Mickey webnaplója

Kuncz Aladárnak régóta tartozom azzal, hogy elolvassam énregényét a Fekete kolostor c.-t. Érdekesen indul, érdekesen folytatódik. Kiderül, hogy „minden francia egyforma, az egyik ilyen, a másik olyan.” Talán ismerősen hangzik ez a kijelentés, én először közgazdászokkal élcelődő formában ismertem meg.
Francia unokám, lakást vett, azt stafírozza mostanság.
Tegnap Francois fiának felolvastam a franciaszótár francia vonatkozású szócikkeit. A franciasaláta náluk oroszsaláta, a franciakulcs náluk angolkulcs, a franciaágy ebben a formában nem létezik, kétszemélyes ágy a neve, de a franciakockás papír neve sem francia franciául, hanem papier quadrille. A franciabekezdést nem találtam a szótárban. És a franciasakkot se. Utóbbi lényege egy fordított mérkőzés, ahol az nyer, akinek először sikerül megszabadulni összes figurájától. Aki ütésképes helyzetben van, annak kötelessége is ütni. Ezért a sakkozók arra törekednek, hogy az ellenfelük folyamatosan ritkítsa bábuit. A francia négyest sem találtam a szótárban, noha régi táncforma.
A franciadrazsé illetőségét tagadják a franciák. Természetesen az se szerepel a szótárban.    
Ma a fiataloknál voltunk. Délután megnéztük az unokákkal a Kis Nicola c. francia filmvígjátékot. A filmben megjelenik egy szolíd kinézetű autó, egy Simca Aronde. Ó, bennem ez a szópáros régi emlékeket idéz.
Hajdanában, amikor még a Városligetben rendezték meg a BNV-t, ahol a szovjet pavilonnál orosz fagyit árultak négy forintért, a Niger pavilonban saját kávéjukat propagálták szórólapon: „NIGER Cafe a legjebb” (Sic!), akkor a kerítés mellett egy tán osztrák pavilon állította ki a Simca Aronde autót. Megtekintettem diákként minden oldalról, tetszett tökéletes fényes karosszériája, letisztult formája, eleganciája. Úgy véltem, hogy nekem ilyen szépséges autóm soha nem lesz.
(Nos, olyan nem is lett, de megbízható japán igen.)
    

Gyerekkoromban sokat fociztunk. Földes placcon, salakos téren, füves réten, táborban. Azt hiszem, jobbára a csatárszerepet szerettem. Vérmesen törekedtem gólt rúgni.
Sok kihagyás után a főiskolánk házi bajnokságára is meghívtak, hogy ki legyen a létszám. Hamar rúgtam egy gólt a kihívóinknak, s megrökönyödtek rajta csapattársaim. Az erős védekezés taktikáját zúzta szét ez a gól. Azért megnyertük a bajnokságot.
Megint hosszú kihagyás.
Egy majálison hívott VP focizni. Kiskapura játszottunk egymás ellen. Azt mondta, hogy az első gólig tart a meccs. Nagyon igyekeztem, mert igen meleg volt. Hamar rúgtam neki egy gólt, hogy leülhessek végre.
Kóruskirándulásunk alkalmával Ócsán fociztunk. Lefotózott valaki, amikor épp egy gólt rúgok.
Telt-múlt az idő. Ki tudja, hányadik öregdiák találkozón hívtak focizni. Osztályunk egykor politechnikai oktatásban vett részt. Fele osztály lakatos képzést, fele meg asztalosképzést kapott. Én lakatos voltam. Megvertük az asztalosokat. Immár nagy pocakkal rúgtuk a bőrt, s alig vártuk, hogy vége legyen a meccsnek lettlégyen kánikula, s a pályánk árnyékmentes.      
Ma már legfeljebb a unokáknak mutatom meg, hogy milyen magasra tudom rúgni a labdát.  
Én és a szurkolás. Bevallom, fiatal koromban soha nem szurkoltam klubcsapatnak.
Nagy ritkán meccset hallgattunk a rádióban. Emlékszem az angook ellen játszott 6:3-ra, 7:1-re, de a németek elleni 3:2 vesztésre is. Az aranycsapat kitett magáért.
Aztán hosszú szünet.
Felnőttként a futball VB-k érdekeltek. Színes tévén néztük Maradonáék produkcióját Siófokon, mert történetesen ott nyaraltunk. Később a franciaországi VB-t együtt francia vejemmel. Ők nyertek.  
Jobbára sajnáltam az időt a meccsek nézésére. Ám utóbb kedvem telt egy-egy színvonalas mérkőzés megnézésére. Sokáig szerettem a Barcelona csapatát, Ronaldinhóval. Az Arsenalt Henryval, utóbb a Real Madridot Modric-csal.
Lelkiismeretemet azzal nyugtatom, hogy a jezsuiták szentje, Pálos Antal is nagy focibarát volt. A róla szóló könyvben olvasható ez a mondat: „a szabadidőben folyamatosan ordító televíziója mellett, szinte csak sportot nézett, különösen persze focit”. Azért ordított a tévéje, mert a kisöreg erősen nagyothalló volt. (Ebben hasonlítok hozzá.)
Nos, nézem a magyarok szárnyalását. Korábban a portugálok elleni meccs ragadott magával (Gera hatalmas góljával.)
De további csodát tett a csapattal Rossi kapitány is. A játékosokból legjobb formájukat hozza ki.
Tegnap az angol-magyar meccs nézését mégis elég hamar megszakítottam. Folyton az angoloknál a labda, s támadnak és támadnak. Kivégzésünket én nem nézem. Egy idő után mégis a képernyő elé vonzott a kíváncsiság.
Nocsak. Egy nullra vezetünk!       
Nocsak. Már két nullra vezetünk!
Odaragadtam a képernyő elé.
Nocsak. Már három nullra vezetünk!
Uram fia, mi van itt???!!!
Nocsak. Már négy nullra vezetünk!
Ilyent utoljára az arany csapattól láttam!
Ria, ria, Hungária!
Szép volt fiúk! Történelmet írtatok.

Kivittem feleséget a HÉV-hez. És ha már ott jártam, felkerestem a könyvmegállót is. Vittem is, hoztam is. Hoztam három könyvet (Szentmihályi Szabó Péter: A látó és a vak, Kuncz Aladár: Fekete kolostor és örömömre Móra: Beszélgetés a ferde toronnyal + Túl a palánkon címűt.
Utóbbit mindjárt kezelésbe is vettem. Rájöttem, hogy miért akkora a vonzódásom az íróhoz. Mert azt a nyelvet beszéli, mint amelyet anyám beszélt. Csaknem a könyv elején emlegeti Kunágotát.A közelben nevelkedett jó anyánk. A következő lapon szembe jön velem, a „tanakszunk” szó. Hát persze, innen jönnek ilyenek: igyekszünk, tolakszik, gyanakszik, verekszik, törekszik, vélekszik, stb. De persze egészséges humoráért is kedvelem oly nagyon ezt a mosolygós íróembert.
Szeretem aztán szófejtő kitételeiért is. Velencében kézbe kap egy régi magyar-olasz szótárt és kezdi megfejteni az immár feledésbe ment magyar szócikkeket. A bakonya szó árusok utcáját jelentette hajdanán, az abafi földi értelmű, az águcs pedig gyufaszálat. No hiszen, és még mi azt állítjuk, hogy az ezeréves szövegeinket is megértjük gond nélkül.
Egy tv-adásban Borbás Marcsi őseiről mesélt. Móránál meg beleszaladok a következő mondatba: „Egyhavi keresetemért adnának akkora selyemsálat, hogy az többünket befogadhatna, mint annak idején Borbás keresztanyám esernyője, pedig annak aláfért a kólával együtt a szamárka is. Hátha rokon a két Borbás? További kérdés már csak az, hogy miféle kólát emleget Móra, és miféle szamárkát?
Néhány lappal odább Mussolinit fitymálja: Hát micsoda diktátor az, aki a téllel se bír elbánni! (NB. Móra nem tudhatta, hogy mi lesz a duce sorsa, hisz az író előbb hunyt el.)
Ide írom a mosolygós Móra egy humorral megáldott mondatát: Fölállunk, és Hebők a félegyházi templomban megszokott gesztussal leveri a nadrágja térdiről az odaképzelt port. Nem kizárt, hogy a továbbiakban még megemlékezem a kötetről.
Egy másik sarkon tegnap jártunk. A Baross utca és József krt. sarkáról mesélek. Leszállunk a troliról, három nő és két férfi. A megállóban álldogál egy kurta szoknyás fiatal nő, és egy bamba férfi hátrább. Úgy vélem, a nő szemei azt fürkészik, hogy adódik-e „fuvar”. A csákó mögötte hatalmas fagyit nyal. Vélhetően a strici. Előttünk egy nő pici gyereket tol babakocsin. Egyszer csak elhagyja a gyerek kabátkáját. Lányka lehet, a kabát színéről ítélve. Szólnak neki. Felveszi. Majd odaérünk mi is, ahol az az elhagyás történik. A sarki ház pinceablakain erős szél fúj. Ez okozza a kabát elveszejtését. Mellette elhaladva egy kicsit enyhíti a fuvallat a mi melegünket is.
A megállóban arról beszélgetnek társaim, hogy ki hol tartja praktikusnak az átszállást. Ez a fajta vita olyan általános. Szinte teljesen mindegy, hogy hol várnak csatlakozásra, továbbá, hogy elöl vagy hátul praktikusabb-e leszállni.
NEM MINDEGY? Olyan lényegtelen.    
     

Apai nagyanyám, a grószi, jó szaglással rendelkezett. Azt tartotta, hogy akiknek bunkós az orra, azoknak jó a szimatjuk. Nem tudom, hogy az enyém mennyire számít bunkósnak, mindenesetre jó a szaglásom a feltehetően elviselt Covid ellenére. Nem is akarok hosszasan elidőzni a kérdésnél, de valamiért a közelmúltban több alkalommal felidéződött bennem anyánk barna bőrretikülje (mi mindig ridikülnek mondtuk, és nem is tévedtünk), és annak semmi mással össze nem téveszthető illata. Anyánknak birkabőr ridikülje volt, réz csattal. Évtizedekig azzal közlekedett. Ha kipattintottuk a réz-zárat, megéreztük a belül hasított birkabőr jellegzetes szagát. Chat noir kölni és az általa használt kőpúder illata nemsítette a bőrszagot. Ne kérdezzétek, hogy miért írom mindezt. Nincs jobb válaszom, mint hogy uborkaszezon van. És mégse.
Valójában háború van, és béke nincs.       
Infláció van, és vége nincs.
Kánikula van, a jég a kincs.
Könyvtárunk van, és olvasnivaló nincs?
De van, csak válogatós vagyok.
A média változatlanul tele politikai hírekkel, melyek egymásnak leggyakrabban ellent mondanak egymásnak. Ami látszik: Győzött a fidesz. Továbbra is küszködhet a brüsszeli ellenszéllel, a gerjesztett háború gerjesztett inflációjával, az ellenzék gáncsoskodásával, a tombolók dacolásával, az igazuk állandó védésével, az időjárás támadásaival. Pirruszi győzelem?
Csak megvívott csaták vannak,
mert soha nem elég a bér,
mert mindig magasak az árak,
mert a politikusok „csak utaznak”.
Mert mindig ugyanazt mantrázzák,
mert nem akar változást a szavazó nép,
mert… folytathatnám, de nem teszem, inkább bekapcsolom a légkondit.
Meleg van.  

 

Ma meglátogattunk egy régi bérpalotát. Felújításra vár, lépcsőházában két antikszépségű szobor, két fej néz egymással farkasszemet. Hogy Atlaszok-e vagy sem, nem tudtam kitalálni. Atlasz ugye a titánok egyike, elviszi hátán a világot. Felötlött bennem, hogy korunk anglomániája következtében igencsak eltáncolt a klasszikus ógörög és római mitológia alakjaitól.
Úgy véltem, hogy érdekes lehet feleleveníteni párhuzamosan a görög, és nyomában a római mitológia istenségeit.
A régi képzőművészeti alkotások sokaságának témája a görög, ill. római mitológia egy-egy szelete. Ismeretük nélkül vakon tapogatódzunk az alkotások előtt.   
A teljesség igénye nélkül sorolom őket.
Balról a görög, jobbról a neki megfelelő római istenség nevei állnak:
Zeusz – Jupiter főistenég, a villámlás istene
Hera – Juno a főisten felesége
Poszeidón – Neptunus a tengerek istensége,
Aphrodité – Venus szerelem istennője
Haphaisztosz – Vulcanus a tűz istene, istenek kovácsmestere
Apollón – Phoebus a fény, a zene, a gyógyítás  istene
Hermész – Mercurius utazás, pásztorkodás istene, a tolvajok patrónusa
Démétér – Ceres a föld termékenységének istennője, a mezőgazdaság védnöke,
Artemisz – Diana a vadászat istennője, az állatok, a lányok patrónája
Pallasz Athéné – Minerva a bölcsesség istennője, a harc megtestesítője
Árész – Mars a háború és a vérontás istene
Hesztia – Vesta az otthon, a család istennője
Níké – Victoria a győzelem i.
Hádész – Pluto az alvilág, a holtak birodalma
Dionűszosz – Bacchus a bor, a szőlő, a mámor istene
Héraklész – Herkules a hősi önfeláldozás megtestesítője
Héliosz – Sol a napisten 
Themis – Justitia Igazság i.
Kronosz – Saturnus titánok i.
Erosz – Amor szerelem i.
Gaia – Terra föld i.
Pán – Faun természet i.
Szeléne – Luna hold i.

Nem igazán áll hozzám közel Gary Chapman elve a maga öt szeretetnyelvével. Megmondom, miért. Alaptétel, hogy az Isten szeretet (1Jn levél). Isten végtelen, következésképpen nem ötféleképpen szeret. Viszont G. Ch. megírja, hogy sokéves tanácsadói tapasztalataiból készített statisztika alapján gondolja az ötféle kifejezési módot (elismerő szavak, minőségi idő, ajándékozás, szívességek, testi érintés). Ezt el kell fogadnom.
Életem és a szeretetnyelvek c. könyvét mégis elolvastam, mert tanulságosnak ismerem az önéletírásokat. Az övé is az, bár stílusa nagyon amerikai, és nekem kicsit híg is.
Ezzel együtt vannak érdekes megjegyzései, melyek engem is megfogtak, s melyeket az alábbiakban idézek. Nem szó szerint, mert azt az amerikai copyright tiltja (business?).
- Életművünk leírása hatással lehet utódainkra. (Elhiszem, de csak akkor, ha el is olvassák. De csak akkor fogják elolvasni vagy akkor se, ha eléggé érdekfeszítő stílusban íródik.)
- A korábbi generációkat nem fárasztotta a világ híreinek otthonainkat naponta elárasztó traumája.
- Kutatások (?) bizonyítják, hogy az emberi agy nem fejlődik ki teljesen 25 éves korunkig. (Matyi sz.nap)
- Házasságjavító kérdések: Miben segíthetek? Hogy tehetem könnyebbé életedet? Hogyan lehetnék jobb párod? … Isten nem azért alkotta házasnak az embert, hogy megsokasítsa nyomorúságunkat.  
- A pároknak egymás szeretetnyelvén kell szeretetüket kifejezésre juttatniuk.
- Azok a gyerekek, akik mindig azt csinálják, amihez éppen kedvük szottyan, idővel unatkozni fognak. (Nem gondolkodtam el rajta, de lehet, hogy igaza van.)
- A tinik szüleinek háromszor annyit kellene hallgatniuk a fiatalokra, mint amennyit beszélnek. (Teccik tunnyi kamasznevelő szülők?)
- Az emlékek gyűjtése (fotózásuk pl.) az egyik legkedvesebb valami az idősek életében (igaz).      
- Akkor érezzük igazán Isten szeretetének a vonzását, ha a mi elsődleges szeretetnyelvükön áramlik hozzánk. Erre mi is saját szeretetnyelvünkön próbálunk reagálni. (Ezzel sincs okom vitatkozni, de azért nem lebecsülendő az apánkról magunkban hordozott belső kép sem, amit az Istenre vetítünk. Ennek tükrében fogadjuk szeretetét, vagy ami éppen eltorzítja a róla alkotott képünket. Azt elfogadom, hogy érdemes felidézni szüleink szeretetnyelvének módját, hogy róluk egészséges képzeteink támadjanak.)
PS.: Gary Chapman baptista lelkész, aki kb. 50 könyvet írt. Érzésem szerint a benne található gondolatok egy-egy tanulmányban elférnének. Igaz azonban az is, hogy tanulmányt nem vesznek az emberek, de könyveket még igen. Ezért a szerző gondolatai csak ebben a formában képesek eljutni a nagyérdeműhöz.        

Örömmel tudatom, hogy az Arcanum nevű hatalmas vállalkozás június 9. és 12. közötti időszakra ingyenesen hozzáférhetővé tette adatbázisát.
Mivel érdekelt, hogy családunkban ki mikor élt, halt meg, alkotott, írt tanulmányt, krokit vagy hivatalos értesítést, hova járt iskolába, és milyen eredményekkel büszkélkedhetett, mi érdekelte, hol helyezkedett el, miféle titulusa volt, szerepelt-e a közéletben stb., végigböngésztem az engem érdeklő találatokat. Akit érdekli a múltja, felmenői sorsa, jó eséllyel fog találni rájuk vonatkozó adatokat. Érdemes hát kutatgatni.
***
Ma igazabb, mint amikor leírták.
A kerékpárok a bolygó lassú halála.
Az Euro Exim Bank Ltd. vezérigazgatója egyszer azt mondta:
„Egy kerékpáros katasztrófa az ország gazdaságára nézve:
nem vesz autót és
nem kér kölcsönt, hogy megvegye.
Nem fizet biztosítási kötvényt.
Nem vesz üzemanyagot,
nem fizet a szükséges karbantartásért és javításért.
Nem használja a fizetős parkolást.
Nem okoz nagyobb sérüléseket.
Nem kell hozzá többsávos autópálya.
Az egészséges emberek sem nem szükségesek se nem hasznosak a gazdaság számára.
Nem vesznek gyógyszert.
Nem mennek kórházba vagy orvoshoz.
Semmit nem tesznek hozzá az ország GDP-jéhez.
"Ezzel szemben minden új McDonald bolt legalább 30 munkahelyet teremt, valójában
10 kardiológust,
10 fogorvost,
10 dietetikust és táplálkozási szakembert foglalkoztat, ráadásul nyilvánvalóan maga a boltban dolgozó embereket is. "
Óvatosan válassz: kerékpáros vagy Mc Donald? Érdemes ezen elgondolkodni.
PS.: A séta még rosszabb. A gyalogosok még biciklit sem vesznek!!!”
Teringettét - teszem hozzá.

Ma új levél érkezett a Lepramissziótól. Sok embert érintő kórról van szó. Akiről írnak a levélben, annak öt éve tűntek elő világos foltok a bőrén. Van 12 testvére. Gyanítom, mind fertőzöttek. Más források szerint a lepra gyógyítható. Kérdésem, hogyan fordulhat elő, hogy a világ több mint kétezer éve sem birkózott meg ezzel a betegséggel. Annyi más fertőző betegségen vagyunk túl, a leprán mért nem?
Óhatatlanul Jézus szavaira gondol az ember: Szegények mindig lesznek veletek.
Igaz.
De az is igaz, hogy Jézus mégse mondta: Leprások mindig lesznek veletek, jóllehet a lepra a szegények betegsége. Miért hagyjuk, hogy így legyen, hogy újból és újból elterjedjen a halálos kór?
Korunk közös szégyene ez.
Más felhívással is találkoztam, ezúttal a FB-on.
Az ukrán háború óta alig kap támogatást az Afréka alapítvány. Érthető is, meg nem is. Az emberek nem képesek minden megkeresésnek megfelelni. Belátják, hogy érdemesek volnának támogatásra, de hát nem győzik anyagilag, sem pedig odafigyeléssel.
Jut eszembe, hogy egy szudániakat támogató misszió az elromlott kútjuk cseréjére kér támogatást. Nincs víz, ami katasztrófa a maga nemében. Az új kút 3 millió ft. Érthető, hogy segítséget kérnek.
***
Belefutottam egy Radnóti-versbe is: Eső esik, fölszárad. Jót mosolyogtam rajta. Mert arról versel a költő, hogy elfeledik az embert, mint a gyökvonást. Igazolhatom a poéta állítását, magam is újra és újra elfeledtem a gyökvonást, mivel eddigi életemben (75) még soha nem volt szükségem, hogy írásban gyököt vonjak.
A vers vonatkozó részletét idézem:
Elődje vén volt már. Meghalt. S mint bárki mást,
csak elfeledték, akár a gyökvonást.  

„Megváltottam már a helyjegyünk”
A közelmúltban több ízben utaztunk vonaton. A légkondicionált kocsiban ülve azon gondolkoztam, hogy a kerekeken gurulás tempója, komfortfokozata mekkorát fejlődött. Borsos Miklós írja le, hogy kifejezetten a vicinálisokat szerette, mert sebességük, meg-megállásuk a síneken lehetővé tették, hogy alaposan megismerjék azt a tájat, amely mellett elhaladtak. Kiültek a falépcsőre, és a jó levegőn legeltették szemüket az eléjük gördülő tájakon. De amikor kissrác voltam, magam is fapadosra vártam a Kelenföldi pályaudvaron. A befutó 424-es hatalmas gőzfelhőt fújt fékezéskor. Impozáns látvány volt a vasparipa, olyan hatásos, mint egy elcsattanó villám élménye. (Monet rabjává is lett. Sorozatot is készített a gőzös pályaudvarokról.) Tehát gőzmozdony húzta gyerekkorom szerelvényeit. A II. Vh-ban itt hagyott Truman-mozdonyok, a 424-esek, s tán a 275-ösök. A vasparipákat a pályaudvaron olykor feltöltötték vízzel, s út közben rendszeresen szénnel etette a kazánt a masiniszta. Lehúzott ablaknál élvezhettük a tájat, kevésbé a füst szagát, még kevésbé az olykor szemünket támadó szénport.
Sok élményem fűződik a vasúthoz. A Balatonra utazás kezdettől sokáig egyet jelentett számomra a vonatozással. Hangulata volt a peronokon való találkozásoknak, örömteli üdvözléseknek.
Az szállított haza katonakoromban, később sokat utaztam vidéki boltjaink látogatása alkalmával. De nemcsak nekem volt kedvemre a vonatozás. Megihlette az Illés együttest, a Drága bakter úr énekesét (Neményi Béla, Atlantisz). Az LGT nevében is szerepel ugye lokomotív szó. Kedves számuk: A síneken. Ebből idézek: Mind ott vagyunk / Mind itt vagyunk / síneken /…A nagy kérdés a helyzetem, / De azt hiszem, hogy sínen vagyunk / A síneken…
Állítólag Gershwint is a vonatzakatolás szédítette el, amikor a Rhapsody in Blue-n dolgozott.
Ma már alig érzékelem a síneken való kattogást. Nemcsak azért, mert romlik a hallásom, hanem mert már más technológiával illesztik a síneket. Alig is veszem észre, hogy 160 km/h-val repülünk – öregként ingyen. Oda a régi romantika, de tagadhatatlan, hogy az újfajtának is megvan a hangulata. Még kellene írnom arról, hogy a Münchenbe tartó RailJeten korábban olykor migránsok ültek a kocsipadlón, mostanában meg ukrán menekülők tarkítják az utasok tömegét.
Nem is olyan idilli a kialakult helyzettel való szembesülés.
***
A wordle magyarul szófejtő játék sablonjában olvasom.
- Ön kezd                  Magázó forma
- Kitaláltad a szót.   Tegezés, egyesszám második személy.
- Újra kezd                egyes szám harmadik személy.
Ez aztán eléggé vegyes nyelvi saláta! Nem kellett volna egyeztetni?
Egy gyerekkori élményre hajaz a nyelvi slendriánság.
Két gyerek papás-mamást játszik. Az egyik megszólal: „Te maga, beteg a gyereke!”
 

Május 29.-i posztomban elkezdtem idézni Ferenc pápát (Az evangélium szabadságában éljetek!) c. könyv nyomán. Itt sorakozó gondolatait nálunk, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson és az azt követő szlovákiai tartózkodása során mondta el. 
Próbálok megnyilvánulásaiból röviden szemezgetni, hogy megismertessem a pápa észjárását. Íme:
- Ne zárkózzunk be az intézmények és struktúrák védelmébe… Ne legyünk kiskirályok, szolgálók legyünk.
- Hajlamosak vagyunk olyan Messiást szeretni, aki hatalommal rendelkezik.
- Amikor szépen berendezkedtünk, és kényelmesen csak arra vágyunk, hogy fenntarthassuk a nyugodt életet, akkor már nem a Krisztus Jézusban való szabadságra, hanem a terek és kiváltságok megszerzésére törekszünk.
- Olyan világban élünk, ahol mindannyian kapcsolatban állunk egymással, … miközben több fronton is folytatódnak a mások fölé kerekedéséért folytatott küzdelmek [azóta háború].
- A kenyeret ne halmozzuk fel, hanem osszuk meg másokkal.
- Papoknak: Egy prédikáció általában nem lehet hosszabb tíz percnél, mert az emberek nyolc perc után elveszítik a figyelmüket, hacsak nem rendkívül érdekes beszédről van szó. Legyen egy gondolat, egy kép és egy érzelem… és kész.
- Egész életünkben egész lényünkkel kell szeretni. Ne hagyjuk, hogy életünk napjai úgy teljenek el, mint egy szappanopera epizódjai!
- Mindenki ajándék, és ajándékká teheti az életet. Isten úgy szeret, ahogy vagy...
- Mindegyikünk egyedi, és azért van a világon, hogy egyediségében szeretve érezze magát.
- Virtuális üzenetekkel elárasztva azt kockáztatjuk, hogy elveszítjük valódi gyökereinket. Isten azt akarja, hogy kapcsolódjunk az élethez, nyitottak legyünk mindenki felé!
- A pesszimizmus keserűséggel betegít meg!
- A hitet nem lehet életet megédesítő cukorkává redukálni. ..Jézus azért jött, hogy fényt hozzon oda, ahol sötétség van. A sötétség ezért harcol mindig ellene.
- Az EU nem egy értekezlet, hogy bizonyos dolgokat elintézzünk, hanem egy mélyen lelki-szellemi valóság, … alapja olyan szellemiség, amelyet Schuman, Adenauer, De Gasperi álmodott meg. Oda kell visszatérni. Igaz, bizonyos, talán nem európai érdekek megpróbálják az EU-t ideológiai gyarmatosításra használni, és ez elfogadhatatlan.
- Én soha, de soha nem tagadtam meg senkitől az Eucharisztiát…. Az  áldozás nem a tökéletesek jutalma. A janzenisták mondták: Csak a tökéletesek áldozhatnak.
- Isten stílusával kell pásztorkodnunk. Az ő stílusa pedig közelség, együttérzés, gyengédség…
- Mondhatja valaki: ha ön közelálló, gyengéd, és együtt érző egy személlyel, akkor megáldoztatná? A pásztor legyen pásztor. Ha kilép ebből a pásztori hozzáállásából, azonnal politikussá válik.
- Az Úr jó, és mindenkit üdvözít. (Ezt ne mondd hangosan – nevet), de az Úr mindenkinek az üdvösségét akarja.
Bocs, kicsit hosszú lett. De nem akartam többször visszatérni rá.