Mickey webnaplója

Van nekem egy színes grafikám, témája szerint kb. Krisztus keresztről való levétele. Alatta szöveg: Tűz Tamásnak szeretettel: 1981. Roma
A Tűz Tamás neve alatti szöveget nem sikerült megfejtenem. Hátha valaki felismeri, vagy grafológiai ismeretei okán sikerül megoldania a feladványt. Felpakolom a FB-ra a képet.
***
Van a világméretű harc az értékek, illetve az érdekek mentén, és van az ukrán-orosz háború, mint felszíni jelenség a maga brutalitásával.
S közeleg a húsvét.
Teréz anya házának feszülete mellett egy szó állt: Szomjazom.
A keresztre feszített üzen ezzel az egyetlen szóval.
Ám némaságával is üzen. Krisztus világmegváltó, aki meghirdette az Isten országát. Aki kinyilatkoztatta: a betegekért, a bűnösökért jött, mert „Isten nem akarja a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen”.
Aki a kereszten függött, szenvedését kiterjesztette minden bűnösre, aki hajlandó megtérni, merthogy valamennyi embert a saját képmására és hasonlatosságára teremtette az Isten. Ahogy mondják: az ember capax Dei, Istenre képes lény.
Következésképpen: aki a bűnösöket kárpálja, bántja, az Isten Fiát bántja, mert Jézus mindenkit szeret és hív, hogy az örök boldogság részese legyen.
Ezt azért írom, mert a való életben és az interneten is felerősödtek az alpári megnyilvánulások. Ezek címzettjei az emberek, akik ilyenek vagy olyanok, de mindenképpen olyanok, akik személyükben hordozzák az istenarcot. Akik tehát egymást bántják, Krisztus szenvedéseit fokozzák. Ettől óva intenék mindenkit.
Amit ígérhetek, hogy az egymással acsarkodó kommenteket nem fogom elolvasni. Ha beléjük botlok (sajnos nem nehéz), ott hagyom őket, bojkottálom őket a magam részéről.
***
Nem tudom, milyen hatású volna, ha a parlament jobb érzésű tagjai válasz nélkül hagynák a becsmérlő fröcsögéseket, mintha el se hangzottak volna. Folytatnák az ország érdekében megvitatandó kérdések tárgyalását. Az üres fecsegők tán ráunnának, vagy észbe kapnának, hogy süket fülekre talál, és ennél fogva teljesen érdektelen az ocsmányságokkal való vagdalkozás.

Ismételten foglalkoztat az a gondolat, hogy nyelveken kommunikálunk egymással. Ugye adva van egy hangképző berendezésünk hangszalaggal, szájüreggel, benne nyelvünkkel, ajkunkkal, és ez arra képesít bennünket, hogy longitudinális rezgéseket hozzunk létre, amelyeket fülünk – dobhártyánk – érzékel, agyunk rendszerez információkká. Hangokká, szavakká, mondatokká. A hangképző szerveink által a levegőáramlásba dobott akadályok illetve zöngék adott frekvenciákon szólalnak meg, és ezek értelmes tartalmakat hordoznak. Nem is olyan magától értetődő dolog ez. A beszéd alkalmas az önreflexióra. Tudatos gondolatcserére, érzelmek kifejezésére. Az önreflexió csak miránk, emberekre nézve igaz.
Gondolok itt a papagájra, amely állatka teljesen más hangadási szervei ellenére képes utánozni az emberi beszédet, noha jottányit se ért mindabból, amit eldarál.
Micsoda különbség!       
Ugyenez a csodálat tölt el a zenehallgatás okán.
Adott frekvenciájú hangok ismétlődnek, méghozzá többnyire ritmusokba rendezve. Akár több hangszer szól egyszerre mást és mást játszva, s értelmes tarka mondandót megjelenítve.     
Az együtt hangzás ráadásul többlettartalmat hordoz annál, mint a szólamok összessége külön-külön. Fülünk mindezt átadja belső hallásunknak, és érzelmeket vált ki belőlünk.
Amit nem lehet elmondani szavakkal még a költőknek se, azt képes elmondani a zene nyelvén az ember.
Az infrahangok félelmet keltenek bennünk. A tigris alkalmazza is vadászata alkalmával.
Egyes dallamok melegséget, megelégedettséget, méltóságot, diadalt, örömöt, sziporkázást, mások melankóliát, gondokat, felindultságot, stb. hordoznak.
Egyes dallamok feldobják a hallgatót, mások elgondolkoztatják, esetleg deprimálják azt, aki hallgatja.
Isteni szikrák ezek. A beszédkészség és a zene egyaránt.   
***
Már egy napja szól bennem a Beatles-szám: Fixing a Hole.
Nem is rossz.  

Orbán Viktor április 6.-i nemzetközi sajtótájékoztatója kb. 1 óra 40’-ig tartott.
Sok minden érdekesség hangzott el, itt most csak néhány idézetet kívánok sorolni, amely azt igazolja, hogy OV csakugyan örök diák, aki örül, ha tanulhat, és nem örök tanító, aki annak örül, ha taníthat.
Buzánszky Jenőtől tanulta, hogy „a győztes azt mond, amit akar, a vesztes meg mondhat, amit akar”.
OV: A sikernek sok anyja van, a kudarc mindig árva.
Hemingway: „Ha hálát akarsz, akkor tarts kutyát.”
OV: Az elmúlt tizenkét évben nem csaptuk be az oroszokat, és az oroszok se csaptak be minket.
OV: Ez a legjobb hely Európában.
OV. A békés egyet nem értés kultúrája fontos lenne.
OV: Ha nincs siker, nem élsz túl.
Matolcsy: „A pénzügyi stabilitás nem zárja ki a gazdasági növekedést, sőt…”
Churchill: Amikor a 2. vh-ban vissza akarták vágni a kulturális költségvetés számait, Ch. megjegyezte: „Na jó, de akkor miért harcolunk?”
Churchill: „Egyetlen győzelem se végleges, és egyetlen veszteség sem végzetes.”
A fentiek csupán a kérdésekre adott válaszokat fűszerezték.
***
Mást is érdemes idézni: Nevezetesen Schiffer Andrást, aki a választásokat így summázta:
„Nem arról van szó, hogy az emberek szeretik a narancsot, hanem arról, hogy utálják a moslékot.” 
***
Hazai. Mi április 4-én Zs. lányunk születésnapját ünnepeljük, április hatodikán kislánya (10) szül. napját.
Isten éltesse őket!

„- Bornemissza Gergely! Te király hadnagya! Hallod-e? Nálad van egy török gyűrű. Énnálam van egy magyar gyermek. Az a gyűrű az enyém. Ez a gyermek a tied… Ha a szavamnak nem hiszel, majd hiszel akkor, ha a gyermeked fejét a várba dobatom... Hallod-e Bornemissza!”
Hogy kerül most ide ez a szemtelen fenyegetés?
Úgy, hogy olvastam Volodimir Zelenszkij alpári hangvételű felhorkanását, aki Jumurdsákéval azonos stílusban üzent OV-nak:
„Magyarországra térve, itt meg kell állnom, őszintének kell lennem (Miért? Idáig hazudtál?) Egyszer s mindenkorra el kell döntenetek, hogy kinek az oldalán álltok… Ide figyelj, Viktor, tudod te, mi történik Mariupolban? Ha megteheted, kérlek, menj le a folyópartra...” És így tovább, és így tovább.
Egyes kommentelőknek feltűnt, hogy Orbán milyen visszafogott hangnemben válaszolt - bár határozott elutasító módon - erre a szemtelenségre. Milyen alapon csinál ez az alak programot egy független állam miniszterelnökének?
Kedves VZ, azt szokták mondani az ilyesmire, hogy „nono, nem őriztünk együtt disznót”.   
Lám, nincs semmi új a nap alatt.
Ami most van volt az régen is. Régen is, most is mindig akadnak olyanok, akik lemennek kutyába, és meg vannak sértődve, hogy nem kapnak fenyegetésükre behódoló választ.
Az is eszembe jut, ahogyan Morus Szent Tamás üzent az őt fenyegető VIII. Henriknek:
„A gyerekeket szokták ijesztgetni.”
***
Az orosz és az ukrán vezető politikus keresztneve Vlagyimir, ill. Volodimir. Egyaránt hatalom és béke a jelentésük. Vajon melyikük hatalma és békéje fog érvényesülni a harcok után? Melyik hatalom békéje?
***
Meghalt Pákozdi István pap, aki 1955-ben született. Nyugodjék békében! 
***
Vettünk két képet Roznik Bálinttól.
Szépek.
Mutatom a FB-on.

Lassan lecseng a parlamenti választás felfűtöttsége, a propagandaeszközök hangossága, a kialakult eredmény okán azonban nagy-nagy felháborodások, keserű visszhangok is megjelennek a posztokban, a kommentekben. Néhány gondolatomat ez ügyben vázolom.
Az első az a kormánypárti vélemény, hogy ha marad az Orbán-kormány a baloldaliaknak is megéri azok miatt a szociális intézkedések miatt, amelyek minden állampolgárra vonatkoznak. Továbbá amiatt, hogy OV és kabinetje minden módon törekedik arra, hogy a háborúból kimaradjunk, s az ottani csetepaté ne kerüljön magyar emberéletbe, se jobboldaliéba, se baloldaliéba. A nyomott áron forgalmazott termékek és az adókedvezmények szintén minden embert érintenek politikai hovatartozástól függetlenül.
A második gondolatom: Úgy vélem, hogy OV szívesen átadná a kormánypálcát bárkinek, ha  egy értelmes utód megjelenne a láthatáron, aki szívügyének tekinti e nemzet sorsát. Addig pedig szívesen kormányoz, s szeretné az ellenzéket nem ellenségként látni. Megnyilatkozásai arra mutatnak, hogy nyitott ez irányban, de nem talál fogadókészségre.
Sajnálom azokat, akik a vesztes félre szavazván deprimáltakká váltak. Nem tudom, hogy lehet segíteni rajtuk, próbálom megérteni őket (nem nagyon megy), mindenesetre empátiával gondolok rájuk.
***
Szívesebben írok arról, hogy unokáink mennyire különbözőképpen reagálnak a meseolvasásra.
A legviccesebb a francia unokák magatartása, amikor megpróbálunk nekik rossz kiejtéssel francia meséket felolvasni. Dőlnek a nevetéstől. Cserébe a kette foiszért (cette fois) ők meg a magyar termékeket ejtik franciául: Így lesz pl. a sajtból szazst.
A magyar unokák egy része korától függetlenül körbeveszi a mesemondót és tátott szájjal hallgatja, míg el nem unja a történetet.
Más unokák pedig minden mondatnál megálljt parancsolnak, mert rákérdeznek az előttük korábban ismeretlen fogalmakra. Mit is jelentenek ilyenek, mint pl. vasorrú bába, táltos ló, kik a tündérek, stb.
Nem vagyunk egyformák. Unokáink sem azok. Hála Istennek!  
***
Tegnap  gyönyörű okker és narancssárga színben pompázott a naplemente. Tökéletes fotóstéma. A Petőfi-hídon láttam is egy embert, akit elvarázsolt a tündökletes látvány, és fényképezte e természeti szépséget. Nagyon sajnáltam, hogy nem adatott meg a lehetőség megörökíteni a múló pillanat szépségét. Autót vezettem.         

Négyévenként a grund mindenese, Janó hangja motoz bennem, aki Molnár Ferenc Pál utcai fiúk c. regényéből ismerős. „Janó, mikor Bokát meglátta, vigyorogva intett feléje. - Megvertung őket! Boka szomorú mosollyal felelt. De Janó tűzbe jött: - Megvertung!... Kidobtung... Kikergetung... - Igen - mondta csöndesen a tábornok. - … Janó benézett. - Ez a mérnök úré. - Milyen mérnök úré? - Építészmérnök úré… - Építeni fognak… Hétfőn gyünnek munkások, felássák grundot... csinálnak pince... fundamentum...” Nem mondom, hogy pirruszi győzelem a jobboldal győzelme. Mert győzelem ez, az ország irányításának a lehetőségét újra megkapta a Fidesz-KDNP-koalíció. Megvertung, kidobtunk, kikergetung. A már bevált és működő gazdasági mechanizmusok folytatódhatnak tovább.
Igen is, meg nem is.
Akkorát fordult a történelem kereke, hogy normális kerékvágásról aligha beszélhetünk. A kerékvágás nem normális, és lehet, hogy maga a keréktávolság sem azonos a korábbi időszakéval. Törheti a fejét az újraválasztandó kormány a Hogyan tovább?-ot illetően.
Reményeim szerint meg fog birkózni az újabb kihívásokkal is. (Bár emeletes házat tervez a grundra a „mérnök úr”, birodalmit).
Ugye volt itt már ciánszennyezés, vörösiszap-betörés, hatalmas árvízfenyegetés, covid-pandémia, háború a szomszédban, háború itthon az ellenzékkel, és a Gyuri bácsi kalapjából előhúzott alakokkal, a nyugati politikusokkal és mérget köpködő sajtójukkal.
Távol álljon tőlem, hogy bombasztokkal operáljak, közhelyekkel éljek. Mégis Kisfaludy Károly verssorait kell idéznem: „Él magyar, áll Buda még! / A mult csak példa legyen most / S égve honért bizton nézzen előre szemünk… /”
Isten, haza, család – nagyon pozitív hívószavak. E hármast a szeretet köteléke tartja össze, teszi életképessé.
És most még egy idézet álljon itt – a Szózatból:
„/ És annyi balszerencse közt, / Oly sok viszály után, / Megfogyva bár, de törve nem, / Él nemzet e hazán. /”
Éljen! Éljen! Éljen!
Legyen végre béke!!!

Okos gondolat VD-nél. „…megnéz egy padon magányosan üldögélő öregembert. A kép megmerevedik. A fiú ebben a pillanatban válik orvossá… Neked van ilyen emléked?” VD-nek volt. Egy Paul Klee-kép: a Seefahrer.
És nekem?
Két elvetélt jelzés. 1. Gimnázium. Órai dolgozat. Egyedül az enyém fogja a várt lényeget. Arany: hová lettél, hová levél ó lelkem ifjúsága.
2. Másodjára érettségi utáni bankett. Magyartanárom odaül mellém az asztalhoz, és elmondja, hogy az évfolyam legjobb érettségi dolgozatát írtam meg.
Ezekkel a megnyilvánulásokkal nem igazán törődtem. Piaristáktól a 3T idején milyen reményekkel indulhattam volna el?
Egy siófoki nyaralás megerősítő megfogalmazása. Azt már én jelentettem ki az ÉS-t olvasva: Ilyen cikkeket bármikor írnék magam is.
Aztán húsz év szünet.
Felkérések, indíttatások, sodródok a publicisztika felé, ahol aztán ki is kötök.
***
Elvetettem kiköpött naspolyamagokat. Nem tudom, kikel-e belőlük egy is. És ha igen, hová ültetem? És ha igen, mikor fordul termőre? És ha termőre fordul, ki fog enni belőle.
Olvasom: A naspolya magjából leveléből tea készíthető. Vitaminbomba. Tele C- és különféle B-vitaminokkal. A teát főzni szokták. A C-vitamin ekkor elpusztul. Hát akkor?
***
1957-ben három hónapot töltöttem az NDK-ban, a Keleti-tenger mellett,  Heringsdorfban. Arra is figyeltek a németek, hogy hegedülni tanulok. Kaptam hegedűt, kottát, tanárt. Többek között egy német népdalt játszottam a kottából. A szobaasszonyok meghallották, és énekelték szöveggel. Máig emlékszem a négysoros dallamra. Tegnap lekottáztam. Kinek? Minek?
***
Jut eszembe egy szójáték: Bulváros Belváros
***
A vasárnap mise-intenciója a hálás aranylakodalmas pár.    
***
Válasz egy kommentre:
Az 50-es években törölték a karácsonyt, fenyőünnepnek nevezték, törölték a mikulást, télapónak nevezték. A szülőket pedig nyomatékkal kérték, hogy kerüljék a kettős nevelést.
A 70-es évektől előszeretettel névadót rendeztek keresztelő helyett.
Ma tilos módon érzékenyítenek.
Holnap majd sokkolják a népeket, hogy jó helyre x-eljenek?
Bravó szép, új világ!
  

Ötven éve házasodtunk össze. Két nagyon különböző természetű ember. Egy lány és egy fiú, egy fiatal nő és egy férfi. Semmiféle rokonsági kapcsolat nem volt köztünk. Ez persze jó degeneráltság ellen. Utólag visszagondolva nagy merészség volt részünkről. Mert…
Egy konyha elkerített részéből indult közös életünk.
Aztán fokról fokra összeszoktunk.
Aztán fokról fokra javult a helyzetünk.
Aztán egymás után négy gyerekünk született.    
Aztán kirepült mind a négy. 
Aztán mind megházasodott.
Aztán lett tizenegy unokánk.
Aztán megöregedtünk, lettünk Tücsi nagyi meg nagypapa.
Aztán megszoktuk új nevünket.
Aztán?
Most itt állunk azzal, hogy ez az év a mi ünnepünk.
Konyakkal vagy pezsgővel emlékezzünk?
Misével és ajándékokkal?
Nyáron a gyerekekkel is.
Ugyanaz áll-e kettőnkre, mint a koros emberekre?
„Nem érdem, de teljesítmény.”
Tücsi kedvenc nótája lánykora óta a Tavaszi szél vizet áraszt c.
Nekem sok van. Nehéz volna egyet kiemelni közülük.  
Az ezüstlakodalmat Chukéékkal együtt tartottuk.
Az aranyat előre láthatólag már külön.
Hála Istennek mindenért!

  

Lóg a cipőfűződ! – gyerekkoromból pimaszkodik ide a közhely, amelynek rendre bedőltünk. Ilyen és efféle más bolondozások fémjelezték április elsejét, amely bolondok napja volt. Az ugratáshoz okvetlenül hozzá kellett tenni: „Április bolondja, május szamara.” Boldog békeidők?!
Ma hajnali ötkor felébresztettem a feleségemet, hogy időben vegye be evés előtti gyógyszerét. Nem bolondozásnak szántam, de csaknem az lett belőle, hiszen korábban ő már bevette a pirulát.   
***
VD anyja naplóját idézi, aki pedig Szutrély doktor szavait idézi: „Tudja, vagy a nagyon buta vagy a nagyon intelligens emberek nem tudják más szövegét szó szerint magukévá tenni....” 
Ez a mondat rám is vonatkozik, mert sose tudtam tisztességesen megtanulni egy verset, csak nagy nehézségek árán. …Nem is vagyok gyenge legény. Utóbbit már Kabos Gyulától idéztem.
Azon járt az eszem, hogy a költő miért éppen azokat a szavakat használta, amiket.
Nehezen rögzült bennem az idegen szöveg.
***
Közeledik a választás. Még kettőt alszunk, aztán kiderül, hogy a rombolók vagy az építők kerülnek-e ki győztesen ebből a sorsdöntő megmérettetésből. Kiderül, hogy elég volt-e az ima és a böjt? Merthogy ez a fajta nem űzhető ki mással.
Gyanúsan sok államalakulatnak van útjában e tízmilliós kis ország kormánya. Sokkal többről van itt szó, mint pártok csetepatéjáról. Az értékőrzés eredményes megvédéséről, vagy értékeink elpusztításáról.
Már megint végvári harc a mi részünk.
A komfortos világ éppúgy nem képes megőrizni tartását, identitását, mint Tersánszky J. J. könyvében a kövér mókusok. A kérdés egyszerűen az, hogy képesek vagyunk-e ellenállni a gonosznak?
Reménykedem.       

Mint föld issza a csendes esőt – szól az egyik népének egyik sora.
Ma ez valósult meg. A föld issza a csendes esőt. A szöveg Ozeás próféta mondatára hajaz:
„Ismerjük hát meg, törekedjünk megismerni az Urat! Eljövetele biztos, mint a hajnalhasadás, eljön hozzánk, mint az őszi eső, mint a tavaszi eső, mely megáztatja a földet.” (Oz 6,3)
Hosszú, nagyon hosszú kihagyás után jött az eső, hogy megáztassa tavasszal a földet. Már-már sivatagosra fordult a klíma, annyira nem esett se eső, se hó. (Hó egyszer esett kiadósabban, s az előző szezonhoz hasonlóan éppen P.csabán ért bennünket az egyszeri havazás, és éppúgy mint az előző évben, újra én vittem a gyerekeket iskolába, mert nekem volt téli gumi az autómon.)
Tehát idén az egy havazáson kívül nemigen látott nedvességet a talaj. Ennélfogva hatalmas értéke van a megöntözésnek.
Azért hangsúlyozom ezt, mert a  tömegtájékoztatás rendszerint forintosítja azokat a károkat, amelyeket a szélsőséges időjárás okoz a mezőgazdaságban, de még sose hallottam, hogy forintosítaná azt az áldást, amit a csendes eső jelent a gazdáknak, s végsősoron a gazdaságnak.
Valahogyan a hála elmarad, valahogyan csak a rossznak van hírértéke, a jónak alig.
Ozeás az Úr eljövetelét olyan biztosra veszi, mint az őszi, tavaszi esőkét.
Én megfordítom: Az esők eljövetele az Úr kegyelme, az Úr gondviselő jósága.
Kiérdemelhetetlen ajándék, mely az élet lehetőségét alapozza meg.
Mi lenne, ha egyszer megköszönnénk?
Mi lenne, ha közhírré tennénk, hogy a tavaszi eső a mezőgazdaságnak ingyen 50 milliárdos ajándékot adott?
Lehet, hogy rozsdásodnak a gépkocsik karosszériái és a vaskerítések, az eső haszna mérhetetlenül felülmúlja azokat a veszteségeket, amelyek hiányában előállnának.  
Szép mondatokat ír Izajás is az esőről, hóról. Zárásképpen őt is megidézem:
Amint az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi, hogy magot adjon a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, éppen úgy lesz a szavammal is, amely ajkamról fakad. Nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem végbeviszi akaratomat, és eléri, amiért küldtem.
(Iz 55,10–11)
Ess, eső, ess!