túl volt a kilencedik x-en, teljes szellemi frissességet mutatott. Elmondta, hogy az ő tudása által sok-sok textilanyag menekült meg a megsemmisítés elől. Azt is elmondta, hogy az elfuserált méterárut darabokra hasították, és ment az afrikai szegényeknek ajándékba a szocialista Magyarországból.
Ő volt az egyik igen idős ember, aki autót vezetett. Jó egészségnek örvendhetett, mert kb. 90 éves koráig autóval járt. Ekkor övéi kérték meg, hogy már nem kellene sofőrködnie. Egy-két éve még minden vasárnap mögöttünk ült feleségével a misén.
Hosszan akarsz élni? Egyél fokhagymát. Ő evett, és sokáig élt.
Sokáig akarsz élni? Szeresd a humort, s belőled is humor fakadjon. A nevetés jót tesz a szívnek.
Egyéb mondandója is van az előző soroknak. Én itt nyavalyás két év vezetésért szűkölök, más meg egyszerűen kiléptettetik e világból. Elegánsan áttér abba a valóságba, amely piti valaminek látja a mi életünket minden törődésével.
Másfelől – beszélgetünk, és egyikünk se sejti, hogy utolsó beszélgetésünk lesz. De azt se, hogy melyikünk száll ki előbb a ringből.
Hodie mihi, cras tibi – idéztem nemrég a latin közmondást. De így is igaz: Hodie tibi, cras mihi.
  ***
A reggelek nálunk kb. 6 órakor kezdődnek. Rövid reggelit követően most már elég huzamos ideje megfejtek egy-egy olasz módra rejtvényt, majd kirakok egy kb. 100 db-os puzzle-t.
Apropó FülesBagoly. Sokfajta rejtvénytípust tartalmaz. Az egyik rovat címe: Berakós olasz módra. Egy másiké: Kocka vagy vonal olasz módra. De kapaszkodj meg! Van egy ilyen is: Olasz módra feketék nélkül. Nekem ez egy lehetséges vezércikk címeként képződik meg a fejemben. Ha Matteo Salvini győzne a parlamenti választásokon, akkor még elképzelhető lenne a valóságban is egy ilyesfajta újságcikkcím.       
Meg ne haragudjanak rám, akik a mediterrán térfélen átkelve közelítik meg Európát.

Ma alaposan elfáradtam, de mégis nagy öröm ért. Negyedéves vesszőfutásom ért véget a mai napon. Megkaptam újabb két évre a jogosítványt. Miközben soromra várakoztam, eltűnődtem azon, hogy megéri-e a hosszas bizonytalanság: vajon a szakorvosok hogyan látják állapotomat. Alkalmas vagyok-e még arra, hogy további évekre vezethessem az öreg Coltot.
Végül is kezemben a papír, hála az égi és földi jóakaróimnak. Hasonló érzéseim vannak, mint a Virágot Algernonnak c. regény hősének. Coltom megkapta két évre a lehetőséget. Augusztus végétől a mai napig az volt kérdéses, hogy vajon gazdájának is megítélik-e a további működést? Nos, ez a feszültség oldódott meg ma.
Szabad az út.
Amikor arra gondolok, hogy megérte-e, nem vagyok biztos benne, hogy igen.
Miért kell nekem feszültségben élni ahhoz egy negyed évig, hogy még két évet vezethessek? Miközben tudván tudom, hogy a kocsifenntartás költségei hatalmasok, akkor is, ha egész évben áll az autó.
Mégis…
Hozzászoktunk ahhoz, hogy háztól házig közlekedjünk átszállás nélkül. Hogy a fenyőfától kezdve autóval cipeltessünk mindenféle árut, amit beszereztünk.
De ha már az autózásról kezdtem elmélődni, akkor még megemlítem, hogy soha nem volt kérdéses az, hogy megtankoljak-e, vagy sem az aktuális benzinártól függetlenül. Simán leteszem az immár húszezer forintot, egy-egy újabb tankolás alkalmával. De hogy ugyanennyiért egy cipőt, vagy három inget vegyek… Azt már nem. Sajnálom a pénzt rá.
Ki érti ezt?